Biztosan lisztérzékenységről van szó? Indokolt a gluténmentes étrend?

Gyakori panasz, hogy lisztes ételek (tészta, kenyér) fogyasztása puffadást, bizonytalan hasi fájdalmakat, olykor hasmenést okoz, melyek enyhülnek, esetleg megszűnnek, ha a beteg kiiktatja étrendjéből a gabonaféléket. Vajon biztosan lisztérzékenységről van szó? Nem biztos.

Szabad-e, kell-e ilyenkor tartósan gluténmentes étrendet tartani? A válasz: nem, mert szigorú diéta csak igazolt lisztérzékenység esetén indokolt. A gabonafélékben jelenlegi ismereteink szerint két olyan összetevő van, ami gondot okozhat az arra fogékony embereknek: a glutén és a fruktán. A glutén az, amely szigorú diétát és ellenőrzést igénylő autoimmun betegséget, azaz lisztérzékenységet válthat ki, míg a fruktán „csak” a funkcionális kórképek közé tartozó ételintolerancia kialakulásáért felelős.

A lisztérzékenységről részletesen

A lisztérzékenység - más néven glutenérzékenység vagy cöliákia - autoimmun betegség. A gabonafélékben levő glutén nevű fehérje fogyasztása az arra genetikailag hajlamos személyekben az immunrendszert a szervezet saját szövetei ellen ható ellenanyagok termelésére ösztönzi. Ennek következménye jellemzően a vékonybélben kialakuló krónikus gyulladásos állapot, amely a bélbolyhok sorvadását, táplálék-felszívódási zavart, hiánytüneteket okoz.

Sajnálatos tény, hogy egyre több embert érint, a jelenlegi 1 százalékra becsült előfordulási gyakoriság növekvő tendenciát mutat. Bármely életkorban jelentkezhet, nem tudjuk, mi az a tényező, ami beindítja a folyamatot.

A lisztérzékenység tünetei

A rosszul emésztett béltartalom a vastagbélbe jut, ahol a bélbaktériumok bontják tovább. Alapvetően ennek köszönhetőek a leggyakoribb panaszok: puffadás, hasmenés, bizonytalan fájdalmak. Gyakori, hogy a megváltozott emésztés miatt tökéletlen a tejcukorbontása, így átmenetileg laktózintolerancia is kialakulhat.

A felszívódási zavar következtében kialakuló hiányállapotok vérszegénységet, vashiányt, ödémát (fehérjehiány), csontritkulást (kalcium- és D-vitamin-hiány), érzészavart (B-vitamin-hiány) okoznak. Gyerekeknél gyakori a fejlődés, növekedés elmaradása, nőknél menstruációs zavarok jelentkezhetnek.

Mivel autoimmun, tehát a szervezet egészét érintő betegségről van szó, a lisztérzékenységhez társulhat inzulinfüggő cukorbetegség, a pajzsmirigyet, bőrt, ízületeket érintő gyulladásos betegségek, a kisagyi idegpályák károsodása, amely a mozgáskoordináció zavarát (ataxia) okozhatja. Kezeletlen lisztérzékenység esetén megnő az esély daganatos betegségek kialakulására is.

Tovább Ezekkel a betegségekkel keverhető össze a cöliákia

A lisztérzékenység diagnózisa

Két pillérre épül: a vérben keringő antitestek laboratóriumi és a béltraktus gyulladásának szövettani kimutatásán.

• Laboratóriumi vizsgálatok: Magyarországon jelenleg a rutinszerűen alkalmazott teszt a szöveti transzglutaminázellenes antitestek (tTG-IgG és tTG-IgA) szintjének mérése vérmintából. Kétes esetekben kiegészítésként alkalmazható még az endomysiumellenes antitest (EMA) vizsgálat is.

