Bipoláris zavar: az érzelmi hullámvasút

A bipoláris zavart a köznyelv mániás depressziónak nevezi, és rengeteg tévhit, félreértés kapcsolódik hozzá.

A bipoláris zavar kétpólusú, hangulati betegséget jelent. Az egyén életében lehangolt (depressziós) és felhangolt (hipomániás, azaz enyhén mániás, vagy akár súlyosan mániás) epizódok követik egymást - számolt be Dr. Dinya Zoltán pszichiáter. Gyakran évekig csak depressziós időszakok jelentkeznek, míg egyszer megjelenik egy felhangolt, mániás periódus.

Sajnos a betegség a látszólag tünetmentesebb időszakokban sem nevezhető meggyógyultnak, illetve egy-egy újabb epizód jelentkezése sem újabb és újabb betegség, itt egy adott folyamatról beszélünk. A kórkép megkülönböztetése fontos a "hagyományos" egypólusú depressziótól, melyben csak lehangolt időszakok fordulnak elő, mert attól eltérő terápiás megközelítést igényel. Ugyancsak megkülönböztetendő a különféle érzelmileg labilis személyiségzavaroktól, pl. az orvosi szlengben "borderline"-nak is nevezett állapottal járó érzelmi-hangulati instabilitástól.

A bipoláris zavar előfordulási gyakorisága nagyjából egy százalék körül mozog, nemek közti lényeges különbség nélkül. A betegség pontos oka ma még nem ismert, de az például genetikai tényezők szerepe mellett szól, hogy a beteg családjában 8-18x gyakrabban fordul elő a bipoláris zavar, az unipoláris depresszió pedig 2-10x halmozottabb.

A betegség első tünetei általában 15-30 éves életkor körül jelentkeznek, nagyjából 70 százalékban depressziós epizóddal indul a folyamat. A pontos diagnózis felállítását nehezíti, hogy akár 10 év is eltelik, míg az első ellentétes, felhangolt epizód jelentkezik, így addig "sima" depresszió kórjelzéssel zajlik a kezelés.

A bipoláris zavar formái

A betegség lefolyása során depressziós és különböző mértékben felhangolt („mániás”) időszakok követik egymást, a folyamatnak több különféle formáját különböztethetjük meg, melyek közül kiemelhető:

Bipoláris I. zavar esetén a depressziós epizódok között teljes mániás időszakok is előfordulnak.

Bipoláris II. zavarnál a depressziós tünetek mellett csak enyhébb felhangoltságot, úgynevezett hipomán időszakokat lehet észlelni, mely utóbbit a beteg maga gyakran energiától duzzadó, aktív, kreatív időszaknak éli meg.

Érdekes megjegyezni a híres zeneszerző, Robert Schumann (1810-1856) példáját, aki bipoláris betegként felhangolt időszakaiban (lásd lenti ábra) igen aktívan komponált, máskor viszont depressziósan művészileg akár teljesen terméketlenné vált. Sajnos a betegség időnként kreatív volta csak látszólag pozitív, végül az akkoriban még nem létező megfelelő kezelések hiányában a betegség Schumannt is felmorzsolta, és relatíve fiatalon több öngyilkossági kísérlet után halt meg.

A bipoláris zavarok további megemlítendő megjelenési formája a ciklotímia, mely enyhén felhangolt és enyhén lehangolt időszakokból áll. Mivel a tünetek súlyossága többnyire nem lépi át a családi, munkahelyi, társadalmi elfogadhatóság határait, így sokszor nem is kerülnek kezelésre az ilyen betegek.

Depressziós tünetek

A betegség többnyire depressziós tünetekkel indul, és a betegség lefolyása során is gyakran a nyomott, depressziós időszakok dominálnak. A depressziós epizódok több hónapig is tarthatnak, megkeserítve mind a beteg, sőt a környezete életét is, ez a több hónapos időszak megfelelő terápiával lényegesen rövidíthető, illetve a tünetek mélysége is enyhíthető.

A legjellemzőbb tünet a lehangoltság, az érdeklődés elveszítése, az örömre való képesség csökkenése vagy teljes hiánya. A beteg passzívabb, teendőit halogatja, elhanyagolja, azok megcsinálása fokozott terhet jelent számára, ez súlyos esetben akár a személyi higiénia, az étkezések rovására is megy. A beteg meglassultabb, koncentrációja, figyelme csökkent, melyet mint gyanított memóriazavart idősebb betegnél tévesen a szellemi leépülésekkel, demenciákkal is keverhetnek. A depresszió része a negatív-pesszimisztikus, borús világlátás, önmaga leértékelése. Nagyon gyakori az alvászavar (gyakran első tünet!), a szorongás, akár komoly súlyvesztéssel is járva az étvágy romlása, öngyilkossági gondolatok társulása. És bizony az ilyen állapotok táptalaja lehetnek a szenvedélybetegségek, pl. alkoholfogyasztás elmélyülésének is, melyek nagyon megnehezítik sajnos a kivezető út megtalálását még szakértő segítség esetén is.

