Túlzott kötődés?

16 éves lány vagyok és depresszióhoz hasonló tüneteket észlelek magamon. A kiváltó ok egy fiú, akit 8 hónapon át reménytelenül szerettem, majd az utóbbi egy hétben egyértelmű viszonzást kaptam tőle, ami boldoggá tett. A probléma viszont az, hogy elköltözött külföldre, minimum 6 hónapra és nagy űrt hagyott maga után bennem. Nagyon hiányzik minden nap. Nem igazán vagyok szerelmes típus, de ez most egy nagyon mély érzelem a számomra, ami sajnos abszolút nem szűnik. Nincsen kedvem semmihez, régebben imádtam edzeni járni, de most abban sem lelem örömömet. Nem tudom, mit kellene tennem, hogy ne essek vissza egy korábbi, szintén, depresszióközeli állapotba, ami teljesen tönkretette az életemet., Amikor emberekkel vagyok, nincsen semmi probléma, próbálom nem mutatni, hogy mi a bajom, viszont azóta rettenetesen félek egyedül lenni, mert előtör belőlem minden emlék és szörnyű gondolataim vannak, ami kihat az alvásra is.Egyre kevesebbet alszom és eszem, és nem tudom mi tudna segíteni, hogy ez a folyamat megálljon vagy, hogy el tudjam fogadni azt, hogy igazából kilépett az életemből valaki, aki nagyon fontos számomra. Előre is köszönöm válaszát!

Szigeti Ildikó válasza szerelmi bánat témában

Kedves Kérdező! Ígérem, nem fogom a "még olyan fiatal" típusú közhelyekkel traktálni annak ellenére, hogy úgy gondolom, az életkora nagyon fontos szempont. Tudom, most, a szenvedései közepette nehéz belátni, hogy alapvetően szerencsés, mivel valami olyan összetett érzést élt és él át, ami még a felnőttek közül sem mindenkinek adatik meg. A levele alapján egy beteljesületlen szerelem az a mindent felforgató érzés, ami most átitatja a mindennapjait. A rossz hangulat azonban nem azonos a, depresszióval! Sajnos manapság szinte divattá vált a, depresszió öndiagnózisa, az Ön esetében korai volna ezt kijelenteni! Noha klasszikus szerelemről sincs szó, ettől függetlenül a szerelme tárgyának elvesztése ugyanolyan reakciót váltott ki, mint általában. Ez egyfajta „gyászreakció”, így, amit önmagán tapasztal, az mind ennek a nagyon kellemetlen, de természetes velejárója. Nem javaslom, hogy tartsa vissza a könnyeit, sőt, inkább azt mondom, ha sírhatnékja van, sírjon! Ha úgy érzi, társaságban képes egy kicsit feloldódni, másra figyelni, szép fokozatosan térjen vissza a barátai, ismerősei közé! Ha inkább a magányban érzi most jobban magát, zárkózzon be egy jó könyvvel, a kedvenc filmjével és csokijával! A lényeg, hogy élje meg és ki azokat az érzéseket, amik uralják jelenleg a lelkét! Az edzést, vagy bármilyen testmozgást azért javaslom, mert sokat segíthet a régi énjéhez való visszatérésben. Sportolás közben ugyanis olyan kémiai anyagok szabadulnak fel a szervezetben, amelyek képesek ellensúlyozni a rossz hangulatot és megelőzni a, depresszió kialakulását. Érdemes végiggondolnia, hogy szerelmének a tárgya vajon milyen tulajdonságokkal bírt, amelyek a leginkább vonzották Önt és az alatt a rövid idő alatt, amíg együtt voltak, melyek voltak azok az érzések, amelyeket felszínre hozott a partnere. Ezeknek a tudatosítása egyrészt átsegíti a mostani nehéz időszakon, másrészt segít abban, hogy melyek azok a fő momentumok, amelyeket a későbbiekben tudatosan keresni fog egy későbbi kapcsolatban. Most a legfontosabb, hogy legyen türelmes önmagával szemben és legyen büszke arra, hogy fiatal kora dacára igen gazdag érzelmi palettával rendelkezik! Amennyiben túl sokáig szenved a tüneteitől, keressen fel egy pszichológust, mert akkor valóban felmerülhet a, depresszió gyanúja! Remélem, erre nem kerül sor! Üdvözlettel.

Itt kérdezhet