Vesegyulladás (nephritis)

A vesegyulladás hátterében számos ok állhat, de ami minden esetben igaz, az az, hogy kezelést igényel, mert annak hiányában súlyos rövid és hosszú távú szövődmények kialakulására lehet számítani.

Mi a nephritis?

A nephritis (magyaros írásmóddal nefritisz), azaz vesegyulladás nem egységes kórkép. Érdemes egyrészt egy több szervet - köztük a vesét is - érintő tünetegyüttesként felfogni, mintsem önálló, csak egy szervre lokalizálódó betegségként. Vesénk másrészt rendkívül összetett szerv, amelynek különböző anatómiai részeinek gyulladása mögött eltérő betegségek húzódhatnak, így a vesegyulladás - az elkülönülő kórképnek tekinthető vesemedence-gyulladáson túl - jelentheti a kéregállomány glomerusainak (érgomolyagok) és tubulusainak (csatornáinak) gyulladásos megbetegedéseit is.

A gyakori megbetegedést jelentő vesemedence-gyulladással sokan (tévesen) szinonimaként használják a vesegyulladás fogalmát. A vesemedence-gyulladás rendszerint a bakteriális húgyúti fertőzés szövődményeként, felszálló módon alakul ki, tulajdonképpen a felső húgyúti fertőzést takarja.

A vesegyulladás hátterében leggyakrabban szintén fertőzéses, valamint autoimmun eredet állhat. Fennállásának időtartama alapján megkülönböztetünk heveny (akut) illetve idült (krónikus) formákat.

Bővebben A vesemedence-gyulladás (pyelonephritis)

A vese anatómiája röviden

A vese fontos kiválasztó szervünk. A rajta keresztül haladó vérből összetett filtráló és visszaszívó folyamatok során kiválasztja a szervezet számára felesleges anyagokat és azok távoznak a vizelettel. Ezen felül alapvető szerepe van a só- és vízháztartás, a vérnyomás és a homeosztázis szabályozásában is. A vese központi része a vesemedence, ezt öleli körbe a veseállomány (parenchyma), amit további két részre oszthatunk: kéreg- és velőállományra. A vese kéregállományában számos képletet találhatunk, ereket, érgomolyagokat (glomerulus), és csatornákat (proximális és disztális tubulusokat, leszálló és felszálló egyenes csatornákat).

A vesegyulladás tünetei

A vesét érintő különböző gyulladásos megbetegedések a szerteágazó okok ellenére a vesegyulladásra jellemző „nephritises” tünetegyüttest eredményeznek. A jellegzetes panaszok és laboreltérések az alábbiak lehetnek:

• általában a szabad szemmel vagy mikroszkóposan látható véres vizelet,
• a napi 3 g-ot nem meghaladó fehérjeürítés a vizelettel (fehérjevizelés),
• vizenyő (ödéma),
• vérnyomásemelkedés,
• vesefunkciós értékek romlása, illetve
• a vizelet mennyiségének csökkenése (anuria).

Súlyosabb, idült formáknál a fentieken felül jellemző a vesetájéki fájdalom, hányinger, urémia (húgyvérúség, az elégtelen méregtelenítésből következő toxikus ártalom), vérszegénység, romló általános állapot.

A vesefájdalom nem feltétlenül alakul ki nephritis esetén, illetve fájdalmat sem csak gyulladásos folyamatok eredményeznek.

Glomerulusokat érintő betegségek (glomerulonephritisek)

A glomerulousokat, azaz a vese kéregállományában található érgomolyagokat legnagyobb részben immunológiai (autoimmun eredetű), metabolikus (cukorbetegség szövődményeként kialakuló diabeteses nephropathia), hemodinamikai (pl. magasvérnyomás betegség okozta), ritkábban mérgezés és fertőzés okozta károsodások érhetik. A glomerularis károsodások egy része nyom nélkül meggyógyulhat, azonban egyes betegségekből nem visszafordítható, idült, rosszabbodó, gyulladással járó károsodás is kialakulhat.

1. Heveny glomerulonephritis szindróma

A heveny glumerulonephritis szindróma jellemzője a hirtelen kezdet. Szinte minden esetben szabad szemmel is látható véres vizelettel (hematuria), mérsékelt fehérjeürítéssel (proteinuria), enyhe, főleg szem környékén jelentkező vizenyővel (ödéma), magasvérnyomással és a GFR érték csökkenésével jár. Kezdeti szakban a vizelet mennyisége kevesebb lesz (oliguria).