A depressziós beteg megjelenése lehet elhanyagolt, nem szívesen kommunikál, válaszai szünetekkel jönnek, néha csak tőmondatok formájában. A beteg testbeszéde, mimikája is színtelenné válik, gyakran a szemkontaktust sem veszi fel beszélgetés során. A depresszió krónikussá válása esetén a fentiek okán a beteg társas kapcsolatai elsorvadnak, tüneteit a családja is megsínyli, így gyakori a válás, a beteg sokszor izolálódik. A háziorvosok szerepének fontosságát jelzi, hogy a betegek nem kis részénél sokszor nehezen megfogható, testinek tűnő panaszokkal is jár a depresszió (fejfájás, gyomorpanaszok stb.), és ezzel fordulnak orvosi segítségért. Igen súlyos, de sajnos nem ritka esetekben a depresszióhoz átmenetileg pszichotikus („idegösszeomlás”) tünetek is kapcsolódhatnak téveszmék (pl. megfigyeltetéses, üldöztetéses, összefogtak ellenem, stb. gondolatok), hallucinációk (pl. hanghallások, alaklátások) formájában.

Mániás tünetek

Míg a depressziós tüneteket a beteg maga is betegségként, számára rossz állapotként éli meg, és így a terápiás javaslatokra többnyire rábeszélhető, a felhangolt, hipomán vagy mániás állapotok nem egyszer komoly viták forrásai - hívja fel a figyelmet Dr. Dinya Zoltán. Első körben a beteg családja, környezete „küzd” a beteggel, hogy lássa be, baj van, majd amikor valahogy sikerül az illetőt szakorvoshoz juttatni, nem egy esetben ott is hosszabb huzavona bármilyen terápia megbeszélése, elfogadtatása.

Például gyakran reagál úgy a beteg, hogy „Már az is baj, hogy jó a kedvem? És ha nekem éjjel fél kettőkor van kedvem lemenni sétálni, akkor mi van? Felnőtt ember vagyok, hagyjanak békén!” (mondja hadarva, miközben esetleg épp a rendelő közepén táncol).

Súlyosan szétesett, felhangolt állapotokban a rábeszélés bizony nem is mindig sikerül, ilyenkor a jog adta kereteken belül a szakorvosnak akár a „kényszerkezelés” elrendelését is mérlegelnie lehet, a beteg átmenetileg hiányzó belátóképessége miatt.

Potenciálisan súlyos állapotról van tehát szó, ilyenkor a betegek mind önmagukra, mind környezetükre veszélyesek lehetnek, állapotuk gyógyszeres kezelést igényel. A veszélyt nem feltétlenül fizikai agresszióként kell látni, sokszor a problémát az jelenti, hogy a túlzottan aktívvá vált beteg bizarr üzleteket köt, fölösleges akciókba kezd, pl. ötletszerűen elkezdi felújítani a lakást, elkezd dolgokat osztogatni, hogy másoknak segítsen, tehát a veszély szót sok esetben a saját vagy családja pénztárcájára is érthetjük.

Hipomán, azaz enyhébben felhangolt állapot során a munkahelyi tevékenysége, alkotómunkája kezdetben akár javulhat is, asszociációi lazulásával kreatívabbá válik, a gátlásai csökkenésével társasági életben oldottabb, vidámabb, könnyebben ismerkedik, szexuális igénye fokozott, alvásigénye csökkent, de a folyamat előrehaladtával a beteg egyre inkább elkezd „túl sokká” válni minden téren.

Mániás irányú eltolódásnak gyakran első jele a beteg romló alvásminősége, alvásideje. Itt nem egy-egy nehezebb éjszakáról beszélünk, az bárkinél előfordulhat, de ha tendencia lesz az alvás romlása, arra mindenképpen fel kell figyelni. A mániás betegnek koránál fiatalosabb a megjelenése a rendelőben, gyakran színes, szertelen a ruházata, mimikája, gesztusai élénkek. Már kezdetben jelentkezhet azonban ingerlékenység, gyakran visszatetsző a beteg öntelt, sokszor nehezen tolerálható viselkedése.

