A gyermekek többsége kevés vizet fogyaszt - A kiszáradás veszélye

Felmérések szerint a gyermekek jelentős része rendszeresen szomjaztatja szervezetét, leginkább a 9-10 éves fiúknál lehet kritikus a dehidratáltság. A rendszeres vízfogyasztásra a szülőnek meg kell tanítania gyermekét, mivel sokszor egyszerűen még nem ismeri fel, hogy szomjas.

Miért fontos a megfelelő hidratáltság gyermekkorban?

Már az enyhe kiszáradás is befolyásolja az élettani folyamatokat és fáradékonyságot, izomgyengeséget, fejfájást és szájszárazságot okozhat. A mentális képességek is gyengébb eredményt mutatnak, ha a szervezet nem jut rendszeresen megfelelő mennyiségű folyadékhoz, lehetőleg tiszta víz formájában.

Szervezetünk 55-75 százalékát víz alkotja, néhány napnál hosszabb időt nem is élhetünk túl folyadékpótlás nélkül, mivel testünk nem képes a víz tárolására. A szülők felelőssége, hogy hozzászoktassák gyermeküket a rendszeres vízfogyasztáshoz. Ez azt jelenti, hogy már reggel, nem sokkal ébredés után pótolni kell a folyadékmennyiséget, melyet a szervezet a regenerációs folyamatokhoz használt fel, majd a nap során szabályos időközönként szükséges inni, hogy a folyadékháztartás megfelelő egyensúlyban maradjon.

A kiszáradás a betegségek lefolyását is súlyosbíthatja, vírusfertőzés esetén például az immunrendszer alulműködik, ha nincs megtámogatva folyadékkal. Ilyenkor olyan heves tünetek jelentkezhetnek, melyek sokkal súlyosabb probléma gyanúját vetik fel, mint amilyenről valójában szó van.

Miért nagyobb probléma a kiszáradás gyermekeknél?

A gyermekek körében tapasztalt alacsony vízfogyasztás alapja gyakran az lehet, hogy a kicsik a szomjúságérzetet éhségként dekódolják, illetve egyszerűen nem jut eszükbe, hogy inni fontos, nem figyelnek oda szomjúságérzetükre. Éppen ezért kitartó és következetes munkát igényel, hogy hozzászoktassuk gyermekünket a víziváshoz, és annak helyes mértékéhez.

A gyermekek folyadékigénye nem arányos testtömegükkel. Ha felnőttkorra a testtömeg 6-7-szeresére nő, a folyadékigény csak 2-3-szoros mértékben növekszik, azaz a gyerekeknek jóval több vízre van szükségük méreteikhez képest, mint a felnőtteknek. Gyerekeknél ezért még mérsékelt fizikai aktivitás esetén is jóval könnyebben alakul ki dehidratáció, kiszáradás.

• A gyermekek teste több vizet tartalmaz (70-80 százalék, szemben a felnőttek 50-60 százalékos értékéhez képest), így egy magasabb hidratáltsági szint fenntartása szükséges a szervezet normál működéséhez.
• Testfelületük - és ezzel a vízleadás, izzadás, párolgás - jóval nagyobb a súlyukhoz képest.
• A percenkénti légzésszám is magasabb a felnőttekhez viszonyítva, ami ugyancsak folyadékveszteséget jelent.

Nagyobb gyerekek esetében gyakori probléma, hogy a folyadékpótlás inkább cukros üdítőitalok formájában történik, ez a bevitel pedig nem egyenértékű a vízivással. Akik viszont megfelelő mennyiségben isznak tiszta vizet, azoknál megfigyelhető az is, hogy társaikhoz képest kevésbé kívánják a cukros italokat és a magas kalóriatartalmú ételeket.

Mégis hogyan fogjunk hozzá?

A szülők részéről gyakran felmerülő kérdés, hogy vajon megfelelő mennyiséget iszik-e gyermekük. A gyermekkori ivási és itatási szokásokról dr. Pintér Zsolt csecsemő- és gyermekorvost.

