Figyelemzavar

Kedves Doktornö! 3, 5 éves ikreim vannak, két lány. Németországban élünk, férjem német, én magyarul beszélek a gyerekekhez, ami nagyon jól müködik. Egyikükkel már születése óta "problémáink" vannak. Már a szoptatásnál, altatásnál gondok voltak, nem evett ha éhes volt, nagyon nehezen aludt el, ha fáradt volt, nem bújt oda, ha testi közelségre volt szüksége. Sokáig tartott, mire rájöttünk, hogy nála hiába várjuk a jeleket, nem jönnek, minden ilyen jellegü dolgra nekünk kell felhívni rá a figyelmét. Akkor is, ha figyelmeztetjük és mondjuk neki, hogy éhes/fáradt/közelségre van szüksége és jöjjön oda néha összebújni, nehezen lehet mindezekre rávenni, minden más érdekesebb, de az eredmény az az, hogy egyszer csak kiborul/besokall. Sajnos a mai napig küzdelem, hogy leüljön az asztalhoz enni, mikor tudom, hogy éhes. Ha hagyom, hogy tovább játszon, akkor elöbb utóbb kiborul, hisztizni kezd az éhségtöl, és akkor már csak kényszerítéssel lehet etetni. Szerencsére a kiabálás helyett: "egyél már, hát éhes vagy! " rájöttünk, ha az ölünkbe ültetjük és az elsö pár falatot mi adjuk a szájába, úgy hajlandó elkezdeni enni és nem leveri az ételt, kiköpi vagy ordítani kezd. Sajnos ez két egykorú gyereknél, amikor az embernek folyamatosan dolga van és a másik gyereket sem szeretné másképp kezelni, nehéz mindig türelemmel, megértéssel, kedveskedéssel segíteni ezen a problémán. Nagy gond nekünk, hogy Dóra képtelen a napi rutin teendöket egyedül elvégezni, még segítséggel is nehezen tud koncentrálni. És nem azért mert nem képes rá, nagyon is ügyes és önálló kislány! Ilyen az öltözködés, reggelizés, fogmosás, elindulás, utcán haladás. Mindent próbáltunk már, kedvesen, türelemmel, megfigyeléssel, szigorral, következmények elmagyarázásával, semmi nem használ. Sajnos egyedül akkor csinálja, amit kell, ha az ember kiabál vele. A nevére sem hallgat, ha hívjuk, nem jön. Ha konkrét utasításokat adunk neki, nem csinálja. Például az óvodában mondom neki, konkrétan, a szemébe (az is nehezére esik, hogy a szemembe nézzen): Menj a helyedre és kezdj el vetközni- nem csinálja, nézi a többi gyereket, minden leköti a figyelmét, sétálgat. Az utcán is nehezen haladunk, mindent és mindenkit hosszasan megbámul, az embereket föleg, megáll és nézi öket. Úton áthaladáskor ez veszélyes is tud lenni, lassú, van, hogy ott is megáll, ha épp valami érdekeset lát. Nagyon okos, nagyon szépen beszél, a két nyelvet gond nélkül meg tudja különbözetni. Természetesen a német nyelv erösebb, de nem utasítja el, hogy én magyarul beszélek hozzá és megismétli magyarul a mondatokat, ha kérem. Hallását is vizsgálták nincs azzal sem gond. Nagyon megnehezíti a mindennapjainkat ez a probléma. Tudom, hogy idöt kellene neki hagyni, de sokszor ez nem lehetséges. Muszáj a teendöket elvégezni, nem ücsöröghetek örökké az oviban arra várva, hogy elkészüljön, a testvére már rég téli kabátban ácsorog, mindenki arra vár h ö is elkészül. A boltban sem maradhatunk örökké, otthonról is el kell indulni elöbb utóbb, ha meghívásunkt van, stb stb. Ma is rohannunk kellett reggel mert nagyon elment az idö a rutin teendökkel és hiába mondom neki, hogy sietni kell, elindul a kabátja felé, e közben meglát egy játékot, kezbe veszi, vagy odamegy a tükörhöz és énekelgetni kezd. Csak az használ, ha kiteszem a cuccait a lakásból és kényszerítem, hogy öltözzön, mert mi elindulunk. Ilyenkor persze kiakad, hisztizni kezd, pánikol, és csak akkor nyugszik meg, ha vigasztalni kezdem, ami nagyon nehezemre esik, amikor magam is sík ideg vagyok. A baj az az, hogy ha fáradt, ez a probléma még jobban felerösödik, de nem látszik rajta, hogy fáradt, mert ilyenkor még jobban pörög, énekel, beszél, játszik, tehát sokszor elöjele sincs, hogy esetleg most nehezebb lesz vele és legyek türelmesebb, hanem inkább még fárasztóbbá teszi a szituációt a viselkedése. A szobatisztasággal is ez a helyzet, kb 3, 5 éves kora óta (4 hónapja) müködik nappal, hogy nem pisil be, de azért elö fordul, hiába mondom, menjen wcre nem megy, rá kell ültetni. Éjjel pelenkát hord, nemrég az is elöfordult, hogy bekakilt, de nem ébredt fel rá. 3 hét múlva kistestvér érkezik és nagyon félek, hogy még kevesebb türelmem jut neki, ha még egy kisbabához is alkalmazkodni kell., Hogyan tudnék neki segíteni, magamon segíteni?, Hogyan viselkedjek ilyen helyzetekben? Várom válaszát! Köszönettel: Ildikó

Dr. Kerekes Éva válasza Figyelemzavar témában

Kedves Ildikó! nem tudok érdemlegesen tanáccsal segíteni, hiszen Ön tökéletesen érzi, hogy hogyan kellene kezelni ezt a helyzetet... Magyarországon ilyen esetben hyperaktivitás, autizmus, vagy figyelemzavar gyanúja miatt történik a gyermek kivizsgálása. Altatásos MR-el nézzük meg, hogy van-e agykárosodás(az ikreknél gyakori, főleg a B magzatnál, akkor is, ha okos a gyerek, magas az IQ), majd Korai Fejlesztőbe vagy nevelési tanácsadóba irányítjuk a gyereket. A gyógypedagógusok tudnak csak segíteni, ha tudnak, mi gyermekneurológusok ilyen esetben sajnos nem tudjuk meggyógyítani a gyereket, hogy ne terelődjön ilyen könnyen a figyelme. Nem ismerem a Németországi lehetőségeket. Sok türelmet, és főleg segítséget kívánok Önöknek!

Itt kérdezhet