A hipomán állapotot úgy képzelhetjük el, mintha a kelleténél több kávét iszik az ember és ettől egy „kicsit pörög", ám ez a kávéval ellentétben sajnos tartós. Megjegyzendő, hogy a felhangolt állapotok diagnosztizálásakor fontos szempont gyógyszerek, és egyéb „szerek”, vagy akár kávé, energiaital szerepének a kizárása. Találkoztam már beteggel, aki izgett-mozgott, gyorsan beszélt, kapkodva, akár mániásnak is nevezhető képet mutatott, azután célzott kérdésre kiderült, már most délelőtt három energiaital volt benne! Ez így természetesen nem bipoláris diagnózis, még ha a pillanatnyi tünetek akár éppen annak is tűnhetnek.

Súlyosabb mániás állapotban már az öltözék zilált, a beteg viselkedése zaklatott, izgatott, gyakran indulatos, esetleg agresszív, támadó. A szociális gátlások elvesznek, betegségbelátása nincs. Az ítélőképessége súlyosan sérült, gyakori a nagyobb mértékű alkoholizálás, játékszenvedély, csalás. A beteg túlköltekezik, adósságokba veri magát, ám ezzel sem szembesíthető, öntelt, önértékelése fokozott. Úgy érzi bármire képes. Rendkívül aktív, de csapongó, semmi nem köti le, munkáit nem képes befejezni, hatékonysága erősen lecsökken. Beszéde felgyorsult, alig követhető, minden érdekli, mindennek örül, „jókedve” azonban bizarr, kívülről nézve inkább taszító. A beteg alvásigénye erősen, akár nulláig lecsökkent (ez gyakori!), a beteg étvágya, szexuális késztetései viszont akár bizarr szintig felfokozottak. A fenti tünetek nem mindegyike kell, hogy kötelezően mindig megjelenjen, az egyes betegek ezek és ehhez hasonló tünetek egyéni kombinációit mutatják.

Súlyos esetekhez pszichotikus tünetek is társulnak, ilyenkor különféle téveszmék (vallásos, politikai, nagyzásos, szexuális), hallucinációk észlelhető, beszéde a gondolatrohanás miatt teljesen szétesik, akár érthetetlenné válik.

Időnként előfordulnak úgynevezett kevert epizódok is, amikor a depresszió és a mánia bizonyos tünetei egyidejűleg állnak fenn, ezek megítélése és helyes kezelése komolyabb gyakorlatot igényel. Ilyenkor leggyakrabban egyfajta aktivitásfokozódás észlelhető rosszkedvvel, ingerlékenységgel társulva.

Mit lehet tenni?

Mint annyi más esetben, itt is a legfontosabb a jó és bizalmi orvos-beteg kapcsolat kialakítása, tüneteink el nem hanyagolása, a terápiás javaslatok megfelelő követése - hívja fel a figyelmet a pszichiáter. Sőt talán ez itt még fontosabb is, mint más pszichés kórképeknél, ugyanis a tünetek akár ellentétes irányú változásait a terápiával is folyamatosan követni kell. Ami gyógyszerelés megfelelő az egyik állapotban, az a helyzetet pontosan rontóvá válhat, amikor a beteg tünetei módosulnak! Így tehát a gyógyszereket sem lehet automatikusan rutinból, orvosi felügyelet nélkül szedni, sokszor kell az orvosa segítségével dózisokon módosítani, új kombinációkat keresni, kipróbálni. Ezek a módosítások nem az orvosa bizonytalankodását jelentik, hanem ez a betegség bizony sajnos ilyen.

Fontos a jó kapcsolat a családdal is, mert sokszor az egyensúlyból való kibillenést hamarabb észleli a környezet, mint esetleg a beteg maga. Viszont a hosszú távú betegséglefolyás során arra is vannak bőven pozitív példák, hogy a betegek megtanulják reálisan felismerni állapotrosszabbodásaik jeleit akár mániás irány esetében is, és maguk fordulnak orvoshoz segítségért.

A bipoláris zavar a dolgok jelen állása szerint az életet akár teljes hosszában végigkísérő problémát jelent. Ma (még) nem meggyógyítható úgy, mint mondjuk egy bakteriális fertőzés, ámde a tudomány fejlődésével azt már elértük, hogy megfelelően megválasztott gyógyszerelés köré felépített, több tényezőből álló terápiával jól kontrollálható lehet. Ma már nem irreális cél a beteg számára a teljes értékű életminőség elérése!

Tovább A bipoláris zavar kezelési lehetőségei

Fórum A téma fórum topicja a WEBBetegen

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter