öregember nem vénember

Időskorú ápolása: lakásában, vagy szoc.otthonban ?

Amikor az időskorú olyan állapotba kerül, hogy ápolása szinte folyamatos gondozói jelenlétet igényel, felmerül a kérdés, hogy melyik megoldás a jobb. (és persze kinek a szemszögéből nézve?). Az időskorúkra  egyedül maradóknak, két választásuk lehet. Vagy  szociális otthonba kényszerülnek, vagy saját otthonukban kell megszervezni ellátásukat. Az otthonok várólistái elég hosszúak, arról nem is beszélve, hogy nem mindegyik időskorú szeretne otthonba kerülni. És ezt a kívánságát méltányolni kell!   Milyen nehézségeket okoz (-hat) a saját lakáson történő (majdnem folyamatos ) ápolás? Mivel a lakásfeltételek változóak, (pl.gondozói távolság, emelet, lifttel rendelkező,) illetve a gondozott személy (fizikális, szellemi) állapota sok mindent meghatároz. Ráadásul ez az állapot naponta változik. ( az egyik nap a Wc-ig nem tud elmenni, a másik nap lemegy a boltba ).  Az időskorban egyre gyakoribbak a (szédüléses) elesések, melyek kéz vagy láb törésekkel végződnek. Ezek hónapokra megnehezítik a gondozás menetét. Ezért egyik elsőrendű feladat az elesések technikai megelőzése, pl járókeret használatára rábírni, a lakást akadálymentesíteni, a használati tárgyakat könnyen elérhetővé tenni. 

Hidd! , Vagy legalább akard!

végállomás-átszállás ( 4. rész )

Tudom, hogy e sorok olvasói inkább azok, akik az időskorú gondozó családtagjai. Akinek volt már része közvetlen idős családtagjaival végigjárni ezt az utat, abban biztos megfogalmazódott az az eltökélt szándék, hogy ő nem fogja hasonló helyzetbe sodorni a gyermekeit, szeretteit. Miként lehet ezt megvalósítani?

A technikai kényszerpályák csak a napi életvitelünket könnyítik meg. Hogy a leépülés kialakulását mérsékeljük, agyunkat is kényszerpályára kell programozni, még az időskori állapot elérése előtti időszakban.    Az élete folyamán mindenkit érnek sérelmek, atrocitások, ellenérdekeltségek a családon belül is. Ezeket többnyire önfegyelemmel kezelni tudjuk. Rosszabb esetben lenyeljük, fátylat borítunk rá. De az időskori kontrolvesztés folyamán ez a fátyol felszakad, eltűnik, és a sérelmek felszínre kerülnek.

Ellenségkép ( 3. rész )

Az időskor elkerülhetetlen végjátéka (ha szervi betegségben nem hal meg előbb) hogy pl.agyi érelmeszesedés okán különböző agyi funkciók, akár időszakosan is, kiesnek.  Én ( a külső jelei alapján) úgy hívom (nevezem) ezt a problémát, hogy a kontrol tevékenysége kihagy az embernek. Amikor a kezdeti leépülési szakaszban ez időleges, az idős ember úgy emlékszik vissza a jelenségre, hogy nem is tudom mi volt velem, olyan bolondokat csinált az eszem, nem tudom mivolt velem!   A többszöri ismétlődések alkalmával az időbeni emlékképek is összemosódnak. Ami több évvel ezelőtt történt, azt tegnapi eseményként éli meg. Pl. tegnap még itt volt a hálóingem, most meg nincs itt. Ez olyan olyan erősen a felszínen marad, hogy nem tud szabadulni a gondolattól. A következtetés, hogy valaki tegnap biztos ellopta. Ki lophatta el? Csakis a segítő, gondozó családtag, hisz ő volt itt. Ha több családtag is gondozza, akkor melyikük volt? És most kerül felszínre a régi elfolytott sérelem, melyet a kontrol hiánya most már szabadjára enged. Kezdődik a vádaskodás. Biztos te voltál. A napi támadás-védekezés felszínen tartja, megerősíti a problémát. Kialakul egy ellenségkép. Eltűnik a "tegnap még itt volt" takarék betétkönyv (ami már több éve nincs is használatban). És a bűnbak effektus csak folyton erősödik. Szenved ettől a fantomképtől szabadulni nem tudó időskorú, és elszemvedi a támadások kereszt tűzében álló segítő családtag is. A kialakult helyzet kezelésére már csak a fiatal gondozó családtagnak van lehetősége, hisz ez az állapot már legtöbbször visszafordíthatatlan. Csak is rajta múlik, hogy a támadásokat ne fordítsa az időskorú ellen, és sok sok türelemmel kerülje a komfliktust. Csak a megértés és szeretet ereje lehet támasz abban, hogy az időskorú gondozását sértődés mentesen folytatni tudjuk.  Ne feledjük, jó esélyünk van arra, hogy idős korunkban mi is besétáljunk ebbe az utcába!

