Marihuána fogyasztása
Tisztelt Szakértő! 22 éves fiammal kapcsolatban írok Önnek. Kb. 2 éve találtam nála marihuánát, amit be is ismert, hogy ritkán alkalmanként, főleg társaságban használt. Ezután nem sokkal jogosítvány megszerzését kezdte el és az oktatója észrevette ennek használatát, /ez az oktató korábban rendőr volt/ mely akkor nyomban meg lett beszélve velünk szülőkkel és az oktatóval meg a gyerekkel együtt elég határozottan. Megígérte, hogy többet nem csinálja. Az oktató úgy vállalta a további tanulást, ha negatív teszttel áll elő. Ez sikerült is. Akkor megnyugodtunk. Sikerült a vizsgája szépen. Utána a barátja, aki kint dolgozott Németo.-ba csinált neki helyet, de nem bírta csak 3 hétig és hazajött. Ekkor pár hónapig alkalmi munkákban dolgozott. Egyébként dohányzik. Mondtuk neki, inkább dohányozzon, minthogy a marihuánát használja /habár haragszunk a dohányra is nagyon/. A dohány, amit használ, saját maga tölti a szobájában nyíltan, látom a dolgait hozzá. Ezt elfogadtuk, nem tudok mit csinálni. Egyébként jó szakmája van, érettségije., Amiért írok az az, hogy nem természetes a viselkedése, nem beszél hozzánk, vagy csak alig., Amikor hazajön a munkából /dolgozik minden nap állattenyésztésben/ Kérdezzük miújság- semmi a válasz, és megy fel a szobájába. Ingerülten válaszol ha egy kicsit kényesebb kérdést teszek fel, ami nagyon rosszul esik. Nem jön velünk sehova pl. strandra, csak ahova nagyon nagyon muszály. Nincs barátnője, olyan, mintha nem is érdekelné. Elmondása szerint a lányok érdeklik. Már erről is beszéltünk vele az apjával közösen. Nem beszél a terveiről, lehet, hogy azért nem mert az apja többször mondta neki, fiatal menyjen külföldre, kereseti lehetőség is jobb. Járt egy darabig kondizni, megvett ilyen fehérje porokat. Azért is aggodalmaskodtam. Aztán ezt is feladta, meg a másik barátja is. Elmondása szerint most ott ahol van /keresztapja állattesztésében, gépimunkák stb./ jól érzi magát. Egyébként vele sem kommunikatív. Elég öntörvényű, magánakvaló. Van két fiú testvére. Néha felmerül bennem, hogy még esetleg mégiscsak használhatja a marihuánát. Bár ezt ingerülten tagadta. A barátja, akivel moziba megy azzal is voltak ilyen problémák, bár ezt csak hallomásból tudom. Többször próbáltam vele beszélni, de utálja az egészet. Azt mondja nincs semmi baja. Mondtuk neki, forduljon hozzánk bizalommal bármikor., Hogyan tudnám ezt kinyomozni. Szeretnék az életén változtatni, hogy boldogabb, feszabadultabb legyen. Találja meg a szerelmet stb. Nagyon aggódom érte. Bár sokszor megbántott, de nagyon szeretem. Elnézést a hosszú levélért! át megköszönve!
Kovácsics Bernadett válasza marihuána használat témában
Kedves Édesanya! Valahol abszolút jogos, hogy aggódik fiáért, másrészt viszont ő már felnőtt korú ember, aki magáért kell, hogy vállalja a felelősséget - a következményekkel együtt (bár ezt sokszor nehéz ölbe tett kézzel végignézni). Sokáig kísérhetjük gyermekünket, de a szeretet fontos megnyilvánulása az is, ha a felnőtté válását segítjük., Amit leírt, abból számomra a "haggyon mindenki békén" tűnik ki, talán érdemes lenne ezt a kérést teljesíteni. Megvárni, amíg a fiuk kér segítséget, vagy kezdeményez beszélgetést. Eljön az az idő, amikor nem kell mindent pontosan tudni a gyerekünkről, hanem megelégedni azzal, amit önszántából elmond, tisztelve ezzel felnőttségét, és nem visszanyomni a gyereksorba, amikor számon kérhető volt élete minden percéért. Azt írja, hogy szeretne az életén változtatni - ez akkor lehet hatékony, ha ezt a fia akarja, és ahogy ő szeretné - ebben, ha kéri, csak akkor tud segíteni neki. A "mi újság" kérdésre nagyon nehéz válaszolni, de a tervekről, jövőről való beszélgetések talán azt segítik, hogy átgondolja az életét (pl. meddig tervezel ezen a munkahelyen maradni, akarsz-e később változtatni, hogy képzeled el a további életedet, egyedül vagy másképp, stb.) A marihuána használat megint saját döntés, nem fogja tudni kinyomozni, hogy megtörtént-e, szerencsére az oktatójától korábban kapott egy fontos és komoly leckét, tehát tudja, hogy mit kockáztat. Ennyit lehetett tenni ez ügyben. Fia felnőttként való elfogadása és kezelése a legtöbb, amit tehet érte pillanatnyilag. Ha szeretne erről a helyzetről többet tudni, mindenképpen javaslom, hogy keressen fel egy hozzátartozói csoportot, ahol szerhasználó fiatalok szülei cserélik ki tapasztalataikat, pl.: Sok erőt és türelmet kívánok!
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.