A nagyvárosi élet befolyásolja az agyműködést
megjelent:
Sok pozitívuma ellenére a nagyvárosi létnek vannak bizonyos káros következményei a mentális egészségre nézve. A városlakók hajlamosabbak a stresszre, a lelki zavarokra, és a pszichiátriai megbetegedésekre
A föld népességének mintegy fele városokban él, és sokan nem szívesen cserélnék fel az urbanizált környezet kínálta kényelmet és az állandó pezsgést.
Sok pozitívuma ellenére azonban a nagyvárosi létnek vannak bizonyos káros következményei a mentális egészségre nézve. A városlakók hajlamosabbak a stresszre, a lelki zavarokra, és a pszichiátriai megbetegedésekre, például skizofréniára, mint a vidéki vagy külvárosi környezetben élők. A kutatók azt állítják, hogy a városi élettel összefüggésbe hozható pszichés zavarok az agyműködésben bekövetkezett változásokkal magyarázhatók.
A University of Heidelberg és a Douglas Mental Health University kutatói a Nature magazinban megjelent tanulmányukban arról számolnak be, hogy a városlakóknál bizonyos agyterületek működése pontosan kivehető eltéréseket mutat a nem városlakókhoz képest. A városban élők esetében a félelmek és a szorongás kialakulásában szerepet játszó agyterület, az amygdala működése fokozottabb, ami azt sugallja, hogy a városlakók a stresszes szituációban ingerlékenyebbek és érzékenyebben reagálnak a vidékieknél vagy a külvárosban lakóknál.
A tanulmány azt is feltárta, hogy azoknál az embereknél, akik életük első 15 évét városi környezetben töltötték, fokozott aktivitást mutat az anterior cingulate nevű agyterület is, amely a stressz globális szabályozását végzi. Jens Pruessner, a Douglas Institute kutatója és a tanulmány társszerzője szerint, az ő esetükben az agyterület fokozott aktivitása tartósan megmarad, mivel ezeket az embereket a városi létből fakadó káros pszichés hatások a fejlődés meghatározó szakaszában érték. A kora gyermekkorban élt városi élet eredményeképpen, a későbbiekben az egyén az anterior cingulate megváltozott működése miatt hajlamosabbá válik a stresszre.
A kutatók feltételezésük alátámasztására önként jelentkezőkkel bonyolult matematikai feladványokat végeztettek, amit folyamatos stresszhatás alatt kellett megoldaniuk. A stresszort a feladat megoldására adott szűk időkeret, vagy a megoldás ideje alatt a résztvevő teljesítményét becsmérlő kritika jelentette. Eközben folyamatosan MRI készülékkel vizsgálták a különböző agyterületek aktivitását.
Ezt követően, a kutatók a résztvevők teljesítményének és lakóhelyének összefüggését vizsgálva megállapították, hogy az amygdala aktivációja a résztvevők lakhelyén élő populáció sűrűségével egyenes arányban nőtt, így tehát a legkisebb aktivitást a vidéki, falusi környezetben, a legnagyobbat a nagyvárosokban élők mutatták.
A kutatók feltételezik, hogy a városi élet társadalmi velejárói - a stresszes élet, a nagy tömeg, állandó izgatottság, félelem és fenyegetettség érzése, nem beszélve a városi élet egyéb rizikófaktorairól, mint a légszennyezettség és zajártalom - magyarázzák a stresszre adott heves agyi választ.
Bár sokan azt hiszik, ha valaki sokszor szembesül a stresszel, előbb-utóbb könnyebben megbirkózik vele, azonban a kutatók szerint ennek pont az ellenkezője az igaz, vagyis a stresszt kiváltó toleranciaküszöb alacsonyabb lesz, és az emberek a városi életet követően még évekkel később is ingerlékenyek és hajlamosabbak a szorongásra.
Mindezek miatt nem kell feladni a városlakó létet, azonban tudatában kell lennünk emberi pszichére gyakorolt potenciális veszélyeivel, és életünket ennek megfelelően kell irányítani.
