A lábszárfekély tünetei és kezelése
A bőr felületén kialakuló, különféle nagyságú és terjedelmű, nehezen vagy egyáltalán nem gyógyuló sebeket fekélyeknek nevezzük. Ezek az alsó végtagon, azon belül is elsősorban a boka régiójában meglehetősen gyakran jöhetnek létre, hátterükben szinte kivétel nélkül valamilyen súlyos kórok szerepel.
A téma cikkei |
2/1 Lábszárfekély tünetei 2/2 Lábszárfekély kezelése |
A lábszárfekélyek messze leggyakoribb „felelősei” az alsó végtagi visszérbetegségek, de előkelő helyet foglal el az okok között még a cukorbetegség okozta beidegzési zavar, valamint az artériás rendszert érintő elváltozások: érszűkületek, hirtelen érelzáródások.
A lábszárfekély tünetei
A háttérben megbúvó kóroktól függetlenül, a fekélybetegség tünetei igen jellemzőek: a bőr elvékonyodása, kiszáradása, nagyfokú sápadtsága, később barnás elszíneződése már előrevetítik a problémát. Végül megjelenik maga a nyílt seb, mely mind terjedelmében, mind mélységében igen változatos lehet. Ezt a képet színesítik tovább az alapbetegség „velejárói”.
A diagnózis felállítása minden esetben szakorvos feladata, már csak azért is, mert közvetlenül ezt a terápia megkezdése kell, hogy kövesse. Ellenkező esetben a folyamat tovább halad, a szövetek nagyfokú károsodása pedig egy idő után visszafordíthatatlanná is válhat, akár a végtag amputációját szükségessé téve.
A lábszárfekély kezelése
Infarktus elhanyagolt érszűkület miatt? |
A szív- és érrendszeri betegségek ma már szinte népbetegségnek számítanak, ám sokan még mindig nem veszik komolyan a figyelmeztető jeleket, későn fordulnak orvoshoz és az életmódjukon sem hajlandók változtatni. Infarktus elhanyagolt érszűkület miatt? |
Egyik igen fontos szempont magának az alapbetegségnek, azaz a lábszárfekélyt kiváltó tényezőnek a helyes kezelése: ez a vénás elégtelenség esetén többek közt a rugalmas kötszer (pólya vagy harisnya) napi szintű, helyes (szakorvos vagy gyógytornász által betanított) használatát jelenti. Ez a módszer segíti a lábszár vérellátását, ezáltal javítja a szövetek tápanyag- és oxigénellátottságát.
Az artériás rendszert érintő betegségek esetén szükség lehet a károsodott érszakasz cseréjére vagy legalábbis annak áthidalására. Ezeket a beavatkozásokat érsebész szakorvos végzi, és célja szintén a szöveti oxigenizáció (és ezáltal a sebgyógyulási hajlam) javítása.
Kiváltó októl függetlenül, minden esetben szükség van a lokális (helyi) sebkezelésre is: ma már számos, különböző típusú sebtisztító és sebkötöző szerek kaphatók, melyek alkalmazhatóságáról minden esetben a szakembernek kell döntenie. A fekély elhelyezkedése, kiterjedése, illetve a beteg egyéb paraméterei alapján nem mindegy ugyanis, ki milyen módszert „használhat”. Fertőzés gyanúja esetén ezt a kezelőorvosok antibiotikum adásával egészíthetik ki.
Ezen túlmenően, a megfelelő higiénia szintén a napi ápolás részét kell, hogy képezze: a végtagok (és az egész test) testmeleg vízzel történő mosdatása, a nedvesség puha kendővel való felitatása a mindennapok részét kell, hogy képezze. A végtagok rendszeres, gondos átvizsgálása segíthet a legapróbb sérülés idejében történő felismerésében, amely hosszabb távon akár a sikeres kezelés eredményességét is befolyásolhatja. Igaz ez különösen az érzészavarral társuló, cukorbetegeket érintő formáknál.
A még nem sebes, de arra hajlamos bőrt különösen fontos a megfelelő krémekkel, olajokkal ápolni: ezekről a készítményekről a gyógyszerész is adhat pontosabb felvilágosítást.
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Lesznyák Judit