Mi lesz, ha az élet visszatér a „normál kerékvágásba”? Sokan aggódnak emiatt

Tavaly ilyenkor úgy tűnt, hogy nem látni a COVID-19-pandémia végét. A védőoltások széles körben történő alkalmazásával kapcsolatos előrejelzések 12 hónaptól több évig terjedtek. Sokunk telefonhívásainak végén hangzott el a „hamarosan találkozunk” kifejezés, anélkül, hogy tudtuk volna, mit jelent az, hogy „hamarosan”.

Mostanra milliók kapják meg a védőoltást napi szinten. Az amerikai Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ (CDC) irányelveket adott ki arra vonatkozóan, hogy a beoltott személyeknek mik engedélyezettek, ideértve a beltéri összejöveteleken való részvételt az alacsony kockázatú, nem oltott személyekkel együtt.

A „hamarosan” szó lassacskán kezd kézzelfoghatóvá válni. Ugyanakkor, egyesek számára ez nem biztos, hogy megkönnyebbülést jelent. Szoronghatunk amiatt, hogy mit hoz a jövő a járvány után. Idegesek lehetünk, ha olyan emberekkel találkozunk, akiket egy örökkévalóság óta nem láttunk – még akkor is, ha mindannyian megkaptuk a védőoltást.

Vagy egyszerűen csak kényelmetlenül érezzük magunkat amiatt a bizonytalanság miatt, hogy nem tudjuk, mi jön ezután. Nem vagyunk azonban ezzel egyedül.

A szakértők összeszedték azokat a dolgokat, amik miatt esetlegesen szoronghatunk a „normál kerékvágásba” történő visszatérés kapcsán, és javasolnak néhány stresszcsökkentő módszert is.

A COVID-19-világjárvány traumatikus hatású volt

A pandémia gyökeresen felforgatta az életünket. Sokak számára ez valódi traumát okozott. Egy Kínában végzett vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a vizsgálat 14 és 35 év közötti résztvevőinek közel 13%-ánál a járvány kitörése után egy hónappal jelentkeztek a poszttraumás stressz szindróma (poszttraumatikus stressz szindróma (PTSD)) tünetei, például az elkerülés (avoidance).

Egy olaszországi vizsgálat eredményei arra engedtek következtetni, hogy a megfertőződéstől való félelem, a fizikai távolságtartás és a gazdasági problémák önmagukban is traumát okozhatnak.

A frontvonalban dolgozók, például az orvosok és ápolók közvetlen közelről tapasztalták meg a COVID-19 hatásait, és emberek ezrei veszítették el a szeretteiket. Azok is átélhettek ilyen traumát, akik nem betegedtek meg, vagy nem ismertek senkit közvetlenül azok közül, akik meghaltak.

„A PTSD diagnosztizálása során az egyik első kritérium az, hogy az érintett személy súlyos sérülés vagy halál veszélyének volt kitéve, vagy ismer valakit, aki ilyen veszélyben volt” – mondta Dr. Keith Morgen, a Centenary Egyetem pályakezdő tanácsadó programjának vezetője. „Még, ha nem is ismertünk senkit, aki COVID-19 megbetegedésben hunyt el, attól még a vírus létezik és itt van a világunkban, amiben élünk.”

Egy vizsgálat azt mutatta, hogy azok a személyek, akiket trauma ért, gyakran töprengenek a tapasztalataikon, és kerülik a hasonló ingereket.

A világjárvány idején azokat a helyeket, ahol korábban az emberek jól érezték magukat – mint például az éttermek vagy egy családtag otthona – nem tartották biztonságosnak. Ahogy egyre több ember kapja meg a védőoltást, úgy válik egyre kevésbé kockázatossá újra belépni ezekre a helyekre.

Lehet, hogy ennek ellenére mi mégis másképp érezzük. „Sokan vélekedhetnek úgy, hogy „ez korábban veszélyes övezet volt”. Ugyan most már nem az, de egyesek még mindig annak érezhetik, „főképp, ha 2020 eleje óta nem mozdultak ki” – mondta Dr. Morgen. A töprengés pedig csak ronthat a helyzeten. „Ha folyamatosan csak a COVID-19 körül forognak a gondolataink, az a szorongás mozgatórugójaként működik” – mondta Dr. Morgen.

