Betegjogok..

Kedves Doktornő! Most két nagyon konkrét kérdésem van, amelyekre nagyon konkrét válaszokat kérek. (Mottó: A legfrissebb háziorvosom se váltotta be a hozzáfűzött reményeket…) 1. Ha panaszom van egy háziorvos szakmai tevékenységét illetően, ki a felettes szerv, ahova az észrevételeimet eljuttathatom? Önkormányzat? .. Orvosi Etikai Bizottság? .. (Ilyet nem láttam a rendelőben kiírva, de ha körülnézek Taxi- vagy fitness-szalon-reklámot igen…) /Azért a szakmaiságot ne úgy értsük, mint orvos vitatkozik orvossal! / Van-e egy panasznak „utóélete”, számíthatok-e arra, hogy komolyan veszik, s kivizsgálják? 2. Létezik-e valamiféle TB által kreált norma, amely az egyes háziorvosi körzetekhez (s azok létszámához) igazítva optimalizálja az orvos által megírható beutalók számát? (Ez csak saját feltételezésem, nyilvánvalóan ha egy adott körzetből 2x, - 3x annyi beutaló íródik, mint hasonló méretű -lélekszámú- másik körzetből, ez valamilyen szinten az orvost minősíti ; túl bizonytalan a saját szaktudását illetően, így nem működik „költség-hatékonyan”… Ezt jól gondolom? Anno, épp azért választottam egy viszonylag fiatal doktornőt, mert úgy gondoltam, ha kevesebb rutinja miatt kisebb a szaktudása, sebaj, pótolja majd azzal, hogy bátrabban írja a beutalót. Ez naivitás volt? Huszonévig nem nagyon jártam az orvosok felé, most sajnos volna miket bepótolnom, de az orvosom –talán épp előbbi takarékosságot palástolandó- inkább egyfajta macho-önérzetet próbál rámerőltetni ; „fiatal ember, nem kell minden betegséget bebeszélni magunknak” -Ez egy jó, „lerázós” duma.- „ Ne szipogjak, ne sántikáljak, húzzam ki magam, mosolyogjak, s akkor minden happy”… Azt vallom, tartson annyira felnőttnek, ha felkerestem, annak oka van. Ha egy problémával nem foglalkozom, attól az nem szűnik meg… Sajnos, amiket nagy nehezen „kikunyerálok” beutalókat, ott mindig jönnek is elő kisebb-nagyobb disznóságok. Gyakorlatilag mióta hozzá járok -idestova 2 éve- egyetlen problémám sem oldódott meg, de ha egészen őszinte akarok lenni, közelebb se kerültünk a megoldáshoz egy milliméterrel sem. Beszéltünk róla, egyik fülön bement, másikon meg kiment, tettünk rá egy hatalmas pipát, lapoztunk egyet tovább, s úgy hátradőltünk, mint aki jól végezte dolgát. Ezzel a dolog be is zárult, 1-2 bátortalan kisérlet után már említeni se mertem, s merem eme /most nem konkrét, mert több is van/ –azóta is meglévő- panaszaimat. Ismeretségi körömben a szó szoros értelmében irigylem azokat, akiket a háziorvosa beutaló-hegyekkel „zaklatja” szűrésekre (erre még visszatérek!) s ők nem győznek „kibújni” ezek alól. Bár nekem sikerülne egy ilyen orvost kifogni, aki az eddigi életmódomra, munkakörömre, koromra, előzményeimre, stb… küldene ide-oda, én meg ellenkeznék vele, jaj ne kelljen már megint, múlt héten voltam épp itt, meg ott… A szűrésre vissza: megkérdeztem tőle konkrétan, egy szájüregi rákszűrésnek mi a mibenléte? (Állandóan reklámozák, sokáig cigiztem, van egy állandó rekedtségem, nemrég azt mutatták ki COPD, érdekelt a dolog) Válasz: gégészeten egyszerűen benéznek oda. Miért van ott valami? Visszakérdeztem: meg kéne várni, hogy legyen ott valami? Nem éppen arról szól egy megelőző szűrés, hogy akkor megyek, amikor még se tünetem, se panaszom? Erre annyi volt a válasz, na jó-jó, igen-igen, persze-persze. Szerintem itt a szemléletmódjával van probléma, de nem zárom ki előbbi „gazdaságossági” szempontokat sem. Kényes kérdés ez, ha valóban van egy anyagi korlát, ennek ellenére mégsem mondhatja egy betegének, azért nem utalom oda, mert drága (és felesleges) inkább írok rá gyógyszert. Ha az nem jó, majd írok másikat és így tovább… Eddig mindig doktornőt kerestem, s viszonylag fiatalt ezt olyan 35-40 re saccoltam volna, bár a túlzott szolárium igencsak idősebbnek mutatja. Ha most újra keresésbe fogok, nem létezik, hogy 50 alattit válasszak. 3. Ezt már csak a kíváncsiság íratja velem: egy háziorvos miként szabadulhat meg a betegétől? (Nem gyilkolásra gondolok!) Saját logikám szerint ha valaki megfenyegette, megtámadta, esetleg nem mutat együttműködést (nem tartja be az orv. utasításokat) ez egyértelmű, de akkor mi van, ha valaki büdös, sose mosakszik, vagy „csak” egy „mezei unszimpátiáról” van szó az orvos részéről? Ezutóbbi csak azért jutott eszembe, nyilván én sem vagyok tökéletes, s elképzelhető, hogy nem csak bennem merül fel az „elválás” gondolata, egy orvos ilyenkor mit léphet? Bocsánat, hogy szokás szerint megint „hosszúra sikeredtem”. Várom mielőbbi (nem 3 hét, mint legutóbb) válaszukat.

WEBBeteg Szakértő válasza betegjog témában

Kedves Kérdező! 1. Hol lehet háziorvosra panaszt tenni? A területileg illetékes ÁNTSz-nél (tisztiorvosi szolgálat) 2. Ellenőrzik-e a beutalások számát? Tudomásom szerint a beutalások számát jelenleg nem vizsgálják, nem büntetik, de formailag meg kell felelni sokmindennek beutaláskor. 3. Megszabadulhat-e az orvos a nemkívánatos pácienstől? Az ÁNTSz engedheti a beteg elutasítását indokolt esetben, ha amúgy az orvosnak területi ellátási kötelezettsége lenne. Egyébként etikailag sem kifogásolható (és joga van hozzá az orvosnak) bármilyen beteg elutasítása, ha ugyanakkor a szükséges ellátás azonos szinten biztosított. Szűrővizsgálatra egyébként akkor is el lehet menni, ha nincs beutaló. Vannak szervezett ingyenes akciók mindenféle műfajban, de pénzért bárhol bármilyen vizsgálatot meg lehet csináltatni, amennyiben az orvosa nem tartja indokoltnak, de Ön igen. S ha megenged egy jobbító szándékú javaslatot.. Próbálja meg panaszait, véleményét minél lényegretörőbben, rövidebben (de teljeskörűen) előadni orvosának, mivel a jelenlegi rendszerben, a jelenlegi betegszám mellett a háziorvosa legjobb szándéka ellenére sem tud annyi figyelmet szentelni egy-egy betegére, mint amennyit Ön elvárna. Üdvözlettel.

Itt kérdezhet