Óvóda: Reggel sírva megyünk be a terembe

Tisztelt Hölgyem! Az alábbi problémával kapcsolatban kérném visszajelzését: Lányom most augusztusban lett 5 éves. Pár napja ismét elkezdtünk oviba járni. A kezdetektől (2 éve) majdnem minden reggel sírva megy be a csoportba (útközben nem sír, csak az ajtóban az elválláskor), hogy „anya hiányozni” fogsz. Soha nem mondta, hogy nem szeret és nem akar oviba járni, délután mindig vidám és még maradna játszani. Ő mondja magától, hogy milyen jó volt az oviban, ezt meg azt csináltunk…. Óvónők elmondása szerint ha reggel elmegyünk, utána még 5-6 percig sír utána játszik, jókedvű, foglalkozásokon részt vesz. Tavaly januárban volt óvónő váltás – nyugdíjazás miatt mindkét óvónő új lett – utána az új óvónőknél nem sírt. Úgy futott be a terembe, hogy rá kellett szólni, hogy adjon puszit. Most két napja megint sírunk reggelente, igaz most megint egy teljesen új óvónő van, ráadásul összevont csoport (még kevesen vannak az oviban). Ma reggel is meglátta, hogy kint vannak az udvaron és egyből mondta, hogy nem szeret kint lenni, mert nincs mivel kint játszani. Érzésem szerint nekem csinálja a sírást, mert nyáron anyukáméknál is eljátszotta, a „hiányozni fogsz anya sírást” aztán anyukám elmondása alapján 2 perc múlva már nevetgélt. Mindig is nagyon anyás volt, egyke gyerek, de érzésem szerint nincs elkényeztetve. Kicsit szorongó típus, de ismerősök körében élénk, jókedvű. Az lenne a kérdésem, hogy mit tudnék csinálni, hogy reggel jókedvűen menjen be az oviba, (már kezdek kifogyni az ötletekből) szükséges-e szakemberhez fordulni mert jövőre suliba kell mennünk és nem szeretném, ha emiatt valami hátrányba kerülne.

Szigeti Ildikó válasza óvoda témában

Kedves Kérdező! Egyelőre semmilyen különösebb tennivalója nincs, legfeljebb annyi, hogy kicsit türelmesebb, elnézőbb lesz a kislányával. A leveléből nem, derül ki, így csak feltételezni lehet, hogy történhetett valami néhány hónapja, ami miatt hirtelen – és „kimutatott módon”, vagyis deklarálva – elkezdett túlzottan ragaszkodni az Ön jelenlétéhez. Nem feltétlenül kell eget rengető, nagy dologra gondolni, akár egy kellemetlen óvodai élmény is elég ahhoz, hogy elbizonytalanodjon és szükségét érezze az anyai közelség biztonságának. A leírása alapján azonban azt gondolom, hogy a „hiányozni fogsz, anya” sírások a kislánya lelki és értelmi fejlődésének normális állomása. Ebben az életkorban egy rossz álom is elegendő ahhoz, hogy a gyerek minden átmenet nélkül félőssé, „bújóssá” váljon. Az értelmi fejlődés ezen szakaszában ugyanis igencsak meglódul a gyerekek fantáziája, ám arra még nem képesek, hogy megkülönböztessék a képzeletük szüleményeit és a valóságot. Amíg ez a furcsa keveredés uralja a gondolkodást, a mindennapokat, a gyerekek fokozottan igénylik a biztonságot adó szülők jelenlétét és fokozottan tartanak az újdonságoktól, a változásoktól. Átmeneti megoldást jelenthet, ha az óvodába vagy a nagyszülőkhöz való indulás előtt „átbeszélik”, mi várható aznap, milyen számára érdekes és jó dolog vár rá. Fontos az átmenet biztosítása is, azaz ne hagyja azonnal magára a kislányát, egy időt töltsön az óvodában, avagy a nagyszülőknél és csak akkor induljon tovább, ha biztos abban, hogy a gyerek „ráhangolódott” az új környezetre. Ezzel biztosítja a kislányát arról, hogy – noha idegen helyen van – egy ideig még elérhető., Mint írja, a kislány néhány perc alatt alkalmazkodni képes, így ez várhatóan üdvözítő megoldás lehet. Ha az Önhöz/Önökhöz való ragaszkodás felerősödik és/vagy tartósan fennáll, mégpedig oly módon, hogy az nehezíti a mindennapokat, akkor érdemes először a házi gyermekorvos tanácsát kikérni, majd – ha kiderül, hogy szervi problémája nincs a gyereknek – gyermekpszichológushoz fordulni! Vidám napokat kívánva, Üdvözlettel.

Itt kérdezhet