Egy visszeres nő története
A BLOG LEÍRÁSA
A visszeresség sokak problémája, és az enyém is. Már 30 évesen is csak félve vettem fel szoknyát, mert úgy éreztem, hogy mindenki a lábaimat nézi.
Látogatás: 90348 alkalommal
A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.
Élet a visszér után
48 éves vagyok. A műtéten 2 éve estem túl, és azóta jobban vagyok. Hónapokig kötelező jelleggel rugalmas pólyát hordtam, a kontrollokon azt mondták minden rendben van, szépen rendbejött a lábam. A körülményekhez mérten. Azért én nem vagyok teljesen elégedett. Még mindig detralexet szedek, állandóan gumiharisnyát hordok, és a szoknyát is nehezen veszem fel. De nem fáj olyan elviselhetetlenül, és nem is csúnya. Sokat szenvedtem vele, és nem tudom visszacsinálni. Ezzel a bloggal az volt a célom...
Irány haza
Most csak úgy dőlnek belőlem a szavak, pedig ez nem jellemző. J Másnap még bent voltam a kórházban, átpólyázták a lábam, utána a záróm teljesen rendben volt, így hazaengedtek. Bejöttek értem kocsival, hiszen parancsba kaptam, hogy kímélni, nem erőltetni. Korábban azt hittem, hogy mint egy béna, majd semmit sem csinálhatok, valamiért ezt „hallottam”, és óriási megkönnyebbülés volt, hogy mindössze egy rugalmas pólyát kellett hordanom. Ellenőrzésre egy héttel később kellett visszamennem...
És az én műtétem
Szóval az elméleti felkészítés után, most saját szemszögből: túléltem a második éjszakát is, reméltem, hogy nem kell majd még egy napot várnom, és így is történt J Hajnalban keltem, rettentő szomjas voltam, de hát ilyenek a műtétek. Mielőtt nekikezdtek volna az altatásnak, felrajzolták a lábamra, hogy melyik ereket akarják kihúzni, vicces volt. Utána lefeküdtem, és nekikezdtek az altatásnak. Voltam persze korábban is altatásban, és úgy van, ahogy a filmekben, számolnak, én pedig elaludtam....
Injekciózás
Nem akarok orvosi szakszöveggel traktálni senkit, de azért nem hülyeség tudni, hogy miből áll egy ilyen műtét. Amikor nekem elmondta az orvos, elég ijesztően hangzott, de próbáltam komolyan venni, és odafigyelni. Nem bonyolult egyébként: a legelején, még a műtét előtt persze, megvizsgálják ultrahanggal, hogy a vénák milyen állapotban vannak. Ha nem olyan komoly, tehát csak kisebb seprűvénák, erek látszanak, akkor jön a már említett injekciózás, amiben nekem is volt korábban részem. Ez elég...
Még mindig műtét előtt
Arra számított mindenki, hogy másnap megyek hajnalban a műtőbe, ugye? Hát nem így történt. Sajnos a dokimnak közbejött valami sürgős, így még egy napot eltöltöttem a a kórházban, de legalább arra jó volt ez a nap, hogy kicsit rákészüljek fejben. Azért nem voltam teljesen felkészületlen, korábban már átbeszéltem a dokival, hogy hogyan zajlik egy ilyen műtét, mi történik. Korábbi vizsgálatok során, még amikor nem volt ilyen komoly a dolog, volt egy injekciós kezelés, dehát azt nem lehet igazán...
A műtét előtt
Be kell valljam, féltem. Nagyon. Mi lesz, ha nem sikerül jól a műtét? Ha a lábam sem szebb, sem egészségesebb nem lesz? Ha ugyanolyan fájdalmaim lesznek? Nem mertem nekiesni az orvosnak. Ha akkor lett volna ilyen oldal, ahol lehet egyenesen az orvostól kérdezni, akkor biztos elárasztottam volna a kérdéseimmel… Szóval műtét előtti napon be kellett mennem a kórházba. Bekísért a férjem és a két gyerek is, tizenévesek, kicsit láttam, hogy féltek, miért megy az anyjuk kórházba. Kaptam egy...
Egy átlagos napom
Amikor ide jutottam, 40 éves voltam, és már több mint 10 éve küzdöttem a visszérrel. Őszintén szólva, elegem volt. Már alig vártam, hogy azt mondja az orvos, most ideális megműteni a lábam. Továbbra sem hagytam fel a tornával, az úszással és langyos zuhanyzással sem, sokat polcoltam fel a lábam és a munkahelyemen is tekintettel voltak egyéni igényeimre. A lábam viszont már feladta. A barna foltok teljesen elcsúfították, állandó fájdalmaim voltak, a lábam teljesen bedagadva. A görcsöket nem is...
Tornázzunk!
A biztos műtét ellenére sem hagytam fel a házi gyógymódokkal, és utálatom ellenére is jártam kéthetente úszni. Legalább a kilók nem jöttek vissza. Hogy még alaposabb legyek, elkezdtem egy speciális tornát, ami kifejezetten a visszérbetegeknek szól, és segíti a vénák működését. A család nagyon segítőkész volt, a férjem nagyon bátorított. A gyerekek pedig mindig nevetve figyelték, ahogy a fura gyakorlatokat végzem. Ez segített. Mivel a lábam már elég csúnya volt, nem szívesen mozdultam ki, és a...
