Hát kitépem a hajamat!
A BLOG LEÍRÁSA
Trichotillománia - 30 éve.
Látogatás: 145279 alkalommal
A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.
Tökkopasz
Nem lett jobb, mese nics, már nagyon látszik, ahol tépkedem. Ha magam vagyok, olyan ez, mint egy cigarettára gyújtás. Automatikus mozdulat, és ugyanazt a megkönnyebbülést is adja.
Kedves Zsó!
Pár napja már olvastalak, akkor nem volt időm írni vagy gondolkodni, most elolvastam megint. Engedd meg, hogy itt válaszoljak. Elvégre, rossz szokásaim egyikeként megint magamat elemezgetem.
Csupa negatívum
Ritkán tart a rossz periódusom ilyen huzamos ideig. Úgy érzem, minden rossz, utálom az egészet. Biztos bennem van a hiba. Pocsék a fejem, nem bírom abbahagyni ezt a rohadt hajtépkedést. dagadt vagyok. Félek, mi lesz a nőgyógyásznál, és az utána következő dolgoktól is rettegek. Félek a fizikai fájdalomtól, a kiszolgáltatottságtól.Rendkívüli módon aggaszt, milyen pofát fognak vágni a munkahelyemen. Félek, hogy beletörik a bicskám a lakásfelújításba. Kivagyok tőle, hogy hiába menedzselem a...
Istenem, miért nem születtem férfinak?
Haj-bajom persze súlyosbodott, megint. Nem győzöm összetakarítani. Az új parókám sehol, a régi kezd az agyamra menni, És van olyan is, amit megvettem, aztán mégsem hordom.
Újabb bajom
Megint rég jártam erre. Sajnos az új parókám még mindig nincs meg, de ez momentán nem a legnagyobb baj. Közben kiderült egy reumatikus nyavalyám, amit egészen sikeresen kezeltek, és azt hittem, egyelőre nyugalom lesz. Terveztem a nyarat. Hát ennek most lőttek. Egy hirtelen fellépő, erős vérzés miatt kórházba kerültem, és kiderült, hogy műteni is fognak. Most egyelőre túlestem életem első küretén, pedig eddig szerencsésen elkerültem az ilyen szituációkat.
Paróka para
Ma május 19 van, Ivó napja. Ezen mindig lehet kicsit élcelődni. Megtarjuk-e az Ivó napot?
Szégyellem magam
Mi lenne, ha belenyugodnék? Így maradok és kész. Csak nyűglődök, rabolom a pszichológus idejét, hiába olvasok, gondolkozok, meditálok, egy nagy túró az egész életem. Reggel felöltözöm, felveszem a parókámat, kifestem magam, kilépek az ajtón. Mit láthat egy kívülálló? Rohangál ez a csaj egész nap a tűsarkú cipőjében, ki-be pattan a kocsiból, állandóan intézkedik. Énekelni jár, felpattan a biciklire, koncerten csápol. Jöhet a kedves ügyfél, a 85 éves szomszéd, a csaj bedobja az ezer dolláros...
Péntek 13
Igaz, hogy péntek 13 tegnap volt, de frappáns címnek hangzik. Reggel arra gondoltam, na, vajon ma kiderül: boszorkány vagyok, vagy nem vagyok az? Erre este, vagyis inkább éjjel a tévében láttam ám a Bűvölet című filmet. Olyan buta gondolataim támadtak, mint egy gyereknek, aki még hisz a mesékben. Ha én is boszorkány lehetnék, vagy ismernék egyet, és kérhetnék tőle... jellemző, hogy a jó tündér eszembe se jutott ezügyben.
Depidepidepidepi
Nem tudok jobb címet, bocsi. Engem csak jól fenéken kellene rúgni. Hát mi a túró bajom van? Itt a tavasz, süt a nap, még élek, van, aki szeressen, a számláim ki vannak fizetve... Ülök félig felöltözve, szalad a lakás, és kb. 16-odszor hallgatom végig ugyanazt a számot. Most nem dolgozom. Vártam egy eseményt, aminek a közeledte nagyon nyomasztott, napokig evett a fene, most már túl vagyok rajta, most akkor mire hivatkozzak, miért nem szedem össze magam? Sokkal értelmesebben is tölthetném az...
Összevissza gondolatok, csak úgy
Emlékszem, mikor a tükörhöz közelre hajolva néztem, vannak-e pár milliméteres kis hajak a kopasz foltokon a nagyobbacskák mellett...Tudom magamról, hogy szinte fölösleges pénzt kidobni különböző szerekre, ha az eredményét közben tönkre tesszük. Persze, hogy semmi nem használ, ha titokban tovább tépkedem. Túl vagyok már ennyi év alatt egy csomó mindenen: a Bánfin, a Revalidon, a Juvamine-on, a Herzerián, a Vichy készítményeken már csak mosolyogni tudok. A trichotillománia erősebb volt náluk...
