Nephropathia: cukorbetegség és vesekárosodás
aktualizálta: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász frissítve:
A cukorbetegeknél több évtizedes fennállás után 30-40 %-ban alakul ki vesekárosodás, azaz nephropathia. Lényege, hogy a vese glomerulusoknak a vizelet szűrését végző hajszálerei megbetegszenek, a közöttük lévő kötőszövet felszaporodik, gátolva a hajszálerek és így a vesék tevékenységét.
A vesék károsodása cukorbetegség esetén kezdetben nem jár klinikai panaszokkal, a folyamat későbbi fázisaiban azonban a vese szerkezeti változásai a vesefunkció fokozatos romlását eredményezik. A diabéteszes nephropathia kialakulásának esélye emelkedett a magasabb BMI-vel élő, elhízott cukorbetegeknél. A korai felismeréssel, megfelelő orvosi kezeléssel és életmódváltással a folyamat előrehaladása lelassítható, megállítható.
A diabéteszes vesekárosodás fokozatai
A diabétesz veseszövődményeinek 5 fokozatát különítjük el. Az első két stádium tünetszegény, ezért kiemelten fontos a rendszeres szűrővizsgálat, mellyel még tünetek nélkül, a korai szakban felismerhető a vesekárosodás.
1. stádium - A vese megnagyobbodik (vesetágulat), a vese által átszűrt filtrátum, így a vizelet mennyisége is növekszik.
2. stádium - A vese szerkezete már károsodik, de még nincsenek klinikai tünetek.
3. stádium - Enyhén emelkedik a vérnyomás és megjelenik a fehérje a vizeletben (microalbuminuria).
4. stádium - Csökken a vesefunkció, a páciens fáradékony, rossz a közérzete, esetleg veszít a súlyából, gyenge, a vese szerkezete már jelentősen károsodott és a vérnyomás is meglehetősen magas lehet. Ez a folyamat már nem visszafordítható.
5. stádium - Olyan súlyos fokú a vese szerkezeti károsodása, hogy végstádiumú veseelégtelenség alakul ki. A korábbi stádiumokban is meglévő tünetek mellett vérszegénység is kialakulhat, hányinger, idegrendszeri tünetek (nyugtalanság, ingerlékenység, tudatzavar) jelenhetnek meg.
Hogyan igazoljuk a diabéteszes nephropathiát?
A vesekárosodás, azaz a nephropathia első jele a fehérjevizelés, az úgynevezett (micro)albuminuria. Laboratóriumban könnyen elvégezhető vizsgálat, normál értéke 30 mg/nap alatt van. Fontos hogy 24 órán át gyűjtött vizeletből végezzük el a vizsgálatot, ne csak fehérjeürítést végeztessünk, hanem microalbumin meghatározást is.
Ha ennek értéke 30 és 300 mg/nap között van, az mindenképpen kóros, ilyen esetben elengedhetetlen a vérnyomás mérése is, nemcsak egy alkalommal, hanem 24 órán át (ABPM vizsgálat).
Ha magas a microalbuminürítés és a vérnyomás, vérből meg kell határozni a karbamid és kreatinin szintet, ezt nevezzük vesefunkciós vizsgálatnak. Ha ezek értéke megemelkedett, akkor már elkezdődött a vesekárosodás, ami az esetek többségében visszafordíthatatlan és veseelégtelenséghez vezet.
A glomerulus filtrációs ráta (GFR) a vesekárosodás megjelenésének korai kórjelzője lehet. A GFR a vese méreganyag kiválasztását végző mikroszkópikus érgomolyagok, a glomerulusok kiválasztó működését tükrözi. Meghatározásához többféle laboratóriumi módszer is rendelkezésre áll, normál értéke 90-120 ml/ perc között van, minél kisebb, annál súlyosabb a vesekárosodás.
A vérvétellel kimutatható emelkedett plazma prorenin aktivitás a diabéteszes nephropathia kialakulásának egyik rizikófaktora lehet.
A diabeteszes cukoranyagcsere és közvetve a kezelés egyik objektív mérője a HbA1c (hemoglobin A1c) szint a vérben. Ha jól van kezelve és gondozva cukorbeteg, akkor a HbA1c értéke 7 %-os, vagy az alatti. Ha ezt az értéket- mely az utolsó három hónap átlagos vércukorszintjét mutatja – sikerül tartósan elérni, akkor a diabeteses nephropathia gyakorisága 9 %-ra csökken az egyébként 40 %-os gyakoriságról.
A nephropathia gyermekkorban is előforduló szövődmény, így gyermekkori (1-es típusú) diabétesz esetén is nézni kell a vese működését jelző laborértékeket.
Hogyan kezeljük a diabéteszes nephropathiát?
A legfontosabb a viszonylag egyenletes és nem túl magas vércukorszint elérése: az étkezés előtti vércukorszint 6,5 alatt legyen, az étkezés utáni se haladja meg a 9-et, a haemoglobin A1c 7 % körül kell tartani. Minél jobban karban van tartva egy diabétesz, annál kisebb az esély a nephropathia kialakulására.
A célértékek gyógyszerekkel és inzulinnal is elérhetőek. Az SGLT-2-gátlók nemcsak az antidiabetikumokra alapvetően jellemző vércukorszint csökkentő hatással rendelkeznek, hanem kedvező, addicionális hatásaik is vannak, mint pl. a testsúly- és a vérnyomás-csökkenés, a jó kombinálhatóság, a kedvező mellékhatásprofil, az előnyös szív-érrendszeri és vesevédő hatás.
A fehérjeürítést és egyúttal a magas vérnyomást mérsékelheti a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek egyik csoportjának, az úgynevezett ACE-gátlóknak az adása. Az ún. aldoszteronantagonista készítmények hatékonyan csökkentik a proteinuria mértékét.
A lipidcsökkentő kezelés is fontos szerepet játszhat a vesevédelemben diabéteszes betegeknél, így a magas koleszterinszintet csökkentő gyógyszerekre is szükség lehet. Több tanulmány is utalt rá, hogy a koleszterinszintézis kulcsenzimét, a hidroxi-metil-glutaril koenzim-A (HMG-CoA) reduktázt gátló kezelés megakadályozza a kezdődő és már kialakult diabeteses nephropathia súlyosbodását.
Fontos a nem gyógyszeres (életmód) vérnyomáscsökkentés is: sószegény étkezés, sok mozgás, a dohányzás és az esetleges alkoholfogyasztás abbahagyása.
Az inzulinnal kezelt betegekben ha kialakul a nephropathia és a vesefunkció kezd beszűkülni, akkor csökken az inzulinigény, így az adagokat mérsékelni kell. Ha kialakul a nephropathia, akkor már nem elégséges csak diabetológushoz járni ellenőrzésre, hanem a kezelésbe nephrológust is be kell vonni.
Végstádiumú vesebetegség esetén gyakran művesekezelés (dialízis) szükséges.
Lásd még A cukorbetegség veseszövődményének étrendi kezeléséről
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Barla Erzsébet, nephrológus
Aktualizálta: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász
