Csontvelő - eosinofil sorozat
Adatlap - Csontvelő - eosinofil sorozat
csontvelővizsgálat
Mikor végzik?
A csontvelőben vörösvértestek (VVT), vérlemezkék és alapvetően öt különböző típusú (limphocyta, neutrophil, eosinophil, basophil, monocyta) fehérvérsejt (FVS) termelődik a szükségletnek megfelelő számban és típusban. A szükségletet a sejtek felhasználása, a sejtveszteség és az öregedő sejtek folyamatos pótlása határozza meg. A vizsgálatnak többféle célja lehet. Alkalmazhatják a csontvelőben fejlődő vérsejtek típusának, mennyiségének és érettségének megállapítására, a csontvelő rostszerkezetének tanulmányozására; és alkalmanként mintavételre speciális vizsgálatokhoz. Az eosinophil érési vonal sejtjeinek aránya a csontvelőben kb. 3%. A csontvelőben képződnek, az érési folyamat befejeződését követően a vérkeringésbe jutnak. Szerepüket az allergiás reakciókban és néhány fertőzéstípus elleni védekezésben töltik be. Legnagyobb koncentrációban a nyálkahártyában fordulnak elő.
Előkészületek
Csontvelő minta szükséges, amelyet elsősorban a csípőcsontból vagy a szegycsontból, alkalmanként csigolyából vagy combcsontból nyerhetnek. Nem szükséges speciális előkészület a páciens részéről. Alapvetően két módszer létezik a a csontvelői mintavételre: az aspiráció (folyékony minta "leszívása") és a biopszia (kis szövet darab eltávolítása).
Csontvelő - eosinofil sorozat normálérték:
1,1 - 5,2 %
Ha magasabb...
Eosinophiliáról akkor beszélünk, ha az eosinophil granulocyták száma felszaporodik a vérben. Leggyakrabban allergiás reakcióban (asthma), allergiás választ kiváltó gyógyszerek (penicillinallergia) szedése esetén, valamint gomba- és parazitafertőzésekben (bélférgesség) emelkedett a szintjük. Egyes fertőző betegségekben (kanyaró, skarlát, vérhas) is előfordul az eosinophilia. Autoimmun betegségekben, bizonyos bőrgyógyászati betegségekben (atópiás dermatitis), egyes vérképzőszervi daganatos betegségekben is találkozhatunk eosinophiliával.
Ha alacsonyabb...
Alacsony eosinophil számmal ritkán találkozhatunk pl. Cushing-szindrómában és stresszre adott válaszreakcióban. Klinikai jelentősége leginkább az emelkedett értékeknek van.