Keretek nélkül szabadon

Gondtalan boldogság

Újra itthon. Egy hete még kissé fakón utaztam el a nyárba, most pedig szépen lebarnulva tértem haza. Olyan boldog vagyok! Azt hiszem ez a nyaralás volt életem egyik legnagyobb élménye. Amikor karácsonykor Péter átadta a borítékot még nem sejtettem semmit sem. Mondanom sem kell, hogy határtalan boldogság öntött el a repülőjegyeket látva. Boldogan csomagoltam és közben arra gondoltam, hogy ez lesz az első igazi, közös nyaralásunk Péterrel. Vagy inkább telelésünk. Csodálatos napokat töltöttünk el együtt. Azt hiszem meg tudnám szokni az állandó napozást és semmittevést. Napközben leginkább a parton napoztunk, esténként pedig nagyokat sétáltunk a kivilágított szállodák között és sokat nevettünk. Péter leste minden kívánságomat. Lenyűgözött az ottani kultúra, de azt hiszem ebben nagy szerepet játszott a ragyogó napsütés és az, hogy sülve-főve együtt voltunk. A közös élmények még szebbé varázsolták számomra Egyiptomot.

Karácsony után irány Egyiptom

Életem egyik legszebb karácsonya ért ma véget. Rám nem jellemző módon minden a tervek szerint ment. Sőt! A vártnál jobban alakultak a dolgok. Péteréknél és nálunk is teljes békében telt az ünneplés, semmi hangos szó, családi konfliktus. Csak evés, ivás, beszélgetés. És még egy kis evés. Az összes rokon kedvesen fogadott minket, mint az új párt. Persze minden új családtagnak el kellett mondanunk megismerkedésünk történetét, így elég sokat ismételtük magunkat a hétvégén. Mégis jobb volt ez, mint ha a terveinkről faggatóztak volna. Gondolom, ha úgy alakulnak a dogok, ezzel jövő karácsonykor kell majd szembenéznünk.

Végkimerülésig

Év vége van. Nagyon év vége van. Talán írásban kellene figyelmeztetni minden körülöttem lévő embert. Lassan ott tartunk, hogy egy hatalmas táblát is a nyakamba akaszthatnék: „Vigyázat! Ön- és közveszélyes!” Az ünnepek előtti hajtás nem nekem való. És persze ennek következményeit környezetem viseli. Az ünnepi hangulatom is elveszett út közben. Tegnap egy kedves, talán túl lelkes eladónőre néztem rá olyan csúnyán, hogy szegénynek inába szállt a bátorsága, és a bolt túlsó végéig meg sem állt.

Önjelölt nagymama

Valóban igaz a mondás. Az embereknek mindig az kell, ami éppen nincs. Így van ez akkor is, ha mások életéről van szó. És tapasztalatom szerint nem sokan kímélnek meg kéretlen tanácsaiktól. Ha éppen nem jársz senkivel, azzal nyaggat a fél világ, hogy miért nincs barátod. Ha van barátod, azzal jönnek, mikor válik komolyabbá a dolog, mikor jegyez már el. Nem baj az sem, ha még csak most kezdődött a kapcsolat. Ha megvan az eljegyzés, akkor esküvő kell, ha megvan az esküvő, akkor meg gyerekek. Így szépen sorjában, mert ez a „szabály”.

Meglepő ünnepi hangulat

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem már most karácsonyi hangulatom van. Ahogy felkerültek az utcai díszek, a boltok elkezdték játszani a jól ismert dalokat, engem is elfogott az ünnepi készülődés izgalma. Fura, régebben nem volt ez rám jellemző …

Mesebeli herceg – vagy mégsem?

Ez a hetem elég nyugtalan volt. Nem magam miatt aggódtam, legjobb barátnőm, Éva került igen rossz, kényelmetlen helyzetbe. Részben persze Ő is felelős volt.

Még várhatnak az unokák

Végre volt egy szabad hétvégénk Péterrel. Egyikünknek sem volt halaszthatatlan dolga, így elhatároztuk: elutazunk. Két teljes nap távol a város zajától, a munkahelytől, csak kettesben. Már kedden alig fértem a bőrömbe. Romantikus uticélokon törtem a fejem. Aztán kiderült, fontosabb mérföldkő lesz ez az út, mint gondoltam. Péter ugyanis kitalálta, kössük össze az utazást egy szülői látogatással. Igyekeztem leplezni idegességemet, de valójában nagyon izgultam. Annyi ijesztő történetet hallottam már féltékeny anyósokról, goromba apósokról. A készülődés sem ment olyan könnyen. Sehogy sem tudtam eldönteni, miben illene először találkoznom a szülőkkel. Péter persze próbált megnyugtatni, bíztatott, hogy kedvesen fogadnak majd.

Kényelmes rendszeresség

Úgy tűnik a jó dolgokat is nehéz megszokni. Múlt héten többször is azon kaptam magam, megszokásból előre számolgatom a napokat, mikortól kezdődhet az aggodalmas várakozás. Aztán észbe kaptam, nincs mitől tartani. A rendszeresség kényelme még mindig új érzés. Furcsa, és egyben megnyugtató a helyzet feletti teljes kontroll. Persze a szép bőrhöz és a felhőtlen szerelemhez könnyebb volt hozzászokni:)

Szex és szerelem egy városban

Véletlen lelemény - az előző részek tartalmából