Miért vagyunk szomjasak?

Miért leszünk szomjasak a túl sós ételek fogyasztása után? Hogyan szabályozza a nátrium-kálium aránya a vízháztartást? Megtudhatja a cikkünkből!

Olvasóink közül többen is hozzászóltak a Tévhitek és tények a sóbevitelről című cikkünkhöz. „Ma hazánkban minden só, ami a boltok polcain van, 39-51 százalékban tartalmaz káliumot!", „Mi van akkor, ha kevesebb a nátrium a szervezetben?”, „Hogyan szabályozza a nátrium/kálium aránya a vízháztartást?”. Itt vannak a válaszok.

Nátrium vagy kálium?

Mindkettő fontos. A nátrium a térfogati, valamint a só-víz háztartás egyensúlyáért felelős, a kálium főleg a sav-bázis (pH) egyensúlyért. Mindkettő kiemelt szerepet játszik az ideg- és izomműködésekben, az ingerületátvitelben. Dr. Németi Balázst, a PTE Általános Orvostudományi Kar Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet adjunktusát kérdeztük.

Mindkettő eltérően viselkedik a szervezetben!

A nátrium főként a térfogati és ozmotikus (só-víz háztartás) egyensúlyért felelős, a kálium főleg a sav-bázis (pH) egyensúlyért felel.

A nátrium-ionokat hatalmas hidrát burok veszi körül, egy nátriumion akár több mint száz vízmolekulát is maga körül tart. Ennek jelentős térfogatnövelő hatása van, éppen ezért a szervezet a folyadéktérfogat szabályozására a nátriumot használja, nem szimplán a vizet. Amikor csökken a szervezetben a folyadékmennyiség, a vese fokozottan visszatartja a nátriumot, ezen keresztül pedig a vizet is.

A túl sós ételek után azért vagyunk szomjasak, mert a nátrium (nátrium-klorid) megemeli a vér és egyéb testnedvek össz-oldott anyag koncentrációját (ozmózisnyomását), ez váltja ki a szomjúságérzetet és a folyadékbevitelt.

A kálium szerepe más, ez az ion főleg a sejtek belső környezetének ozmózisnyomását (szomjúság, súlyos vízveszteség) segíti megtartani. Amennyiben nő az ozmózisnyomás, a központ ingerületbe kerül, szomjúságérzet alakul ki és fokozódik a vízfelvétel. Amikor csökken az ozmózisnyomás, a központok nyugalmi állapota következményeként szünetel a folyadékfelvétel.

A sejtek belsejében magas a kálium koncentrációja (egy liter sejtplazmában kb. 3,9 g a kálium), míg a nátrium koncentrációja alacsony (kb. 0,23 g/l). Ezzel szemben a sejteken kívüli térben a nátrium koncentrációja magas (3,3 g/l) míg a káliumé alacsony (0,2 g/l).

Ha a nátrium van túlsúlyban

A rendszeresen magas nátrium bevitel azért rossz, mert állandóan magasan tartja a keringő térfogatot, ami az érfalak számára állandóan fokozott nyomást jelent. Emiatt az érfalak apránként megemelik a tónusukat, ettől merevebbé válnak, az ellenállásuk megnő. A magasabb ellenállású ereken csak magasabb nyomás tudja a vért átjuttatni, így lassan kialakul a magas vérnyomás betegség.

Amennyiben alacsony a nátriumszint a szervezetben (120 mmol/l alatti), kialakulhat hányinger, fejfájás (agynyomás tünetei), valamint lehangoltnak érezhetjük magunkat.

A káliummal más a helyzet!

Csak akkor veszélyes a magas káliumbevitel, ha a vese nem működik megfelelően. Még a vesefunkció romlása esetén is jellemzően a káliumürítés az utolsó, ami károsodik.

Igazi veszélyt akkor jelentene, ha valaki intravénás injekcióban adna sok káliumot, mert ekkor felborítja a szív elektromos tevékenységét és megállítja a szívet. Pont ezért az orvosi gyakorlatban a káliumot csak infúzió formájában adják a betegeknek, amiben a magas térfogat miatt az ion koncentrációja már nem veszélyesen magas - teszi hozzá dr. Németi Balázs.

Alacsony káliumszint (3,5 mmol/l alatt) esetén izomgyengeség, izomgörcs, súlyosabb esetben szívritmuszavar alakulhat ki. Káliumhiány súlyos hasmenés, hányás, vízhajtó gyógyszerek szedése, alacsony vércukorszint esetén fordulhat elő, de ez könnyen pótolható (magas káliumtartalmú a burgonya, banán, spenót).

Amennyiben nagyobb mennyiségben lenne jelen a kálium a sóban, a túl tömény káliumkoncentrációt kesernyésnek éreznénk, ami kellemetlen - mondja a toxikológus.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Tóth András, újságíró