A hangulatzavarok új megközelítése: a biológiai ritmusok eltolódása - 4. rész

Az alvászavar a depressziós betegek közel 90 százalékát érinti, legtöbbször a depresszió része, ami jelentheti az alvásmennyiség csökkenését, illetve fokozódását is, utóbbi inkább a szezonális lefolyásra (téli depresszió) utal. Az alvás minősége azonban mindkét esetben romlik.

Az alvászavar jelentőségét a szubjektív szempontok mellett az adja, hogy előrejelezhet depressziós epizódot. Amennyiben maradványtünetként megmarad (és a többi depressziós tünet gyógyul), jelentősen fokozza a depresszióba való visszaesés kockázatát. Az alvászavar jelentősen növeli az öngyilkossági rizikót, ezért különös fontosságot nyernek az alvászavarra és az egyéb cirkadián eltérések javítására irányuló beavatkozások.

Kronoterápiás (időtagoló/ritmusterápiás) módszerek

A depresszió kronobiológiai eltéréseinek normalizálására a kronoterápiás beavatkozások használatosak. Ide soroljuk az alvásmegvonást, a fényterápiát, és a szociális ritmusterápiákat.. A kronoterápiás beavatkozás abban az esetben jön szóba, ha depresszióban markáns cirkadián eltérések mutathatók ki, ha a klasszikus hangulatjavító beavatkozások nem járnak sikerrel, ha idültté vált vagy súlyos hangulatzavarról van szó, illetve ha a hangulatjavítók ellenjavalltak (pl. terhesség), vagy súlyos mellékhatás miatt nem tolerálja a beteg. Újabban premenstruális szindrómában és szezonális mintázatot mutató hangulatzavarban is próbálkoznak kronoterápiás módszerekkel.

Alvásmegvonás

A nap folyamán az alvás a klasszikus felfogás szerint megszakítja a depresszióban a hangulat javulását, ennek megfelelően az alvásmegvonás a hangulat pozitív irányú eltolódását eredményezi. Hatása azonban átmeneti, az első alvás során csökken a hatékonysága. Az alvásmegvonás lehet teljes, részleges (hajnal 2 órakor ébresztik a beteget, és legalább 20 óráig ébren kell lennie), illetve szelektív, csak az alvás REM/gyors szemmozgással járó fázisára vonatkozó beavatkozás, alvászavarokban kombinálható az alvásritmus előrehozásával.

Az alvásmegvonás negatív affektusokra gyakorolt hatása függ a kronotípustól. A bagoly típusú egyénekben az alvásmegvonás javítja, a pacsirta típusú egyénekben rontja a hangulatot. Alvásmegvonás után a stressz hormon (kortizol) szintjének normalizációja figyelhető meg. Nem alkalmazható pszichotikus szintű depresszióban (téveszmék és hallucinációk jelenléte, a depresszió legsúlyosabb formája) és kifejezett szorongásban, mert rosszabbodhatnak a tünetek.

Óvatosan alkalmazandó, mert egyes betegekben ellenkező előjelű (mániás, emelkedett hangulattal járó állapot) tüneteket provokálhat, bipolaritásra utaló tünetek megléte esetén tehát ellenjavallott az alkalmazása. A legtöbb hangulatjavító gyógyszer hatásának kialakulásához 2-3 hét szükséges, ezalatt jótékony hatású lehet a heti 1-2x alkalmazott alvásmegvonás, illetve az újabb depressziós epizódok kivédésében is helye van a fenntartó kezelés során.

Fényterápia

A fényterápia különösen téli depresszióban hatékony, 10 000 lux fényt alkalmaznak reggelente 30 percig. A központi idegrendszerben blokkolja reggel a melatoninképződést, a szerotonin nevű ingerületátvivő anyag szintjét növeli, illetve a biológiai óra működését is pozitív irányban befolyásolja. Alvászavar típustól függően reggel vagy délután alkalmazzák. Ellentétes hatású a sötétség terápia, melyet mániás (felhangolt) epizódok kezelésében használnak.

Kronoterápiás antidepresszív gyógyszerek

Mivel a kutatók régóta ismerik az összefüggést a biológiai ritmusok és a hangulatzavarok között, logikusnak tűnt olyan gyógyszerek kifejlesztése, amelyek a depressziót úgy kezelik, hogy az alapjául szolgáló biológiai ritmus-eltéréseket veszik célba. Jelenleg ez egy biztató irány, a pszichiáterek pedig már a gyakorlatban is alkalmazzák.

(Dr. Falussy Linda, pszichiáter)