• Szövettani vizsgálat: a krónikus gyulladás következtében létrejött bélboholysorvadás endoszkópos vizsgálat során a nyombélből vett szövetmintából mutatható ki. (Ez az úgynevezett „felső panendoszkópia”, amely a nyelőcső, a gyomor és a nyombél vizsgálatát jelenti - helyi érzéstelenítésben elvégezhető, és mindössze néhány percig tart. A szövetmintavételt a páciens nem érzi.)

Az eredmények együttes értékelése alapján állítható fel a lisztérzékenység diagnózisa.

A későbbiek során, ha a beteg következetesen tartja a gluténmentes diétát, a laboratóriumi és a szövettani eltérések normalizálódnak (kivéve a nagyon ritka, diétára nem reagáló eseteket). Ez 6-12 hónap múlva várható, ezért általában fél éves diéta után történik az első vérvétel és egy év után az endoszkópos kontroll.

Már a tervezett gluténmentes diéta kezdése előtt meg kellene történniük ezeknek a vizsgálatoknak! Ha felmerül bennünk a gyanú, hogy a lisztes ételek okozzák panaszainkat, forduljunk orvoshoz!

Sajnos gyakran előfordul, hogy a beteg már néhány hónapja gluténmentes étrendet tart, mikor először jelentkezik az orvosnál. A negatív szerológiai és szövettani eredmények ilyenkor nem értékelhetőek, hiszen nem tudhatjuk, hogy a diéta kezdete előtt voltak-e antitestek a vérben, illetve bélboholysorvadás a vékonybélben. Ilyenkor 6-8 hetes gluténterhelés, vagyis gluténtartalmú étrend bevezetése után lehet elvégezni a vizsgálatokat.

Tovább Mit tegyen, ha már diétázott a vizsgálat előtt?

Tünetmentes állapotban is szükségessé válhat a betegségre való hajlam kimutatása. Erre elsősorban gyerekeknél kerül sor, ha a szülők, testvérek között lisztérzékenység fordul elő. Időben elkezdett gluténmentes étrend tartása ugyanis alapvető a megfelelő testi-szellemi fejlődés szempontjából.

Az is gyakori, hogy valaki már panaszmentessé vált a gluténmentes étrend mellett, és - érthető módon - nem vállalja a gluténterhelés hatására esetleg visszatérő kellemetlenségeket.

Ezekben az esetekben segít a genetikai vizsgálat: a napi gyakorlatban szájnyálkahártya-kenetből végzik, de akár köldökzsinórvérből is elvégezhető. A pozitív eredmény a betegségre való hajlamot jelzi, nem utal fennálló betegségre! (Nem tudjuk megjósolni, hogy a hajlamból mikor fejlődik ki betegség, lehet, hogy csak felnőtt korban, lehet, hogy sohasem.) Hátránya, hogy az értékelés több hetet vesz igénybe, és lényegesen drágább, nehezebben hozzáférhető, mint a szerológia.

A genetikai eredmény értékelése:

• Ha előzőleg nem tartott gluténmentes étrendet a páciens, és a genetikai teszt pozitív, szerológiai vizsgálat dönti el, hogy szó van-e aktív betegségről. Pozitív szerológiai eredmény esetében természetesen gluténmentes diéta tartása szükséges.

• Ha a szerológiai lelet negatív, 2-3 évente vagy a panaszok jelentkezésekor ellenőrizni kell a vérben az antitestek szintjét.

• Ha a beteg diéta hatására vált panaszmentessé, és a genetikai vizsgálat pozitív, lisztérzékenység véleményezhető, és a diéta tartása indokolt.

• Negatív genetikai teszt esetében a szigorú diéta tartása értelmetlen.

A lisztérzékenység kezelése

A lisztérzékenység kezelésének egyetlen módja az élethosszig tartó, teljesen gluténmentes étrend tartása. Ennek eredményeképpen megszűnik a gyulladásos állapot, regenerálódik a bélnyálkahártya, rendeződik a tápanyagok felszívódása. Az autoimmun kísérőbetegségek (pajzsmirigy-, bőr-, ízületi gyulladás, cukorbetegség, idegrendszeri elváltozások) kialakulása is megelőzhető az idejekorán elkezdett diétával. Tudatában kell lennünk, hogy már kis mennyiségű glutén is aktivizálhatja a betegséget!