Félhetünk a nyilvános helyektől

A zsúfolt helyek elkerülése a pandémia időszakában közegészségügyi intézkedés volt.

A nem pandémiás időkben a tömeg és az ismeretlen helyek kerülése, vagy az olyan helyektől való félelem, ahonnan esetleg nem tudunk elmenekülni, agorafóbia néven ismeretes.

Végeredményben a közegészségügy nem fogja megkövetelni, hogy online rendeljünk élelmiszereket és Zoom alkalmazáson tartsuk meg az ünnepi vacsorákat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy élhetünk azzal a lehetőséggel, hogy igennel jelezzünk vissza egy 250 fős esküvőre szóló meghívóra.

Attól függően, hogy kaptunk-e oltást vagy nem, illetve hogy milyen a COVID-19-pozitív esetek aránya a környezetünkben, még mindig érezhetjük azt a késztetést, hogy otthon maradjunk. Még mindig sok a bizonytalanság a vírusvariánsokkal kapcsolatosan, ami fokozhatja a félelmeket.

„Abban sem bízhatunk még 100%-osan, hogy lecseng a pandémia, s újra nyithatunk” – mondta Dr. Morgen. Dr. Tara Well, a Columbiai Egyetem pszichológiai tanszékének professzora egyetértett ezzel. „Ez nem úgy fog működni, hogy az egyik percben még ’senkit sem érinthetünk meg’ utána pedig egy hatalmas buliban találjuk magunkat” – jegyezte meg Dr. Well. „Ez egy olyan dolog, ami fokozatosan fog bekövetkezni”. Ez a fokozatos elmozdulás egyeseknél hosszabb ideig fog tartani, és ez rendben is van így.

Szociális fóbiánk lehet

A szociális fóbia avagy szociális szorongásos zavar a társas helyzetek miatti folyamatos, nyomasztó szorongással jár. Ezek közé tartozhatnak például a munkahelyi prezentációk vagy akár az, hogy étterembe menjünk a barátainkkal.

Egy kutatás arra enged következtetni, hogy a hormonszintek, például a magasabb kortizolszint és az alacsonyabb tesztoszteronszint is szociális fóbiát válthatnak ki.

Dr. Well és Dr. Morgen egyetértettek abban, hogy nem valószínű, hogy a COVID-19 megbetegedés szociális szorongásos zavart okozna a legtöbbek esetében. Azok a személyek viszont, akiknél már előfordult ez az állapot, elképzelhető, hogy nehezebben tudnak ismét hozzászokni a normál élethez.

Ha valakinél már előfordult korábban szociális fóbia, akkor az elmúlt egy év akár valamiféle biztonsági menedék is lehetett az ő számára. Más szóval, az embereknek alapos okuk volt arra, hogy visszautasítsák a vacsorameghívásokat. Ahogy a világ újra megnyílik, a szociális fóbiával küzdő személyeknek lassan szembe kell nézniük a félelmeikkel. „Most a világ arra buzdít bennünket, hogy „ismét bújjunk elő”, és így új helyzetekben és emberekkel kell nyilvánosan találkoznunk” – mondta Dr. Morgen. „Ez szorongást fog generálni, amit az emberek már régen nem tapasztaltak.”

Mikor kérjünk segítséget?

Dr. Morgen szerint nehéz pontosan meghatározni, hogy a világjárvány következtében jelentkező tarumatikus tünetek és agorafóbiás tendenciák mikor lépik át azt a határt, ahol már diagnosztizálható mentális egészségügyi problémákká válnak. Például ahhoz, hogy a PTSD diagnózisát kimondhassa egy orvos, a tüneteinek több mint 1 hónapig fenn kell állniuk egy adott eseményt követően – és még mindig a világjárványban élünk.