Agy-mankó ( 2. rész )

Néha azzal szoktunk viccelődni, hogy akinek nincs esze, annak legyen notesze. És mint tudjuk, minden viccnek, közmondásnak van igazságtartalma. Egy kis kézinaptár és toll mindíg legyen előkészítve, hogy amit kigondolunk, eltervezünk, azt rögtön papírra vethessük. Mert elég egy kis figyelemelterelés, és máris elszállt a gondolatunk. Tanuljunk belőle, hogy legközelebb ne így legyen!. Tapasztalni fogjuk, hogy mennyire megkönnyíti az életünket ez a kis "mankó".Elég egy pillantás a jegyzetünkre, és már is működik a memória. Jobb esetben már akkor is beugrik az írás-kép, annak tartalma, ha csak rágondolunk a feljegyzés mozzanatára. Most már csak egy kis lépés a jegyzetírás technikájában és meglátjuk, hogy általa óriási lépést teszünk a saját békés öregségünk és a családunkkal, szeretteinkel való boldog, kiegyensúlyzott kapcsolat megtartásában. Mi ennek a titka? Az előbbiek a technikai felkészülést volt hivatott elősegíteni, de az időskor végső szakaszára csak a tudatos felkészülés adhat némi megoldást. Hogy miért a feltételes mód? Mert erre sajnos nem mindenki alkalmas. Az időskori leépülés intenzitását(sebességét) legjobban magunk befojásolhatjuk. Nem csak testünket, izmainkat kell karbantartani, hanem az agyunk rendszeres tornáztatását is. A nem használt testrészeink könnyebben elkorcsosulhatnak, beszűkülhetnek. A rendszeres jegyzetírás (olvasás, verstanulás, keresztrejtvény-fejtés stb) megfelelő agytornát biztosít.  Technikai felkészülésünket így már kiegészítettük a tudatos felkészüléssel is.

A technikai felkészülés ( 1. rész )

Hogy az ember földi pályafutása miként fejeződik be,az sokban múlik az utolsó életszakaszra történő felkészülésén.Volt szerencsém több, egymástól eltérő életvitelű idős ember végnapjait (tevőlegesen is) végig kísérni.És mint azt orvosi vélemények is megerősítik, az időskori leépülés, az agyi funkciók fokozatos csökkenése, egymáshoz hasonló élettani problémákat eredményez. Hogy ez a szakasz meddig tart, és mennyire nehezíti meg az idősember saját életvitelét, és a gondozó családtagok életritmusát, idegrendszerét, az nagymértékben függ az időskorú korábbi életfelfogásától, és a leépülés kezdete előtti mentális felkészüléstől is. A korábbi életszakasz pozitív életfelfogása jó esélyt ad a felkészülési technikák sikeres elsajátítására. Miért is fontos a tudatos felkészülés mellett a technikai felkészölés?

Az életfunkció működési zavarának helyreállítása, és a krónikus betegségek kezelése az orvosok, kórházak feladata. Az időskori izületi és gerincbántalmakból adódó problémákat, illetve az eseti kéz vagy lábtörés általi korlátozottságokat a családtagok, és a környezet segítő tevékenységével megnyugtató módon kezelni lehet. Általában nem ez okozza az időskorú ápolásávsl kapcsolatos nehézségeket! Az időskori leépülés főleg az agyfunkciók korlátozottságában nyilvánul meg, amikor az agyműködés által vezérelt napi tevékenységekbe akadályok kerülnek például: elfelejtem bevenni a reggeli mellett a gyógyszert, mert nem jutott eszembe. Ha ez többször megismétlődik, itt az ideje, hogy elkezdjük a felkészülést. Ezzel a technikai felkészüléssel, a leépülés előtti szakaszban olyan kényszerpályát alakítunk ki, amely kitörölhetetlen szokássá válik. És ez a kulcs szó! A rituális reggeli! Mielőtt leülök reggelizni, az aztal terítékét a következő módon készítem elő:pl. ötujjam van , ötféle dolgot készítek az asztalra. Tányér, pohár, evőeszköz, szalvéta és gyógyszeres adagoló.Csak akkor kezdem a reggelit, ha az öt tétel az asztalon van. Amikor bevettem a gyógyszert, az adagolót azonnal visszateszem a helyére, hogy ne vegyek be dupla mennyiséget stb. Ha így alakítok ki kényszerpályákat, akkor az beépül abba a rendszerbe, amely az agyműködés, gondolkodás akadályozásával sem jelent problémát. Saját magunk is találhatunk ki kényszerpála sorozatokat ( amíg képesek vagyunk rá ! ), de elleshetjük mások ötletét is. A lényeg a következetes tanuláson van. Ezzel nem csak saját magunk dolgát könnyítjük meg, de szeretteink válláról is lényeges terhet veszünk le. Minden időskor küszöbén álló ember azt hiszi, hogy vele ez nem fordulhat elő. Én meg azt mondom, hogy ez alól senki sem kivétel, csak nem veszi észre az átmenetet. Mire érzékeli magán a szenilitás jeleit, már nem képes a megoldásra, változtatásra. Ha ezeket nem veszi tudomásul, nagyon megnehezíti az életét, sőt azokét a családtagokét is, akiket korábban a szeretteinek mondott! (következik a "tudatos felkészülés" ) Üdv mindenkinek!