Kiütés (sel győzött a visszér)
Hiába hagytam abba a futást, és kezdtem el úszni járni, amit rémesen utáltam, és igazán jól sem esett, a visszerek csak nem akartak javulni. A doki tanácsára odafigyeltem rá, hogy a munkahelyemen feltegyem a lábam egy kis székre és szabályszerűen sétaperceket tartottam minden órában. Fürdésnél is langyos vízben zuhanyoztam, hogy javítsam a keringést, de ne táguljanak a vénák. Ezek egy kicsit javítottak a helyzeten. Egészen jól éreztem magam, és a doki is megdicsért, hogy milyen...
Mit próbáltam még ki?
Persze azt mondtam, hogy fontosabb tenni ellene, mint elpalástolni, azért a fogyásom után sem hagytam fel a kis házi praktikákkal. Hallottam, hogy a különböző gyümölcsök (konkrétan a cseresznyét és szőlőt hallottam) magvai jótékony hatásúak. Ezért házilag készítettem a magvaikból krémet, melyet a lábamra kentem. És most kímélnék meg mindenkit ettől, mert javulást nem hozott, viszont rengeteg munkámba került. Itt tanultam meg, hogy nem mindegy honnan tájékozódom. Próbálkoztam még különböző...
Fogyás előtt
A fogyásról szeretnék pár szót beszélni. Írtam, hogy 35 évesen már nem lehetett olyan szépnek nevezni a lábam, ami a túlsúlynak és a visszér előrehaladásának is köszönhető volt. Persze tisztában voltam a szépséghibákkal, ugyanakkor úgy gondoltam nem ez a legfontosabb. Olvasgattam már akkor arról, hogyan palástolhatom a lábam szépséghibáit. A következőket tettem: először is mindig harisnyát húztam, ha szoknya volt rajtam, lehetőleg olyat, amely kicsit sötétebb tónusú a bőröm színénél...
Vissza a futáshoz
Most mit is mondjak? A futás. Nekem rengeteget segített, lefogyni és lelki egyensúlyom megtalálásában is. A visszereim nem szerették ennyire. Mivel azonban a munkám nem változott, kénytelen voltam csinálni valamit, és fiatal koromban is a futás volt a kedvencem. A kilók maguktól nem mentek le, és a túlsúly, meg az ülőmunka megtette a hatását: a kis kezdődő visszérből komolyabb lett. Mire 35 lettem, tényleg vastag, kidagadó erek jelentek meg a lábamon, arról nem is beszélve, hogy az érzés sem...
Anyák réme
A lányom dolgozik az iskola mellett. Nem gondolom, hogy az elképzelés rossz, de mivel napközben iskolában van, azt mondja, hogy csak este van ideje dolgozni. És hol tenné ezt, ha nem valami szórakozó helyen, pultosként (ő mondta így). Csak azt nem értem, miért pont ilyen helyen. De makacskodik csak, és azt mondja jó ez neki így. Persze amikor a lába kikészül, azért felhív, hogy anyu segíts, mit csináljak, úgy fáj a lábam. Egyébként korábban pont erről beszéltem. Fiatal, úgy gondolja, majd...
A gyermek
Már elég nyilvánvaló, hogy két gyermekem van. A fiatalabbik a lányom, most lesz 20 éves, a fiam pedig nem sokára végez. Csak minden nőnek és egyben anyának fel szeretném hívni a figyelmét, hogy fiatalabbak nem leszünk, és ha csak nem fekszünk kés alá, akkor a legjobb szépészeti módszer a megelőzés és tudatosság. Tudom (a saját bőrömön tapasztaltam), hogy ez azért nem ilyen egyszerű. Amikor 25 évesen terhes voltam, az volt a világ legfontosabb dolga, és sose jutott volna eszembe, hogy a...
Amiről én is tehetek
Megint a lányom jutott eszembe. Pont olyan, amilyennek egy 20 évesnek lennie kell, de félek, hogy odáig fajul a most még csak seprűvéna formában megbújó betegség, mint nálam. Azt mondják, amíg fiatal az ember, nem tehet semmit. Vagy örökli, vagy sem. Persze az sem igaz, hogy aki nem örökli, az bármit megtehet, és ettől nem mennek tönkre a lábai. Az a baj, hogy ma még nem értik az emberek, hogy ezt nem lehet visszacsinálni, nem lehet azt mondani, amikor már baj van, hogy mindent megteszek, csak...
Mit örökölhetünk?
Most hirtelen annyi ötletem lett, hogy miről is kellene még írni, mert kapásból itt a lányom, akinél a kezdődő tünetek már megvannak. Visszatérve saját magamhoz, amikor annyi idős voltam, mint ő, eszembe sem jutott visszerekkel meg hasonlókkal foglalkozni. Pedig érdemes lett volna. Ha akkor valaki el tudta volna mondani azt, amit most már tudok, talán nem tartanék itt. Alapvető kikerülhetetlen tényező egy nőnél, hogy milyen géneket örököl. Elég, ha csak megnézi valaki a szülei, nagyszülei vagy...