Dr. Morgen mégis ad egy alapvető iránymutatást: „Ez akkor válik problémává, amikor vannak olyan helyzetek, amelyeket mindenáron elkerülünk, és ez gondot is okoz” – mondta. „Kérdezzük meg magunktól, hogy ’passzol-e az érzelem az adott kontextushoz’?” Például, ha a környezetünkben a COVID-19-pozitivitás aránya alacsony, és megkaptuk a védőoltást, azonban ennek ellenére is erős félelmet érzünk, ha egy rutinvizsgálatra kell mennünk, akkor érdemes segítséget kérnünk. Ezenfelül semmi rossz nincs abban, ha most fordulunk orvoshoz, még akkor sem, ha úgy tűnik, hogy ezt preventíve tesszük. Vizsgálatok hangsúlyozzák, hogy szükség van a korai beavatkozásokra a mentális egészségügyi ellátások tekintetében a poszttraumás érzés elhatalmasodásának megelőzése érdekében. „Minél hamarabb kérünk segítséget, annál hamarabb ismerhetjük fel, hogy ez egy hihetetlenül abnormális helyzetre adott normális reakció, és minél hamarabb kapunk segítséget, mentális panaszaink annál hamarabb oldódnak, elmúlnak” – mondta Dr. Morgen.

Alkalmazható eszközök

Különböző típusú kezelések léteznek, de egy áttekintés szerint gyakran a kognitív viselkedésterápia (cognitive-behavioral therapy’ (CBT)) a legjobb az olyan pánikbetegségek kezelésére a felnőttek esetében, mint például az agorafóbia. A CBT abban segít az érintett személyeknek, hogy felülvizsgáljanak egy bizonyos helyzetet, hogy épp mit gondoltak, vagy hogyan érezték magukat, majd visszamenjenek és újraértékeljék azt.

A COVID-19-világjárvánnyal összefüggésben újraértékelhetjük, hogy csakugyan olyan veszélyes volt-e két maszkkal az arcunkon élelmiszerboltba menni egy kisebb forgalmú időszakban, mint amilyennek érzékeltük azt – mondta Dr. Morgen. Együttműködhetünk egy terapeutával a gondolataink átformálásában és a megküzdési mechanizmusok kidolgozásában.

Egy vizsgálat szerint a jóga és a meditáció is segíthet a szorongásos zavarokon. Dr. Well úgy véli, hogy ez valószínűleg azért lehetséges, mert ezek a légzésre terelik a figyelmet.

„Mivel a gondolatainkra fókuszálunk, és a gondolkodásunk alapján sodorjuk magunkat a szorongás állapotába, a mély lélegzetvétel az egyik leggyorsabb módja, hogy nyugodtabb állapotba kerüljünk” – mondta.

Tanácsok a nehéz helyzetek leküzdéséhez

Habár a forgalmas élelmiszerboltokba és a zsúfolt kávézókba való visszatérés lehetősége nyugtalanító lehet a számunkra, vannak olyan módszerek, amelyek segítségével megkönnyíthetjük a dolgokat.

• Lépésről lépésre változtassunk

Mindenki különböző ütemben fog kilábalni ebből a válságból. Dr. Well és Dr. Morgen egyetértettek abban, hogy ha szép lassan intézzük a dolgokat, követve a közegészségügyi iránymutatásokat, az segíthet abban, hogy ismételten hozzászokjunk mindenhez. Egyszerre csak egy órára vagy akár csak egy 15 perces sétára mozduljunk ki, az egésznapos ügyintézések helyett.

Dr. Well azt javasolja, hogy fokozatosan növeljük az időtartamot, de hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a határainkat tiszteletben kell tartani. Semmi gond nincs azzal, ha teszünk egy lépést hátra, mielőtt előre indulnánk. "Úgy indultam neki, hogy öt ügyet akartam megoldani, és teljesen kimerültem” – mondta Dr. Well. „Most három dolgot intézek el és elmegyek a parkba.”

