Borderline személyiség (szkizoid alkat), hogy tudsz segíteni?

Abban szerettem volna tanácsot v segítséget kérni, h miképp tud vki segíteni egy fentebbi ember számára? Az öcsémről van szó (most 25 éves) . Nagyon fontos számomra. Apa nélkül nőttünk fel (édesapám esetében is felmerült a skizoid hajlam, végül alkoholizmusban halt meg 34évesen). Az édesanyám orvos, nagy szeretetben nőttünk fel. 13 éves korában kezdett kissé először kilengeni az öcsém. 16 évesen az első szerelmi bánat, ill a család szétválása után, depressziós lett és öngyilkossági kísérlete volt. Ezután mindenféle gyógyszert kellett szedjen (Rivotrilt, Xanaxot), melyek a férfiasságát is visszafogták, ill beszéd híjján egyre többet ivott a gyógyszerek mellé. Újabb próba után, teljesen abbahagyott mindent, nem ivott és a gyógyszereket is abba hagyta. Folytatta a gimit, és minden jónak tűnt. Majd ismét kezdett visszacsúszni. Most a szerek változtak. 2006ban teljesen összeomlott. Teljes kényszerképzetei voltak, pár hónap családi segítség mellett (együtt is laktunk még ekkor) is végül kényszerrel tudtuk kórházba vinni. Paranoid skizofréniát adtak diagnózisul, Haloperidolt kapott, még több kényszerképzetet kapott a gyógyszertől. A máj funkciói kezdtek elszállni. Kikerülve nem szedte pár hónap után a gyógyszert, nem ismeri be, h beteg lenne. Inkább iatrogén indikációs okokra hivatkozott (csak a drogok miatt-nem a kemény fajtákra kell viszont gondolni-alakult ki nála). Majd két év múlva (egyetemi gondok miatt) ismét kezdett bezárkózni a saját kis "gondolatfüggönyébe". Agresszívvá is vált, vhol ön és közveszélyes (nagyon szeretem, de ezt kell mondjam) végül ismét kórházba (kényszerrel). Minden ugyanolyan, csak most odáig eljutottunk, h az orvos szerint az apja miatt is ilyen. H gyermekkora óta magával cipeli ezt a veszteséget, melyet nem tudott feldolgozni. Most három éve rendben van, végzi az egyetemet. Egyébként mindenki egy nagyon helyes, jószívű embernek tartja. Már nem lakunk együtt, született két pici gyermekem, és tudom h ez is jó hatással van rá. Mégis azért keresek most választ, mert ismét úgy veszem észre, h kezd beragadni egyegy gondolatvilágába. Ezek megint egyre messzebb vannak a valóságtól. Hiába nem csinál semmit (tudom) mégis olyan, mintha ciklikusan visszatérne. Már nem tudom megmondani mi váltja ki, olyan, mintha ő mindig picit más lenne, nem rosszabb, de nem biztos, h ebben a rendszerben elfogadható és emiatt mivel tudja és érzi, bizonytalanságot érez, és ez minél erősebb, annál inkább bezár egy nem valós gondolatkörbe. Nem ismeri el, h beteg, és tudom h így nem igazán tudom elvinni szakemberhez. Nem tudom h van e más út? H esetleg van e olyan gyakorlat, önismereti, v fejlesztő játék, mellyel én magam tudnék neki segíteni (tőlem elfogadja). Nem anyáskodni szeretnék felette, csupán féltem, h elveszíthetem. V ki tudja, h ha képes megint visszajutni a pszichotikus állapotig mire képes. Utat keresek. Ha tud valaki tanácsot adni, v segíteni, v utat mutatni, akkor azt nagyon megköszönném.

Dr. Varga Tamás válasza borderline személyiségzavar témában

Tisztelt Kérdező! A leírás alapján valószínűleg pszichotikus betegségről van szó. Ez sajnos krónikus lehet, kiújulhat, akár különösebb életesemény nélkül is. Gyógyszeres terápia mellett ennek megsokszorozódik az esélye. Valószínűleg tartósan kellene gyógyszert szedni, tünetmentes időszakban is. Vannak nagyon korszerű, jó késztmények, kevés mellékhatással. Tudom, hogy a legnagyobb probléma a betegsébelátás hiánya szokott lenni. Mindenképpen szakorvoshoz kellene eljuttatni, rávenni és kontrollálni a rendszeres gyógyszerszedést (léteznek bizonyos depokészítmények is, ha a szájon át bevétel nem kontollálható). Keresni kellene egy olyan szakembert, akit a fiatalember is elfogad, hátha így könnyebben kialakulhatna egy rendszeres kapcsolat.

Itt kérdezhet