Amikor még fiatal voltam
Jó régen volt, nem vitás. Azzal kezdtem az írást még augusztusban, hogy az első gyermekem születése előtt milyen formás lábaim voltak. Pedig akkor még nem is gondoltam, hogy középkorú fejjel ez ilyen fontos kérdés lesz. A férjemet a főiskolán ismertem meg, mindig azt mondta, olyan szép lábaim vannak, mint egy gazellának. Tudom… túlzás volt! Formás lábaim voltak, de semmi különlegesség, átlagos magassághoz (akkor talán 168 cm körül voltam) átlagos testfelépítés és forma társult. Nem mondanám...
A nagy story
Ma arra jutottam (bár egyeseknek érdekes lehet, hogy ezen töprengek), hogy megpróbálom kicsit összeszedettebb formában sorstársaim vagy akár minden nő elé tárni, hogyan is lettem 48 éves fejjel egy műtéten és számos orvosi vizsgálaton átesett visszérrel küszködő nő, akinek egyik kedvenc szórakozása, hogy a visszérproblémáját boncolgatja ország-világ előtt (ráadásul tud blogot vezetni – ahogy a fiatalok mondják). Azért nem izgulok azon, hogy mások mit gondolnak, hisz ez mégsem egy tüdőrák vagy...
Sport
Visszatérve a sportolásra: már írtam, hogy a fiam születése után futni kezdtem. Persze ha a visszerekről van szó, minden nőben felmerül, vajon melyik sport lenne előnyös? Sajnos a visszereknek semmi sem jó... talán az úszás, mert ott nem terhelődnek a lábaink aránytalanul. Egyszer megpróbáltam az orvosokra hagyatkozva kiválasztani, hogy mit "tehetek meg": futásról már beszéltünk hogy nem. A kerékpározás szintén a lábakat terheli elsősorban, a labdás sportokról megint nincs mit beszélni. Akkor...
Séták
Szerettem sétálgatni a városban a fiammal akkoriban (amikor olyan 2 év körül volt).Egyrészt mert együtt lehettünk,- elég hamar visszamentem dolgozni - másrészt csak a hosszú séták alkalmával volt esélyem arra, hogy elalszik, és így az én örökmozgó kisfiam pihen és így kisebb lesz az esélye a túlpörgésnak, amire annyira jellemző volt (mostmár nem annyira). Már olyan fiatalon is egy-egy ilyen hosszú séta után olyan fájdalmasnak, nehéznek, zsibbadónak éreztem a lábaimat. De milyen voltam én...
Klárikám
Azon a spanyolországi utazáson ismerkedtünk meg egy házaspárral, akikkel azóta is tartjuk a kapcsolatot. Azóta van már 3 felnőtt gyerekük. Klárikámék az évek alatt a világban mindefelé jártak már. Pénzük is volt rá, idejük is, és valahogy kellően lazák az élethez. Nahát ő az, akinek olyan szépek voltak mindig is lábai, amit annyira irigyeltem. Fiatal korában sem kellett soha takargatnia. Most sincs rajta mit, csak hát ennyi idősen egyikünk sem jár már miniszoknyában. Amíg én már gyógyszert...
Barcelona
Gyönyörű volt Spanyolországban. Olyan óriási, erős hullámokat vetett a tenger, szinte felborított a parton is. Pihenés ezerrel. És Barcelona! Nekem legjobban a Güell-park tetszett. Azok az érdekes Gaudi- formák, a kilátás, a hangulat, az emberek. Egy teljes napot töltöttünk a városban. Egész nap sétáltunk. Minden fő nevezetességet látni akartunk. Csak az volt kicsit csalódás, hogy a Sagrada Familia fel volt állványozva, és annyira körbe volt építve, hogy nagyon keresni kellett azt a helyet...
Az út
Ahogy a fiunk cseperedett, egy kis édes kettesre vágyva, befizettünk a férjemmel egy autóbuszos spanyolországi útra. Az utazás izgalmas perceit várva nem is sejtettem, milyen fárasztó és megterhelő utam lesz. A buszon töltött első néhány órában olyan felhőtlen volt az út, azután egyre nyilvánvalóbbá vált a számomra, hogy ezeket a hosszú buszos utakat nem a visszeres nőknek találták ki. De a legnehezebb része az éjszaka volt. A lábam már nemcsak a folyamatosan hajlított pozíciótól fájt, de...
A "legjobb" sport
Mivel a futás azóta is az életem fontos részét képezi, így gondolható, hogy a lábaim izmosságán kívül más gyönyörűséget nem okozott alszáramon. A biciklizés és az úszás a legjobb tudtommal a visszereknek. Bár biciklizni tudok, de napi szinten nem élek vele. A reggeli és délutáni csúcsforgalomban az autók között cikázni nem az én világom. Az úszás pedig akkor megy kifogástalanul, ha sima a víztükör, és még véletlenül sem ér hozzám senki a vízben, mert rögtön elkezdem nyelni a vizet, és vége az...