• Értékeljük objektíven a helyzetet

Az elintézendő dolgok elvégzése közben meghátrálhatunk, de a kognitív viselkedésterápia során tanult problémamegoldó készségek segítségével felmérhetjük a veszélyt. „Amikor egy boltban tartózkodunk, gondoljunk arra, hogy „rajtunk van a maszkunk, megkaptuk a védőoltásokat, és ez egy teljesen más helyzet, mint amiben tavaly voltunk” – mondja Dr. Morgen.

• Kommunikáljuk a határainkat másokkal

Lehet, hogy a szeretteink borzasztóan várják, hogy újra belevessék magukat a pandémia előtti életbe, de elképzelhető, hogy mi még erre nem állunk készen. Dr. Well azt javasolja, hogy őszintén beszéljünk az érzéseinkről.

„Például mondhatjuk azt, hogy „én is nagyon szeretnék találkozni veled..., ha ez, ez és ez a helyzet rendeződik” – javasolta. Kulcsfontosságú, hogy világos legyen számunkra az és ezt mások számára is világossá tegyük, hogy mi kell ahhoz, hogy komfortosan érezzük magunkat, például, hogy mindenki teljesen be legyen oltva. "Ez megerősíti azt, hogy szeretnénk találkozni másokkal, ugyanakkor van néhány elvárásunk, és ezek rendkívül indokoltak” – mondta Dr. Well.

• Álljunk ki magunkért

Még ha a határok felállítása indokolt is, akkor is kelthetünk némi nemtetszést. „Mindig felhívom rá a figyelmet, hogy lehet valaki nyitott és őszinte, de nincs garancia arra, hogy ezt jól fogják fogadni” – mondta Dr. Morgen. „Erre nincs ráhatásunk.” Van azonban ráhatásunk a határainkra és arra, hogy mitől érezzük magunkat biztonságban. „Komfortosan kell éreznünk magunkat azzal kapcsolatosan, hogy mik a határaink, és hogy miért érezzük magunkat jól valamit illetően, vagy épp miért nem” – fejtette ki Dr. Morgen. „Ki szabad állni magunkért, akkor is, ha ez másoknak nem tetszik.”

Tanulságok

Mindannyian eltérő módon fogunk kijönni ebből a válságból. Az utóbbi egy évben szükségesek voltak az olyan szabályok, mint például a nagyobb, zsúfolt helyek elkerülése.

Még ha az összejövetelek biztonságosabbá is válnak, a félelem, hogy azok veszélyesek lehetnek, továbbra is fennmaradhat. A szociális fóbiával küzdő emberek számára nagyobb kihívást jelenthet a társadalomba való visszatérés, miután hónapokig tartózkodtak a társasági összejöveteleken való részvételtől.

Ha úgy véljük, hogy szorongást, traumát vagy agorafóbiát tapasztalunk, léteznek eszközök, amiket érdemes alkalmazni, mint például a pszichoterápia, a meditáció és a jóga. Minél hamarabb kapunk valamilyen kezelést, annál hamarabb érezhetjük jobban magunkat.

Ne feledjük: mindenki a saját tempójában haladhat. Világosan kommunikáljuk a határainkat a szeretteinkkel, és tartsuk észben, hogy elfogadható, ha kiállunk magunkért.

Tovább

• A pánikrohamok kezelési lehetőségei
• Mit tehet Ön a pánikrohamok ellen?
• Pánikbeteg a családban - Hogyan segíthetünk hozzátartozóként a pánikrohamok leküzdésében?
• Hogyan kezelhető a szorongás?
• Hogyan éljük túl a COVID-19 okozta lelki sérüléseket?
• Relaxációval a szorongás és a stressz ellen
• Relaxáció a hétköznapokban - Az autogén tréning módszere és alkalmazása
• Ön hogyan kezeli a stresszt? Stresszkezelési stratégiák
• A COVID-19 elleni vakcinák összehasonlítása
• Milyen ütemben alakul ki a COVID-19 elleni vakcinák hatása?

WEBBeteg
Forrás: Füzesi Zsuzsa, fordító; Why You May Feel Anxious About a Post-Pandemic Return to ‘Normal’ (Healthline)