Múlt emlékei

Kedves Melinda! 41 éves nő vagyok. Azt szeretném kérdezni, hogy, mennyire normális, ha több, mint 20 évvel ezelőtti dolog miatt a napjaim részében szomorú vagyok, gyakran sírok. 19 évesen megismerkedtem egy nős férfival. Hiába óvtak, beleestem, a csapdájába: rosszul él a feleségével, csak a kétéves kislányuk miatt vannak még együtt, stb. ez a kapcsolat 9 hónapig tartott, úgy éreztem, mindennél jobban szeretem őt, amikor is a feleségétől tudtam meg, hogy van a kislányuk mellett van mégegy kislányuk, aki 1 hónapos. Mondanom sem kellett, teljeseen összeomlottam, márcsak azért is, mert nemcsak, hogy ezzel kellett szembesülnöm, hanem rengeteg bántással a családja részéről. Minden voltam, csak jó nem, az a férfi akit annyira szerettem, akiben bíztam (tudom, jó hülye voltam), elintézte annyival a dolgot, hogy nem vagyok beszámítható, csak a pénze miatt találtam ki a történetet magunkról. (ezt nem is értettem, mert tudtommal nem volt gazdag). A lényeg, hogy egymagam próbáltam túllenni az egészen. Fájni fájt a dolog, de próbáltam normális életet élni. Aztán megismertem a férjemet, akibe beleszerettem. Éreztem már akkor is, hogy annyira nem szerettem, mint az előző kapcsolatomban lévőt, de szerettem, ő is engemet, összeházasodtunk. Két gyermekünk született, nagyon boldog voltam. KÖzben férjemmel ellaposodott a kapcsolatunk, jól megvagyunk, nincs köztünk komolyabb vita, de már a régi tűz sincs meg kettőnk között. Az utóbbi időben rengetegszer jut eszembe a nős férfival való kapcsolatom, és amilyen a sors néha látom is őket. Mindíg mosolyognak, úgy látszik, nagyon boldogok a feleségével. Én pedig gyakran sírok. Igazságtalannak érzem, hogy ő boldog, míg én nem. Úgy érzem, becsapom a férjemet, aki nem ezt érdemelné tőlem, de valamiért nem tudok szabadulni a múlttól. Gyakran jutnak eszembe a régi fájó dolgok, hogy miket mondtak: Már gondoltam rá, hogy személyesen felkeresek egy pszichológust vagy pszichiátert, de szégyenlem magamat, viszont így sem szeretnék élni. Mi a véleménye?

Dr. Pálvölgyi Rita válasza múltbéli emlékek témában

Tisztelt Kérdező, Lehet, hogy eltévedt a levele, de azért válaszolok. Szerintem nem rossz ötlet személyesen felkeresni egy kollégámat, és együttesen feldolgozni ezt az elakadást. Gyakori dolog, hogy ha a jelenben nehézségeket, hiányt, boldogtalanságot élünk meg, akkor a múlt emlékeihez fordulunk, és idealizálva látjuk korábbi életünket. Az pedig, amit egy-egy pillanatra lát, nem tükrözheti volt barátja jelenlegi kapcsolatát., amit érzékel, azt inkább csak belevetíti a látottakba. mindezek helyretételében lehet segítségére egy pszichoterápiás kapcsolat. Üdvözlettel.

Tőle szeretnék kérdezni