öregember nem vénember

Minden szülő a legjobbat szeretné adni a gyermekének, az általa is mert világból. Ez legtöbbször és leginkább a tiltásban nyilvánul meg. "Ne csináld ezt, nem szabad, lény óvatos, mert becsapnak,.." És mind, mind a saját életünk kudarcára el nem ért sikereinkre, meg nem valósult álmainkra vonatkoznak. Életünk során ezt az érzést, ezt az érzelmi világot adjuk át gyermekeinknek. Mivel a sok tiltás a gyermekben ellenérzéseket vált ki, ezért szembe fordul a szülő elveivel, mondván, felnőttként ezt én nem így fogom csinálni. De a génekben átörökölt és gyermekként megélt érzelmi töltődést a tudat alatti információként hordozza magában. S bár a születendő gyermekének nem azt a sorsot szánja, amit az ő szülei megéltek (sőt ellenkezőjét), de az átörökölt és tanult érzelmi lerakódások miatt gyermekét ugyan azzal a tiltó nevelési módszerrel irányítja, beleépítve a saját (ellen) érzéseit.  Így érkezünk el újra a szülők, nagyszülők, dédszülők generációs (sikertelenségének) érzés világának átörökítéséhez.

Az időskor beköszöntével, amikor az ember már csak a napi egészségi, mentális problémáinak megélésével, túlélésével foglalkozik, a fontossági sorrend bizony megváltozik(!), mert megérkezik az "átszálló" előszobájába. A földi (ön)elszámolás emlékmezsgyéjén barangol nap mint nap. Lelkiismeretünk kérdéseket tesz fel. És a válasz védi énünket!  Ha viselt dolgaink, tetteink ellenünk szólnak, gondolatunk menekülőutat keresve, a vétett hibáinkat áthárítja másra.  Mivel tudjuk, (érezzük), hogy ez a megoldás nem helyes, újra és újra ezek a kérdések előtérbe kerülnek. Nem tudunk szabadulni a (kínzó) gondolattól.

Ismerősöm arról panaszkodott, hogy gondoskodó látogatása, segítői tevékenysége alkalmával, idős hozzátartozója csak ül az asztalnál, nem szól, nem beszélget, teljesen bezárkózik. Némi szemrehányás után a "minek jössz - elvagyok én magam" vagy "ugyse jössz - nem vagy itt soha sem" válaszokat kapja. És nem tudja mit nem csinál jól. Miért ilyen ellenséges és hogy járjon idős édesanyja kedvébe. Ha sétálni hívja nem megy, nem mozdul ki a lakásból. Mit tegyen?

Hogy valaki mikor lépi át ezt a küszöböt, az nem csak az egészségi állapotán múlik, mert aki ötvenévesen olyan kijelentéseket tesz, hogy "nekünk már leáldozóban van ", vagy   "mit várjak én már az élettől" stb az fejben már át is lépte ezt a küszöböt. Az élethez való negatív hozzáállás olyan lejtő, amelyet talán csak egy megrázó tragédia tud visszabillenteni. (Ne várjuk ezt meg!).  Ezért nagyon fontos (fejben!) fenntartani a küszöb előtti állapotot. Például az általános (vagy szakirányú) érdeklődés folyamatos fenntartásával, a gondolataink rendszerezéséval, akár keresztrejtvény fejtéssel, vagy a művészetekkel a művészet történetekkel való foglalatoskodással. (végre van rá idő!!!).

" A gyermek dolga, hogy a szülőt temesse, és nem fordítva!" . Mondta a háziorvos, amikor az idősgondozás felvállalt terheiről beszélgettünk.

Köszönöm a sok érdeklődést a cikkeim iránt.  Mostanában megsokasodtak a teendőim az idős hozzátartozóm (anyós-mama) egészségi állapota miatt.

Az élet szép, hát neked magyarázzam? Na de mi benne a szépség? Ennek megítélése nagyban függ az egyén szellemi (erkölcsi, spirituális ?) beállítottságán. Sokan az élet szépségét a mérhető tartományban keresik. Jól éljek, esetleg gondtalan boldogságban lépecoljak. 

Az időskorban tartósan egyedülélők szeretetigénye, a testi érintkezés hiánya, egyre jobban felerősödik. Mivel az idősek gondozása "technikai" és "lelki" résztevékenységből áll, mindkettőre figyelmet kell fordítani!    Ha csak a technikai segítségnyújtásra koncentrálunk, elkövetjük azt a (legnagyobb) hibát, hogy az idős, egyedülálló ember szeretetigényét nem elégítjük ki. Az idő előrehaladtával ez a hiány olyan mértékben felerősödik, hogy a technikai sgítség ( mosás, takarítás, bevásárlás stb) teljesen háttérbe szorul, sőt ellenszenves lesz. A "minek takarítasz itt nálam, nem vagyok én koszos" megjegyzések, a gondozó családtag kedvét szegik, és ellenérzéseket vált ki az idős hozzátartozó hálátlansága. Kialakul mindkét oldalon, az egyre erősödő ellenszenv.