Borderline és felelősség

Tisztelt Doktor úr!

Néhány éve diagnosztizálták nálam a borderline személyiségzavart. Persze nem igazán akartam elfogadni, évekig harcoltam ellene, ezzel megnehezítve a saját életemet is. Végül is kb. öt különböző orvos diagnosztizálta ugyanazt, így tetszik, nem tetszik, kénytelen voltam beletörődni. Azóta sok minden egyszerűbb lett, de idáig nem volt sima az út. Nem állítom, hogy tipikusak lennének a tüneteim. Szerencsésnek mondhatom magam. Nincsenek szenvedély betegségeim. Nem iszok, nem dohányzok, nem eszek kórosan sokat, nem zabálom a csokoládét, és nem élek nyugtatókon. Ez utóbbi saját döntésem, mert a kezelőorvosom ész nélkül tömte belém, és megelégeltem. Néha biztos könnyebb lenne bedobni egy pirulát, de igyekszem másképp megoldani a gondjaimat. Sajnos ez nem megy mindenben ilyen jól. Pl. nagyon sok hibát követtem el az anyagiak kezelésében, aminek most természetesen vállalnom kell a következményeit. Több kérdéseim egyike pl. erre vonatkozik., Mennyire vonható felelőségre egy borderline a tetteiért? Túl azon, hogy természetesen vissza kell fizetnem adósságom, és ami alól nem akarok kibújni, követelhetnek -e rajtam kártérítéseket, egyébb költségeket? A jogi kérdésekbe nem akarok belefolyni, mert természetesen erre nem Önnek kell válaszolni. Engem az orvosi része érdekel. A problémát az okozza, hogy én nem megfelelően költekeztem. Képtelen voltam az anyagiakat normálisan kezelni. Akkor úgy láttam, helyes amit teszek. Most viszont az, derül ki, hogy semmi ráció nem volt az elképzeléseimben. Mindent, ami ezzel kapcsolatos, teljesen irreálisan láttam. A betegségem tekintetében egyébként is igen nehéz időszakot éltem meg, ez a szexuális és emberi kapcsolataimban is megmutatkozott., Mennyi a valószínűsége annak, hogy a borderline személyiség zavar negatívan befolyásolta a valóságérzetemet, így a döntéseim realitását, és ezért csak részben vagyok felelősségre vonható a következményekért? Mit tehetünk mi a párommal, hogy ilyen többet ne fordulhasson elő? Lehetséges, hogy emiatt valakit mondjuk gyámság alá kell vonni? Ha irreális döntéseket hozok, az tulajdonképpen beszámíthatatlanságnak számít? Vagy ebben a kérdésben is vannak fokozatok?

Egy másik kérdés. Azt olvastam, és mondták is, hogy a borderline csak nagyon nehezen kezelhető, vagy egyáltalán nem. Ha ige, akkor a pszichoterápia a leg célravezetőbb. Én évek óta szedek antidepresszánst, minimális adagban. Nem állítom, hogy teljesen stabil vagyok, de nincsenek vészes mélypontok. Pl. évek óta nem akartam már meghallni azért, mert hú, de milyen rossz az élet. Én nagyon szeretnék javítani az állapotomon, nm em csak magam miatt, hanem a családom miatt is., De itt ahol lakom, még nem találtam erre megoldást. Egy ideig jártam Fehérvárra a szakrendelőbe, de hoztak egy rendeletet, miszerint egy beteg csak 3 hónapig, és max. alkalmanként 15 perces terápiára járhat. Mivel családom, és kicsi gyermekem van, én nem tudom megoldani, hogy befeküdjek egy szanatóriumba hetekre, hónapokra. Igencsak a létminimum alatt evickélünk, így magánpszichológust nem tudok fizetni. Az én esetemben mi lehet a megoldás?, Hogyan juthatok segítséghez? Ki az, aki érdemben tud segíteni az állapotom javításában, elfogadásában, kezelésében nem csak nekem, hanem a páromnak is? Hiszen pontosan tudom, hogy, mennyire nehéz lehet neki ezt kezelni, mint egyszerű embernek. Nem tanult pszichoterápiát, sem pszichológiát, ő csak belecsöppent az egészbe. És nekünk fel kell nevelnünk a gyerekeinket is anélkül, hogy nagyobb kárt tennénk a személyiségükben! Lehetséges pl. levelezés útján pszichoterápiát tartani? Ha nem, milyen megoldások létezhetnek még?

Válaszát előre is köszönöm!