Patkóvese

A patkóvese egy veleszületett, alaktani és fejlődési rendellenesség. Az esetek nagy része tünetmentes és kezelést sem igényel, nagyobb mértékű elváltozás esetén azonban vizeletelfolyási akadályt okoz, különféle szövődményekhez vezetve.

A patkóvese kialakulása

Az embrionális fejlődés során, kb. a 4-6. terhességi héten az a sejtmassza, amiből később majd a kétoldali maradandó vese kialakul, elkezd a születés utáni végleges helyére „felszállni”. A sejtmassza szétválásának befejezetlensége miatt alakul ki a jellegzetes alakkal rendelkező patkóvese.

A patkóvese előfordulási gyakorisága pontosan nem ismert, mert gyakran teljesen tünetmentes, és így az élet folyamán nem is ismerik fel, de nagyságrendileg 1000 élveszületésből egy csecsemőnél fordul elő. Fiúkban gyakrabban alakulhat ki, mint lányokban. Egyes fejlődési rendellenességek (pl. Turner-szindróma) esetén szintén gyakrabban igazolódik patkóvese.

Leggyakrabban az alsó pólusok érnek össze, illetve egyesülnek egymással, a felső pólus esetében ez ritkábban fordul elő. Ezt az összeköttetést isthmusnak hívjuk, ami állhat csak kötőszövetből, de előfordul, hogy teljesen rendesen funkcionáló veseszövetet is tartalmaz, egyes esetekben még vese üregrendszer is kifejlődhet az összenőtt részben.

A patkóvese jellegzetessége, hogy nem a megszokott helyen és nem a megszokott irányban helyezkedik el:

• A vesék várt helyzeténél alacsonyabban, a IV. és az V. ágyéki csigolya magasságában helyezkedikk el (normál esetben kb. a II. lumbális csigolyánál lenne), de akár a medencében is megrekedhet.
• A vesemedencék és vesekelyhek előrefelé néznek (normál esetben oldalra tekintenek).
• A húgyvezeték a vesék előtt (normál esetben a vesék mellett) haladnak lefelé a húgyhólyagba.
• A patkóvesét ellátó erek szintén rendellenesen fejlődnek.

Tünetek és szövődmények

Az esetek jelentős részében a patkóvese teljesen tünet- és panaszmentes, más okból végzett hasi képalkotó vizsgálat (leggyakrabban hasi ultrahang) során véletlenszerűen kerül felismerésre. Egyes esetekben testtartástól függő (a törzs előre, vagy hátra hajlásakor jelentkező, illetve fokozódó) deréktáji, alhasi fájdalmat okoz, ami fekvéskor jellegzetesen megszűnik.

A patkóvese alaktani sajátosságai (az üregrendszerek deformitása, a húgyvezetékek eredése és lefutása, keresztező erek okozta leszorítás) vizeletelfolyási akadályt okozhatnak. A kialakuló vizeletpangás gyakran okozhat húgyúti fertőzéseket, hosszútávon vesekövességet, zsákvese (hydronephros) vagy gennyes zsákvese (pyonephros) kialakulását, vesefunkció károsodást. Irodalmi adatok szerint világossejtes veserák kialakulásának esélye magasabb patkóvese esetében.

Szinte mindig más okból végzett radiológiai képalkotó vizsgálat (hasi UH, CT, MR) igazolja. Ha mégis szükség van további vizsgálatokra, elsősorban az esetleges műtét előkészítése érdekében (erek, üregrendszerek, esetleges vizeletelfolyási akadály), akkor kiválasztásos urográfia, továbbá retrograd pyelo-ureterografia, angiográfia (érfestés), vese szcintigráfia végezhető.

A patkóvese terápiája

Tünetmentes esetekben a patkóvese nem igényel kezelést, mindössze időszakos vesefunkció ellenőrzés javasolható.

Ha vizeletelfolyási akadály és annak talaján rendszeresen visszatérő szövődmények alakulnak ki, akkor műtéti megoldás (összenőtt vesék szétválasztása, húgyúti plasztika) szükséges.

Kapcsolódó Sportolási lehetőségek patkóvesével

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász