Motiváció

Tisztelt Doktornő! Több, mint két éve élünk együtt a párommal. Ez idő alatt az alkalmi munkákat kivéve összesen fél évig volt csak munkaviszonya. Grafikus, zenész, igazi művészlélek, gyönyörűen rajzol és olyan kreatív ötletei vannak, hogy az elképesztő. Ő viszont csalódott, azt mondja, elvesztette a hitét, mert még ha jobb is a többi jelentkezőtől, mégsem kell senkinek, senki nem becsüli a munkáját, mindazt, amit alkotott. Nem hisz magában, csapong a számítógépes játékos animációtól a saját klip készítő cég ötletéig minden között, belekap, aztán rájön, hogy ez sem az igazi. Mostanában viszont nem kap bele semmibe. Más területeken is összejöttek a dolgok. Nem fetreng otthon, jelentkezik álláshirdetésekre, intézi az ügyes-bajos családi dolgokat, de nem boldog. Mindez odáig fajult már, hogy azt mondja, nincs értelme az életének, nincs hite, nem hisz magában se semmi másban és ha én nem lennék, nem esne nehezére megölni magát. Mindez engem persze megrémít. Próbálok a lelkére beszélni, hogy vegye észre, mennyire hálás lehetne az életéért, mennyi minden jó van abban és, hogy ez a hit dolog is meg a siker is fejben dől el, neki kell célokat találnia és azokért megküzdeni- mert semmi sem könnyű, bármit is tűz ki célul, abban lesznek nehézségek, amiken túl kell esni, ilyen az élet. Igyekszek rávilágítani a figyelmét a közös jövőnkre, az ahhoz kapcsolódó célokra (családalapítás, stb.) Most itt tartunk. Rávettem, hogy jobb, ötletesebb önéletrajz kell és, hogy segítek, írjuk együtt a jelentkezéseket. Próbálok segíteni, bár személyes tapasztalataimból úgy gondolom, neki kellene ezen túllépnie és megtalálnia a saját útját. Csalódott és szomorú én pedig félek. Ez a munkanélküliség, elismeretlenség minden szinten bántja. Bízom benne, hogy ha valami munka összejön, az segít az önbizalmán, az önérzetén. Ezt viszont pont, hogy nehezíti a magabiztosság hiánya. Ördögi kör, de, hogy segíthetek én ebből kikerülni? Vannak-e erre praktikák, gyakorlatok? Köszönettel: Anna

Dr. Pálvölgyi Rita válasza munkanélküliség témában

Kedves Anna, ,Amit leír, azok jól ismerik, akiknek hosszabb ideig munkanélküliséggel kellett megküzdeniük. Bizony egy idő után alábbhagy a lelkesedés, elvesznek az ötletek, a visszatérő sikertelenségek elbizonytalanítják az álláskeresőt. Amellett a párja nehéz területen is dolgozik, ahol kevéssé mérhető objektíven a rátermettség, a hozzáértés. Egyrészt nagyon jó, hogy ilyen elkötelezettséggel áll a párja mellett, másrészt, lehet, hogy átveszi tőle lassan az ezzel járó feladatokat. Ettől ő még passzívabbá válhat. Vannak szakkönyvek, ismeretterjesztő kiadványok. El lehet menni pszichoterápiás keretek között megpróbálni előbbre lépni - akár egyéni, akár csoportos formában. a munkaügyi központoknál is érdemes esetleg érdeklődni, szerveznek-e efféle kurzusokat. Emellett pedig nem szabad feladni a keresést. minden nap megadott időt érdemes erre fordítani. Üdvözlettel.

Tőle szeretnék kérdezni