Leszázalékolás infarktus után
Segítséget szeretnék kérni, hogy hová érdemes fordulni a következő ügyben. Férjem, aki tavaly volt 45 éves év elején infarktust kapott. Kétszer kellett újraéleszteni, ami hála az égnek sikerült. Szívkatéterezésen esett át. Kórházi kezelése 5. napján ismét kapott egy infarktust, majd újabb katéterezés következett, azóta gyógyszeres kezelés alatt áll. Leszázalékolás miatt az illetkés szervhez fordultunk, ahol határozatban elutasították, 42 %-os rokkantsági minősítést kapott. Az egy éves felülvizsgálaton idén tavasszal kiderült, hogy a szíve egyharmada elhalt a többi része pedig, mivel átvette a "munkát" megduzzadt. Ezen papírral ismét a rokkantosítási ellenőzrés következett, ahol szintén elutasították, ismét a z előző százalékot kapta meg. Szeretném megkérdezni, hogy hová lehetne feordulni és lehetne-e tenni valamit, akár jogi úton is, mert rokkantsági nyugdíjat nem kap, dolgozni normálisan nem tud. Milyen fokú egészségkárosodás kell ahhoz, hogy megkapja a rokkantosítást? Segítségét előre is köszönettel
Alarmcentrum - egészségügyi, betegjogi, szociális tanácsadás válasza leszázalékolás témában
Tisztelt Asszonyom! Uram! A felvetett probléma összetett, így a kérdése is egyszerre több válasz lehetőségét veti fel. A betegségével kapcsolatos kezeléseket, a kilátásokat minden esetben a kezelő-orvosa (kórházi, klinikai illetve a háziorvos) szükséges egyztetnie, megbeszélnie. A haemodinamikai állapotáról az elvégzett vizsgálatok adnak teljes körű képet. Azt, hogy a szakértői bizottság milyen %-os kategóriába teszi: csak tőlük lehet megkérdezni. Esetenként az eljárást is ott lehet megfellebezniük. (Ehhez, előtte a fentiekben leírtakat egyztetnie ajánlatos.), Hogy az ügy jelenlegi állapotában hova kell, fordulniuk - személyes kapcsolat hiányában - nem tudom megválaszolni. Ajánlom figyelmükbe: 1993.évi III. törvényt; Átmneti járadék ügyében 387/2007. (XII. 23) Kormányrendeletet; 2007. évi LXXXIV. törvényt a rehabilitációval, a járadéki ellátással kapcsolatosan; Rokknatsági járadék, nyugdíj ügyben az 1997. évi LXXXI. törvényt. (Környezetükben levő szociális munkás is segítséget nyújthat!) Ebben az esetben is látható, hogy az élőszavas, esetenkénti telefonos konzultáció eredményesebbé teheti a tanácsadást. Jó egészséget kívánunk!
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.