A végtelen történet vége?
Én is félek attól, hogy nem fog újra nőni a hajam, meggyötört hajhagymáim egyszer csak sértetten beintenek. Fogalmam sincs, milyen állapotban vannak. Hiszen nagyon régóta nem érik meg az új hajszálak azt az időt, hogy 2-3 centinél hosszabbra nőhessenek. Az érintett, igencsak nagy területen állnak, egyre ritkábban, és mire kitépem őket, indul néhány másik, amelyeknek néhány hét múlva ugyanez lesz a sorsa, és ez már olyan, mint egy végtelen történet. Szeretnék véget vetni a végtelen történetnek...
Szenvedélybetegség
Időnként keresgélek a neten a témában, hátha találok valamit, ami közelebb visz a megoldáshoz. Vagy találok valakit, aki ha mással nem, a saját tapasztalatával segíteni tud. Már a tudat is számít, hogy nem vagyok egyedül. Régen azt gondoltam, valószínűleg nincs a világon még egy ilyen isten csudája mint én. És nem volt semmiféle magyarázat: miért? Miért csinálom, mikor csak magamnak ártok vele? De hát a dohányos, az alkoholista, a kényszeres evő miért árt magának?
Zsupsz, le!
Eddig tartott. Megint a gödör fenekén gubbasztok. Megbetegedtem, se dolgozni, se edzésre nem tudok járni, és itthon se nagyon tudok semmit sem csinálni. A számítógép elromlott, kétszer kellett újra telepíteni, mé most is bizonytalanul működik. Rengeteget voltam egyedül. És ha itthon volt valaki, abban sem volt köszönet. Összerúgtam a port a gyerekkel, az igaz, hogy okkal, de nem jól csináltam. A pökhendi, nagyképű viselkedésével teljesen kiborított. Életem párjára is silerült ráförmednem, pedig...
Én, én, én...
Most egy kicsit jobban érzem magam. Még edzésen is voltam hétfőn, sőt, ma is megyek. Helyesek voltak a lányok, kedvesen örültek, hogy újra látnak, az edző sem cikizett. És elég jól bírtam. Kíváncsi vagyok, meddig tart a lelkesedésem.
Ez egy szabadnap
Egy darabig nem írok levelet, talán még a sajátjaimnak fogok, de az nem lesz ilyen keserves. Meg majd, ha a könyvet végigolvastam és utána elkezdem mégegyszer, akkor a könyvben tanácsolt terápia közben megteszem. Mindjárt megyek lelkizni egyet, és jó lenne itthon is utolérni magam. Meg este edzésre. Meg vásárolni is kellene. Meg mindent, de hogy mennyi fér bele egy szabadnapba? Meg a háziorvost is fel kellene keresnem.Megvallom, nagyon rühellek oda is elmenni, pedig nagyon rendes és kedves...
Ici-pici csoda
Csoda történt. Tegnap egyetlen szál hajat sem téptem ki. Nem tudom, mi lehetett az oka, de már évek óta nem votl ilyen nap. Olyan már volt, hogy egy évben 3-4 napig nem csináltam, mert vagy nem voltam egyáltalán egyedül, vagy éppen valamelyik nagy elhatározásomat próbáltam megvalósítani. Amiből aztán persze nem ltt semmi. Tudjátok: majd hétfőtől, majd elsejétől, stb. stb.
Vissza önmagunkhoz - csecsemőkor
Régóta tartozom ennek a könyvnek az elolvasásával a pszicológusnak és persze saját magamnak. Nagyon nehezen jutottam hozzá, megvásárolni nem sikerült, a könyvtárakban meg hosszú hónapokig "ültek" rajta. Most már nem is csodálom. Annyira nehéz olvasmánynak tartom! Igen lassan fogom magam átrágni rajta, már most látom. És az eddig olvasottaktól nem lett jobb kedvem. Szörnyűséges. Viszont már nem kérdezem, hogy miért ver engem az Isten, mit vétettem. Most már tudom: semmit. SEMMIT! ŐK szúrták...
Pszichológus
Mint már említettem, nekem a pszichológus már nagyon sokat segített. A fő problémámat ugyan még (?!) nem sikerült megoldanom, de tisztában vagyok vele, hogy rajtam múlik. Sok lehetséges útvonalat keresett már nekem a cél eléréséhez, mint ahogy az orvos is. De hogy én mitől vagyok tehetetlen? Kifogásokat keresek, halogatok. Néha belegondolok abba, hogy évek óta odajárok nyűglődni, látom, hogy gondolkozik, töri a fejét, kérdez, mosolyog, összenevet velem, vagy éppen látszólag álmosan hallgatja...