Fertőzéses eredetű heveny glomerulonephritis: a leggyakoribb példa erre a Streptococcus baktérium (poststreptococcalis glomerulonephritis) okozta glomerulusgyulladás. Főleg gyermekekben és fiatal felnőttkorban jellemző betegség, ami a fejlett országokban az antibiotikus kezelés általánossá válásával egyre ritkábban alakul ki. A Streptococcus okozta fertőzés (pl. torokgyulladás, ótvar) után 10-21 nappal jelennek meg a fentebb részletezett tünetek. A kezdeti szakban só- és fehérjeszegény táplálkozás javasolt, célzott antibiotikus terápia szintén előnyös hatású. A típusos esetek 4-6 hét alatt gyógyulnak, szövődmények ritkán maradnak vissza.

Gyors rosszabbodású (progressziójú) glomerulonephritis: a típust véres vizelet, fehérje ürítés, magasvérnyomás mellett a vesefunkció gyors, sok esetben visszafordíthatatlan károsodása jellemzi. Kórjóslata rossz. Kezelési lehetőség a súlyosságtól függ, kezdetben immunszuppresszív gyógyszerek, későbbiekben akár dialízis is szükségessé válhat. Szokás „félholdas” betegségnek is hívni, ez a szövettani minta feldolgozása során látott glomerulusokat érintő holdsarló alakú hegesedésre utal. Keletkezésében három kialakulási mód is felvethető (már meglévő autoantitestek miatt, valami indító faktor miatt éppen keletkező immunkomplexek okozta, valamint az egyikbe sem sorolható formák).

2. Nefrózis szindróma

A glomerulusokat érintő betegségcsoport, amely szintén több kórkép összefoglaló megnevezése (membranózus glomerulonephritis, minimal change glomerulonephritis, fokális szegmentális szklerotizáló glomerulonephritis, membranoproliferatív glomerulonephritis). A nefrózis szindróma legfőbb tünete a vesefunkciók romlása miatt kialakuló ödémaképződés (végtagok, hasüreg, tüdő). A károsodást fertőzés, autoimmun vagy daganatos betegség, gyógyszer is kiválthatja.

Bővebben A nefrózis szindróma részletesen

3. Tünetszegény (oligoszimptomás) glomerulonephritisek

Ezen glomerulnephritises esetek jellemzően alattomosan kezdődnek, főleg szűrővizsgálatok során végzett vizeletminta elemzés fedi fel az eltéréseket. Előfordulhat véres vizelet, illetve fehérjeürítés is, ez a tünet néha hosszasan fennáll, máskor eltűnhet és visszatérhet.

Immonglobulin-A nephropathia: a tünetszegény glomerulonephritisek egyik típusa, amit visszatérő, szabad szemmel is látható véres vizelet, idült lefolyású mikroszkóposan igazolható fehérjeürítés jellemez. Előfordulhat csak glomerulust érintő betegségként, de az egész szervezetet érintő betegség, pl. májcirrhosis, vagy cöliákia részeként is. Elsősorban fiatal felnőtt férfiakat érint. Keringő immunkomplex okozza a betegséget, kialakulásának kezdetét gyakran megelőzi valami fertőzés, foghúzás, védőoltás. Jellemző, hogy magasvérnyomás betegség alakul ki még a kórlefolyás alatt. Lefolyása változatos, hosszú utánkövetés azt mutatta ki, hogy a betegek kb. 35%-ban súlyos veseelégtelenség alakul ki szövődményként.

4. Idült glomerulonephritis

Azokban az esetekben beszélhetünk krónikus formáról, ahol későn ismerték fel a betegséget, és már károsodott vesét, vesezsugorodást, beszűkült vesefunkciót észlelünk. Visszafordítani a folyamatot már nem lehet, de tüneti kezeléssel a súlyosbodás lassítható. A kezeletlen magas vérnyomásbetegség, elhízás, dohányzás, magas vérzsírszintek tovább fokozzák a vesefunkció romlását, ezért ezek kezelése, kiiktatása a terápia alapja.

