Munkanélküliség, kilátástalanság =, depresszió?

Kedves Doktor Úr/Nő! Az utóbbi időben nagyon foglalkoztat a halál gondolata. Öngyilkosságra nem lennék képes, ha rá is gondolok, eszembe jutnak a szüleim és a párom, hogy miattuk sem tehetem! Egyszerűen csak jó volna megszűnni létezni! Közvetlenül az életkörülményeim és kilátástalanságom váltotta ki, persze a mélyebb nyomok gyerekkorig vezetnek.. Voltam már hasonló helyzetben kb. 2 évvel ezelőtt, akkor a diplomám megszerzése utáni kapunyitási pánik tört ki rajtam. Nem találtam munkát a szakmámban (és nem is vagyok benne biztos, hogy alkalmas lennék-e rá, mivel még nincs tapasztalatom benne). 6-7 hónap munkanélküliség alatt eléggé kikészültem idegileg és anyagilag. Végül egy szakmámba nem vágó, robotmunkát igénylő irodai állásom lett, annyi fizetéssel, hogy épp meg tudtam élni. Ezért 1 év után otthagytam és külföldre jöttünk a párommal (már rég vágytunk rá). Itt 1 hónap múlva mindketten találtunk állást, minimálbéres, egyszerű fizikai munkát. Nem is volt ezzel baj, jól esett a mozgás is, és motivált a hónap végét €-ban kapott fizetés. 2 hét volt a próbaidőm, azután kaptam meg a szerződést, örültem, hogy fix-en vagyok ott. Aztán hirtelen a 6. héten kirúgtak, az indok: Nem beszélem elég jól a nyelvet! Ennek már 4-5 hónapja, azóta nem találtam itt munkát. Ha behívnak interjúra, utána mindig más jelentkező mellett döntenek, vagy rögtön éreztetik is velem, hogy alkalmatlannak találnak a munkára (egyszerű, képesítés nélküli munkákról van szó). Az a baj, h a sok hónapos folyamatos negatív visszajelzések után már én is így érzem: teljesen alkalmatlan vagyok mindenre, még az életre is! Otthonról is csak ezt kapom, h "milyen szerencsétlen vagy, bezzeg mások semmi nyelvtudással így-meg úgy..". Nem akarok visszamenni, itt akarok letelepedni, és ha majd jobban megy a nyelv, akkor továbbtanulni/képezni. De egyszerűen nem bírom feldolgozni, h egy egészséges, fiatal, dolgozni akaró nő, miért nem kell senkinek? Nem bírom már idegileg, nincs már lelkierőm. Nincs pénzem szakemberhez járni

Dr. Árki Ildikó válasza élethelyzeti válság témában

Kedves Kérdező! A kilátástalanság valóban, depresszióba sodorhatja, ezért érdemes szakembert felkeresni, de ne gondolja, hogy másoknak könnyebb, vagy szerencsésebbek. Nagyon fontos, hogy ne tartsa magát alkalmatlannak, szerencsétlennek, az állás interjúkon a bizonytalanságot megérzik és inkább felvesznek határozottságot és pozitív életszemléletet sugárzó jelentkezőt. Ha nincs pénze szakemberhez fordulni, akkor is tud önértékelését javító technikákat alkalmazni, saját magának is tud találni ilyet. Biztosan bejön valami előbb-utóbb, lehet, hogy pont akkor, amikor nem is igazán számít rá. Persze, ha pszichés állapota romlik, öngyilkossági gondolatok, szándék jelentkezik, azonnal forduljon pszichiáterhez. Innen a távolból, online sajnos nem tudok többet segíteni.

Itt kérdezhet