Veseátültetés - Nem biztos, hogy donor lehet a rokon

A halott donorokból származó vesék száma messze elmarad az átültetésre váró betegekétől, ezért egyre fontosabb az élő donoros transzplantáció - írja a Népszabadság.

Mivel nem biztos, hogy a rokon, illetve a házastárs donor lehet, ezért máshol kell befogadóképes donort keresni. Elképzelhető, hogy egy immunológiailag összeférhetetlen párhoz találunk egy másik inkompatibilis donorbefogadó párt, akik "keresztben" már kompatibilisak egymással.

Ez már nemcsak orvosi, hanem matematikai probléma is - mondja a Népszabadság által megkérdezett magyar kutató. Bíró Péter, a Glasgow-i Egyetem vendégkutatója egy olyan csoportban dolgozik, amelynek segítségével először valósult meg Nagy-Britanniában "hármas" veseátültetés. Az előzetes immunológiai adatok alapján az orvosok kiszűrik, hogy a donor melyik beteggel kompatibilis, azaz kinek adhatja a veséjét.

Megadott időközönként történik a párosítás. Ennek eredményeként kettős, illetve hármas cseréket kaphatunk. Kettős csere esetén az A pár donora ad vesét a B pár betegének, és cserébe a B pár donora ad vesét az A pár betegének. Hármas csere esetén A donor ad a B betegnek, B donor a C betegnek, C donor pedig az A betegnek. Ennél hosszabb cseréket általában nem keresnek, mert az összes műtétet egy időben kell végezni, és ez már három pár esetén is hat szimultán operációt jelent.

Bíró Péter és munkatársai a kompatibilitási adatok birtokában szeretnék megtalálni az optimális párosítást.

(FH)