Bővebben A glomerulonephritisek - Tünetek, kezelés

5. Egész szervezetet érintő betegségekhez társuló glomerulonephritisek

Lupus nephritis: szisztémás lupus erythemamtosushoz (SLE) társuló vesegyulladás, melynek a szövettan alapján további hat formáját különíthetjük el. Az SLE-es betegek kb. felében fejlődik ki vesegyulladás, de az érintett betegek alig 20%-ban okoz tüneteket. A tünetek változatosak: az enyhe fehérjeürítésen keresztül a veseelégtelenségig szinte minden tünetcsoport előfordulhat. Kezelése függ az egyes formáktól, a tüneti terápiától az immunszuppresszív terápiáig terjedhet.

Vasculitisek: kisereket érintő gyulladások

• Wegener granulomatosis: a felső és alsó légutak granulomatosus gyulladása és glomerulonephritis jellemzi. A betegségben a vese 80 százalékban érintett, ez azonban hosszú ideig tünetmentes lehet. Tünetek esetén elhúzódó, pörködsödő orr-garat gyulladás, véres vizelet, romló veseműködés jelentkezhet. Immunszuppresszív kezeléssel jelentős hányadban teljes nyugalmi állapot érhető el, kezeletlen esetben a Wegener granulomatosis halálos kimenetelű is lehet.
• Mikroszkópos polyangitis: ritka betegség, középkorú férfiak gyakrabban érintettek. Klinikai képben nephritises tünetek állnak előtérben, magasvérnyomás ritka. Kezelése hasonló a Wegener granulomatosiséhoz.
• Henoch-Schönlein nephritis: veseérintettség az esetek több mint felében kimutatható, jellemző a véres vizelet, fehérjeürítés. Az esetek kb. harmadában vesefunkció csökkenésre lehet számítani, kis százalékban ez akár elérheti a végstádiumú vesebetegséget is.

Bővebben Az érgyulladás (vasculitis)

Tubulusokat érintő (tubulointerstitialis) betegségek

A vesekéregben található csatornák (tubulusok) fő feladata a különböző anyagok kiválasztása, illetve visszaszívása. A tubulusokban áramló koncentrált vizeletben az egyes anyagok koncentrációja többszázsorosa lehet a vérplazmában mért értéknek, ezért ezek a toxikus anyagok fokozottan képesek károsítani a tubulusokat alkotó sejteket és az őket körülölelő teret.

A csatornák károsodása esetén jelentkező jellemző tünetek: csökkenő vesefunkciós értékek, vizeletmennyiség növekedése, fehérjeürítés, magas káliumszint, sav-bázis eltérés (acidózis), magas nátriumszint a vizeletben.

1. Heveny (akut) tubulointerstitialis nephritis

A heveny tubulointerstitialis nephritist leggyakrabban gyógyszerfogyasztást vagy fertőzést követő fokozott immunválasz okozza. A tünetek sokszor nem típusosak, a vizelet mennyisége gyakran megnő (polyuria). A vizeletben kimutatható vér és fehérje is, de nem jelentős mennyiségben. Előfordulhat hasi fájdalom, fogyás.

Gyógyszerek, amik a betegséget kiválthatják: egyes antibiotikumok (pl. béta-laktámok), nemszteroid típusú gyulladáscsökkentők (NSAID), vizelethajtók (pl. thiazidok), epilepszia ellenes gyógyszerek (pl. carbamazepin). Gyógyszer okozta formák az esetek többségében 6-8 héttel a gyógyszer elhagyása után gyógyulnak, ritkán maradhat vissza mérsékelt vesekárosodás.

Fertőzés kiváltotta esetekben előfordulhat bakteriális (Streptococccus), vírusos eredet (EBV, CMV) egyaránt. Elsősorban legyengült immunrendszerű vagy szervátültetésen átesett betegekben jelentkezik. Autoimmun betegségek (SLE, Sjögren-szindróma) esetén is előfordul a tubulusok károsodása.

2. Idült (krónikus) tubulointerstitialis nephritis

A betegség általában lappangva, tünetmentesen alakul ki és már csak a végstádiumú vesebetegség derül ki. A tubulusok és az azokat körbevevő tér károsodása, hegesedése következtében másodlagosan a glomerulusok is károsodnak.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász