3 éves, ovikezdés és kistesó

Nem tudom, hogy írhatok-e ide, de teljesen kétségbe vagyok esve. Kisfiam októberben töltötte a 3. életévét, el is kezdtük az ovit, amit nagyon nem szeret. Sokat sír, nem eszik, nem játszik másokkal az udvaron is külön sétálgat. Játszótérre sokat jártunk, ott nincs ilyen probléma. Azóta, decemberben megszületett kistestvére, aki nagyon szeret, sokat simogat. Nagyon odafigyelek, hogy ő ne legyen háttérbe helyezve., Decembertől sokszor itthon volt, mert féltem, nehogy az legyen a baj, hogy én itthon maradok a kistesóval, őt meg oda visszük, ahol szomorú. Azóta többször voltunk bent együtt, sokat beszélgettünk róla, hogy ő azért megy oda, mert az ovi nagyfiúknak való és neki az a dolgozója, mint ahogy apának a munkahelye. 4 hete elkezdtük az ovit, csak délelőtt és ebéd után haza, ahol persze egy falatot sem eszik azóta sem. Most már a pajtásaival kezd játszani., De, 1 hete az én itthon kimagaslóan jól evő, szófogadó, nyugodt, kiegyensúlyozott kisfiamból, sajnos egy nyávogós, nem evő kisgyerek lett. Bárhogy próbálok jót tenni, folyton mindenért "nyávog", nem fogad szót, nem mond igazat (ez már többször bebizonyosodott) Kitalál dolgokat, pl ebédelt az oviban, ezzel játszótt, azzal játszott, még neveket is mond, nem sírt stb. és óvónénitől tudom az ellenkezőjét., De, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy 1 hete itthon sem akar megenni a joghuton és a kakaón kívül semmit, holott ez nem volt rá jellemző. Ha rászólok, hogy igenis egyen, mert ez az evés ideje (mint eddig is megszoktuk és nem volt probléma) a szájába veszi a falatot, forgatja, majd odahány tőle a konyha közepére. Nagyon szeretjük, már az egész család aggódik, mindenki próbálja a kedvenceit főzni, de egy falatot sem vesz a szájába, ha beteszem neki, akkor meg öklendezik és kiköpi jó esetben.

Szigeti Ildikó válasza viselkedés probléma témában

Kedves Anyuka! Aggodalma indokolt, segítségre van szükségük. A kérdés csak az, hogy milyen szakember tudja orvosolni a problémát. A leírtak alapján a "szófogadó, kiegyensúlyozott, jó evő" kisfia valami olyan problémával került szembe, amivel nem tud egyedül megbírkózni. Mindenek előtt tanácsos a házi gyermekorvosukkal konzultálni, ugyanis a rossz hangulat, a magába fordulás hátterében lappangó betegség is állhat. Ha a gyermekorvos (és az általa szorgalmazott, esetleges vizsgálatok) nem talál betegségre utaló jelet, akkor érdemes pszichológussal konzultálni. Látatlanban, a leírtak alapján annyi bizonyos, hogy a kisfia igencsak érzékeny, így az evési problémák oka - ha igazoltan nincs szervi elváltozás - szinte bármi lehet. A környezet változásaira érzékenyebben reagáló gyerekeknél még a legkisebb változás is komoly "tüneteket", viselkedésbeli furcsaságokat okozhat., Mint ahogy azt Ön is helyesen sejtette, a kistestvér születése meglehetősen drasztikus változás a kisfia életében (elveszti az elsőséget, osztoznia kell úgy a szülők szeretetén, mint - később - a játékokon, a szobán). Ennek ellenére úgy tűnik, Ön/Önök igyekeztek felkészülni és tudatosan "végigmenedzselni" az esetleges testvérféltékenységből adódó problémákat. Minden jóakaratuk és igyekezetük dacára azonban meglehet, hogy a kisfia mégis szorongással éli meg az új "jövevény" érkezését, és a látszólagos elfogadással (simogatással) csak szófogadó módon próbál az elvárásoknak megfelelni. Az orvosi vizsgálat eredményeitől függetlenül javasolt lehet a pszichológussal történő konzultáció, mivel számos olyan diagnosztikus mód van, amelyek segítségével pontosan meghatározható, mi okozza a gyerek szorongását, így a probléma azonosítása önmagában gyógyír lehet. Remélem, mielőbb kiderül a probléma oka és hamar visszakapják okos és kiegyensúlyozott kisfiúkat! Üdvözlettel.

Itt kérdezhet