Maraton cukorbetegen

Papp Csaba vagyok, 51 éves és 23 éve 1-es típusú cukorbeteg. Hosszú utat jártam be a betegségem által. Mindig sportos, mindenre kapható ember voltam, nehezen tudtam beleszokni abba, hogy korlátok között kell élnem.

13 évig napi ötször adagoltam pennel az inzulint. Volt, amikor hamar szúrtam és késett az ebéd, vagy többet mozogtam és kevesebb volt a szénhidrátbevitel. Ilyenkor jött az átkozott hipo. Családom minden tagja mára már profin kezeli a cukorbetegséget, szinte minden tünetet felismernek.

A gyakori vércukorszint-ingadozás miatt megváltás volt számomra 10 évvel ezelőtt az inzulinpumpa. Nagyon hálás vagyok a Roche képviselőjének, hogy felkeresett, elmagyarázta működését és segített az első időszakban, amikor át kellett állnom rá és kérdéseim voltak.

A pumpa használatával ismét kinyílt számomra a világ. Újra nyugodtabban mentem a családommal túrázni, vakációzni, étterembe ebédelni, mert könnyebb volt az inzulint adagolni vagy leállítani. Fegyelmezettebb lettem.

Ahogy az eredményeim egyre jobbak lettek, egyre bátrabban tértem vissza régi hobbijaimhoz. Elkezdtem újra kerékpárral közlekedni. Napi 10–15 kilométert tekerek, ha az időjárás engedi. Sokat mozgok, de az intenzív futás eddig kimaradt az életemből, mivel nem igazán kedveltem ezt a fajta sportot. A kisebbik fiam unszolására ebben az évben közösen, egy csapat tagjaként beneveztem a SPAR Maraton váltófutásába.

Futásomnak kettős célja volt: csapatunk a Bátor Táborért futott és kilométereink jelképes örökbefogadásával pénzt gyűjtöttünk a tábornak, ahol súlyos betegséggel küzdő gyermekek élményterápiás táboroztatásával foglalkoznak. A másik cél az volt, hogy kipróbáljam magam és megmutassam, cukorbetegként is lehet teljes életet élni, aktívan sportolni.

Az elhatározás megszületett. Miskolcon élek, itt kezdtem el a felkészülést. Két hétig tologattam a futást, amíg már csak egy hónap maradt a versenyig. Így a nehezebb utat választottam, mert keményen neki kellett állni a futásnak munka után. Először 3 kilométer ment, mert „majd’ kiköptem a tüdőmet”, és ráadásul már az első alkalommal hipóztam. Rá is jöttem, hogy így bizony nem lesz meg a 12 kilométer, amely a távom volt a váltóban.

Elkezdtem az aktív sporttal összekötni a vércukor monitorozást és lépésről lépésre felépíteni a tréningemet. Sok-sok futás és mérés után egyre jobban bírtam a kilométereket és egyre jobban szinten tudtam tartani a vércukromat. A maraton előtt másfél héttel sikerült lefutnom a teljes távot. Utána már csak rövidebb távokat futottam, hogy ne terheljem túl a szervezetemet.

Egyfolytában azon járt az eszem, hogy sikerüljön a futásom, nehogy szégyent valljak fiatal „csapattársaim” előtt. Aggódtam, nehogy gyorsan kezdjek és elfáradjak a végére. Hogy mi történt a Spar Maratonon? A következő beszámolómból megtudhatjátok.

(Diabetes - Papp Csaba)