Tanácsok a gluténmentes diétához

• Glutént tartalmaznak, és az étrendből teljesen kizárandók: gabonafélék, mint búza, rozs vagy árpa és a belőlük készült élelmiszerek.

• A biztosan gluténmentes zabliszt vagy zabpehely nem tiltott.

• Nehézséget jelent a glutént csak kis mennyiségben tartalmazó, nem lisztes termékek (például hentesáruk) kiszűrése, ezért csak olyan élelmiszereket vásároljunk, amelyeken fel van tüntetve a „gluténmentes” jelzés.

• A lisztérzékenyek információs portálján részletes ismertető található a diétáról.

• A probiotikumok szedése segíthet a betegség által megtépázott bélflóra helyreállításában.

Tovább Mivel pótolja a búzadarát, ha lisztérzékeny?

A lisztérzékeny betegek kezelése az egyik leghálásabb feladat! Már néhány hét alatt látványos javulást tapasztalhatunk: javul az erőnlét, gyarapszik a testsúly, megszűnnek az ödémák. Gyakori, hogy a korábban fennálló laktózintolerancia is „meggyógyul” - ennek az az oka, hogy az emésztés és felszívódás rendeződésével a tejcukor bontása is normalizálódik.

Figyelembe kell vennünk, hogy a gluténmentes diéta tartása mellett ajánlatos néhány ásványi anyag és vitamin pótlása. Ezek a következők: magnézium, vas, szelén, cink, kalcium, folsav, B-vitaminok, D-vitamin.

Nagyon ritkán fordul elő, mikor a diéta nem hozza meg a kívánt eredményt, ilyenkor refrakter cöliákiáról beszélünk, ami speciális gyógyszeres kezelést tehet szükségessé.

A betegség diagnózisát követően gyakrabban, majd évente ajánlott kontrollvizsgálaton részt venni, ami alapvetően a tápláltsági állapot és az ellenanyagok szintjének ellenőrzését jelenti.

A fruktánintolerancia

Szerencsére a kenyér és lisztes ételek fogyasztásával összefüggésben tapasztalt hasi panaszok hátterében a betegek jelentős részénél nem igazolódik lisztérzékenység.

Ilyenkor a gabonafélék másik bajkeverője, a fruktán nevű szénhidrát a bűnös. Az utóbbi évek felismerése, hogy az úgynevezett „nem cöliákia által okozott gluténérzékenység” (NCGS: Non-Coeliac Gluten Sensitivity) hátterében fruktánintolerancia, a fruktán emésztésének zavara áll. A fruktán nem emésztődik meg a vékonybélben, ezért a vastagbélbe jutva a bélbaktériumok bontják tovább, hasmenést, puffadást okozva.

Lényeges megértenünk, hogy a fruktánintolerancia soha nem jár a bél károsodásával, felszívódási zavarral és gyulladással, mint a lisztérzékenység, ezért szigorú diéta tartására sincs szükség!

Fruktánt ugyanakkor nem csak a búza, rozs és árpa tartalmaz jelentős mennyiségben, hanem a fejes káposzta, fokhagyma, vöröshagyma, brokkoli, spárga, csicseriborsó, aszalt szilva is - így aztán a gluténmentes diéta nem csak felesleges, de nem is megfelelő a fruktánintolerancia esetében.

Arra érdemes törekedni, hogy lehetőleg csökkentsük a fruktánban gazdag ételek fogyasztását. Ételnapló vezetése is segíthet a számunkra legmegfelelőbb étrend kialakításában.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Pászthory Erzsébet, gasztroenterológus, belgyógyász