Egy visszeres nő története
A BLOG LEÍRÁSA
A visszeresség sokak problémája, és az enyém is. Már 30 évesen is csak félve vettem fel szoknyát, mert úgy éreztem, hogy mindenki a lábaimat nézi.
Látogatás: 90371 alkalommal
A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.
Most fussak vagy ne?
No, de bánja kánya! Mi az a kis hajszálértágulat ahhoz a nagyszerű érzéshez képest, hogy anya lettem. Akkor éreztem magam igazán nőnek. Emlékszem olyan szépnek éreztem magam, hogy nemcsak feleség, de anya is vagyok már. És szerencsésnek mondhattam magam, hiszen szülés után néhány hónappal már a súlyom a szülés előtti volt. Mihelyst befejeztem a szoptatást újra elkezdtem sportolni. Szeretek futni, még most is. Főleg este, mikor elcsendesedik minden, az utcák elnéptelenednek, és a virágok illata...
A kezdetek
Azért kezdem el írni ezt a blogot, mert remélem, hogy a tapasztalataimmal és a hibáimmal tudok segíteni nőtársaimnak. Első gyermekem születése előtt formás, izmos lábaim voltak. Egy-két aprócska hajszáléren kívül nem zavarta semmi lábaim látványát. 25 évesen lettem terhes a fiammal. Már 5 hónapos terhesen annyira dagadtak a lábaim, hogy olyan magas szárú cipőt vettem magamnak, amelynek az orra lukas volt, és a takarításban dolgozók formaruházatához tartozott. Bár kicsit mókás volt, de...