Tanácstalan

Tisztel gyermekpszichológia! Üdvözlöm!, Mint aggódó édesanya fordulok önhöz! Van egy 2, 5 éves kisfiam aki egy életvidám kisfiú és teljesen egészséges! Viszont van egy probléma, ami borzasztóan aggaszt! Kisfiam születése után pár hónapos korig hanyatt aludt éjjel-nappal és felfigyeltem rá, hogy ahogy kicsit álmosabb volt máris altatta magát egy számomra érdekes technikával elkezdte csapkodni a fejét hanyatt jobbra- balra majd elaludt! Akkoriban ezt jeleztem védőnőnek aki annyit mondott ez előfordul... Majd 5 hónaposan megtanult hasra fordulni és a probléma fokozódott ugyanis utána már csak hason volt hajlandó elaludni, de úgy, hogy elkezdte verni a fejét az ágyba és mellé dünnyögött majd elaludt. Ezt elég sokáig csinálta hónapról-hónapra, amikor újra jeleztem a védőnőnek aki azt mondta majd kinövi: O, De kérdés mikor hiszen már 2, 5 éves: (És párommal azt vesszük észre, hogy ez kistestvér születése óta aki 10 hónapos még jobban fokozódott mivel képes egész éjjel úgy aludni, hogy veri a fejét és dünnyög: (Borzasztó zavaró ez az egész családnak és persze nagyon aggaszt mivel attól félek később kárt tesz a kis agyában ezzel a fejveregetéssel: (Nagyon tartok a közösségben való alvástól is nemsokára kezdenénk az óvodát is. Sokszor kaptam azt a tanácsot maradjak vele este és simogassam a fejét, de kisfiam sorozatban ki küld a szobából mondván ő egyedül akar elaludni. Hiszen ezt szokta meg mert az első pillanattól kezdve leraktam az ágyába és magától aludt el. Azért is írtam, hogy hátha tudna nekem így ismeretlenül is segíteni... párommal már azon gondolkodunk, hogy szakemberhez fordulunk, de mégis kihez? Várom válaszát! Előre is köszönöm! Egy aggódó anyuka!: (

Szigeti Ildikó válasza elalvási problémák témában

Kedves aggódó anyuka! Az Ön által leírt jelenségek, az úgynevezett önringatás és a fej ütögetése igen gyakran megfigyelhetők a kicsiknél. Amennyiben más, furcsának tűnő viselkedést nem tapasztalnak a kisfiánál, nincs okuk az aggodalomra! Mindkét mozgásforma az ujjszopáshoz hasonló, jellemzően önnyugtató technika, amelyre ha egyszer „rákapnak”, bizony igen nehezen „szoknak le” róla. Egyes becslések szerint az 1-3 évesek csaknem 20 százalékánál megfigyelhetőek ezek az önnyugtató mozgásformák és a fiúknál gyakoribb, mint a lányoknál. A felnőttek számára furcsa, olykor ijesztő „altatók” közös jellemzője a ritmikusság. A kicsik ütemesen ringatják jobbra-balra a fejüket, álomba ringatva ezzel önmagukat. A fejük ütögetése is egy sajátos, belső ritmus alapján történik. A ritmikus mozgásformák nyugtató hatása régóta ismert, relaxációhoz, meditációhoz sokan használnak speciális ritmusú zenét. Gondoljunk csak a, dervisek táncára, melynek során az egyre gyorsuló forgások eredményeként a táncosok módosult tudatállapotba kerülnek. Az önringatásnak és a fej ütögetésének az önnyugtatáson kívül több oka is lehet, így például lehet egyfajta fájdalomcsillapítás is. Az első fogacskák fájdalmas előbújását sok kicsi így teszi ösztönösen elviselhetőbbé. Mindkét mozgásforma ugyanis egyfajta figyelemelterelés, így amíg ringatják magukat, vagy ütögetik a fejüket, erre fókuszálnak és nem a fájdalmukra. Nem jár messze az igazságtól, amikor a kistestvér születését hozza összefüggésbe az önringatás fokozódásával. Az ezzel kapcsolatos feszültségét így vezethette le. Könnyen meglehet, hogy a testvérféltékenység állhat a hátterében annak, hogy ez az Önöket aggasztó viselkedés nem múlik, így nem az önringatás a probléma, „csupán” jel, tünet. Ezen érdemes elgondolkodni! Azt javaslom, hogy az esti alvás előtti rituálét egészítsék ki egy kis tánccal, vagy bármilyen más, ritmusra történő mozgással! Ezzel megelőzhető a fej ütögetése és talán az önringatás is egyre kevesebb teret kap majd. Fontos, hogy feltűnően ne figyeljék, és főleg ne figyelmeztessék emiatt a kicsit, mert az további szorongást kelt benne, arra pedig még intenzívebb önringatással és fej-ütögetéssel reagál. Ha azt tapasztalják, hogy a fejét olyan erősen üti, hogy azzal komoly fájdalmat, netán sérülést okozhat magának, haladéktalanul forduljanak szakemberhez (először a házi gyermekorvos, majd pszichológus segítségét, tanácsát kérjék)! A leírtak alapján azonban úgy vélem, erre nem kerül sor. Üdvözlettel.

Itt kérdezhet