Csecsemőkorban (12 hónapos korig) sok minden befolyásolja az ivási szokásokat - külső hőmérséklet, fogzás, tápszerbevitel mennyisége. Ha a gyermekünk jó kedélyű, élénk, pelenkája bőven tartalmaz vizeletet, nem kell aggódnunk. Nagy nyári melegben viszont, ha izzad és hamarabb kér enni, akkor nagy valószínűséggel szomjas. Ilyenkor kínáljuk a gyermekünket etetések között babavízzel.

Jellemzően a kisdedkorban, 1-3 éves kor között az a gyakoribb, hogy a gyermek túl sokat iszik. Ez főleg akkor fordulhat elő, ha szomjúságát nem tiszta vízzel, hanem hígított vagy 100 százalékos gyümölcslevekkel, esetleg teával oltja. Ez előbb-utóbb az étkezési szokások felborulásához vezethet, a gyermek étvágya romlik - hiszen soha sem igazán éhes -, válogat, csipeget, nassolgat. A szülő pedig próbál legalább egy kis vitamint bevinni a szervezetbe gyümölcslé formájában. Ilyenkor sem könnyű a rossz szokásokat megváltoztatni, de még mindig könnyebb, mint később.

Ha napközben szomjas a gyermek, akkor inkább vizet igyon. A főétkezéseket tartsuk be, készítsünk számára olyan ételt, amit egyébként is nagyon szeret, s evés közben kínáljuk gyakran vízzel. Ha jól evett, étkezés után kaphat mondjuk 1-1,5 dl gyümölcslevet desszertként, vagy egy nagyon kevés édességet. Az esetek nagy részében így sem szokott zökkenőmentes lenni az elválasztás. Mondani persze mindig sokkal könnyebb, mint megvalósítani… – hangsúlyozza Pintér doktor.

Óvodás korban és kisiskolás korban is mindig adjunk az ebéd mellé egy pohár vizet, ha elfogy, pótolhatja. Ekkor alakítjuk ki a felnőttkorra jellemző folyadékfogyasztási szokásokat is. Az alkalmanként elfogyasztott gyümölcslé természetesen nem ártalmas, sőt! De használjuk inkább jutalmazásul, ne ez legyen a fő folyadékbevitel!

A folyadékpótlás különösen fontos a gyakori lázzal, hasmenéssel, hányással járó fertőzéses betegségek ideje alatt, valamint nyáron kánikulában és fokozott fizikai aktivitás esetén.

Lásd még Folyadékpótlás kisgyermekkorban

Mi a helyzet a nagyobb iskolásoknál, serdülőknél?

Bízhatunk vajon abban, hogy szigorú és következetes nevelésünknek meg lesz a gyümölcse - gyermekünk nem fog kólát és iceteát fogyasztani reggeltől estig, egészségesen és rendszeresen fog étkezni?

Nos, a helyzet ennél kicsit összetettebb. Feltehetően fog kólát inni, és minél inkább tiltjuk, annál inkább áhított ital lesz. Ezért inkább ne tiltsuk, sőt, akár jutalmazhatunk is vele. Persze, nem egészséges, de legalább nem az osztálytárs születésnapi zsúrján issza magát betegre tele. Ami pedig nem tiltott, az már nem is olyan izgató. Emellett hasmenésre még gyógyhatású is lehet...

Ha pedig tízórai mellé csomagolunk egy palack vizet vagy almát, akkor már nem is fogja annyira kívánni a kólát. A közös családi ebédnél is a víz legyen a szomjoltó, álljon egy kancsó víz az asztalon. Üdítőt csak az étkezések után kínáljunk – javasolja a gyermekorvos.

Lásd még Kiket fenyeget leginkább a kiszáradás?

Szerző: Dr. Pintér Zsolt csecsemő- és gyermekorvos
További felhasznált forrás: Dr. Rose Magánkórház, Medipress, MDOSZ