Meddig bírja az ember alvás nélkül?
megjelent:
Szervezetünk számára létfontosságú az alvás, mert segíti az optimális agyi/testi működést, betegség idején pedig a mielőbbi felépülést. Hasznos az energia-háztartás takarékos működése szempontjából, továbbá szerepe van az emlékek bevésődése terén is. De mi történik velünk alvásmegvonás során? - erről is beszélt dr. Bódizs Róbert a Szenior Akadémia keretében tartott online előadásán.
Az alvás, az idegi oszcilláció és a kogníció című előadás idején már mintegy 12 órája vagyunk ébren – ilyenkor lassan felmerülhet, hogy mitől, és mennyire álmosodunk el. Az alváshiánytól? Azért-e, mert régen aludtunk legutóbb? – fordult költői kérdéssel hallgatóságához az egyetemi docens, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének kutatási igazgatója. Elvileg igen, mondja, feltételezve, hogy például azért szoktunk megéhezni, mert úgy érezzük, már régen ettünk… De az alvás témájára fókuszálva, egy különös érdekességet idéz fel az előadó.
Egy fél évszázaddal ezelőtti alvásmegvonásos esetet ismertet dr. Bódizs. Egy 17 éves amerikai diák, iskolája tudományos szakköri versenyére azzal a teszttel nevezett be, hogy kipróbálja, mennyi ideig képes ébren maradni. (Legyen itt egy kis spoilerezés: összesen 264 órán át sikerült neki.) Randy Gardner (San Diego, Kalifornia) 1963. december 28-án reggel 6-kor frissen felkelt, s megkezdte napi rutinját. Majd legközelebb 1964. január 8-án reggel tért nyugovóra. Ez a 11 napos (és 25 perces) „fönn lét” a leghosszabb - tudományosan igazolt - alvás nélkül töltött időszak. A korábbi rekord 260 óra volt.
Gardner 264 órás teljesítményét az alváskutató William Dement (Stanford University School of Medicine, California) egy 1965-ben publikált dolgozatában elemezte. Dement az utolsó 3 napon – nem szolidaritásból, hanem tudományos, szakmai érdeklődésből – együtt maradt ébren Gardnerrel. Megfigyeléseit így foglalta össze: „hangulatingadozások, memória és figyelem kihagyások (lapszusok) jelentek meg nála. Randyt a koordinációvesztés mellett hallucinációk is kínozták, beszéde kásás, zavart volt, ezektől eltekintve jól érezte magát. Amikor a rekord hosszú ébrenlét után bedőlt az ágyba, 14 órán át egyhuzamban aludt.”
A mikroalvásokat talán észre sem vesszük
Az alváskutató szerint Gardner semmiféle élénkítő, serkentő szert nem szedett. Ébrenlét maratonja (a szakember új fogalmat is gyártott erre a teljesítményre: wakeathon) alatt mindig voltak körülötte, többen szórakoztatták, beszéddel tartották benne a lelket, s valamennyire a figyelmet is. Ilyen segítség nélkül már 36 óra után nagyon keményen kellett volna harcolnia az ébren maradásért.
Bárki törjön is – ilyen önmagát kínzó módon – csúcsteljesítményre, 48 óra után már egészen biztos, hogy csaknem leküzdhetetlen sürgetést érezne, hogy aludhasson. De mielőtt végül ágyba bújna, elkerülhetetlenül megtörténne, hogy kis időközönként újra meg újra álomba zuhan – úgy, hogy önmaga se venné talán észre. Az alvásmegvonás alanyai ugyanis apró mikroalvásokba esnek, majd riadnak fel. Ki-be járnak a néhány másodperces öntudatvesztő állapotból – aminek során, a külvilágot megtévesztő módon, az illető szeme akár nyitva is lehet.
A mikroalvásokkal együtt, vagy tőlük eltekintve, vajon meddig bírta volna folytatni Gardner? Biztos választ erre se alváskutató, se neurológus nem tud ma sem adni. Ám azt bizton állítják a szakemberek, hogy előbb vagy utóbb halálos következménnyel zárul az alvásmegvonás. Az ébren tartott kísérleti patkányok két hét után elpusztulnak. Rövidebb idő alatt, mint amennyit étlen-szomjan kibírnának! Az orvosi irodalomban amúgy nincsenek feljegyzések olyan emberről, akit szánt szándékkal ébren tartottak volna (a kínzásnak alávetett személyekről persze senki nem vezetett statisztikát).
Ez is érdekelheti Az alváshiány egészségügyi következményei
| Alvási szokások Magyarországon |
| Életünknek mintegy harmadát alvással – ebben az általában könnyen visszafordítható állapotban – töltjük. 2021 januárjában sok alanyra kiterjedő felmérésben vizsgálták a magyar lakosság alvását. A résztvevők átlagéletkora 42,9 év volt. Válaszaikból az derült ki, hogy alvásmennyiségük napi 8 óra és 9 perc volt (szabad- és munkanapjaik összevont, súlyozott napi átlagát számolták a statisztikusok). Az adatgyűjtés időszakában hajnali 2-3 óra között a népesség több mint 97%-a aludt. „Úgy tűnik, nincs más olyan tevékenység, amit azonos időben ennyi ember végezne egyszerre és nagyjából egyformán. Az étkezésre például napi 1,23 órát fordítunk” – említ egy másik érdekességet dr. Bódizs Róbert. |
Örökre elveszett idő
A kísérletre az amerikai fiatalember önszántából vállalkozott – kapcsolódunk ismét az előadás anyagához: Randy Gardner a 264 órás ébrenlétet követően 14,66 órát aludt egyhuzamban. A következő éjszaka már csak 10,5 órát, a harmadik éjszakán pedig visszatért szokásos alvásigénye.
Maradandó egészségkárosodást nem észleltek nála, csak azt figyelték meg, hogy megjelentek az álmosság, a dekoncentráltság sajátos jelei: mondat közben elfelejtette, mit is akart mondani. Általános igazságként rögzíthető, hogy a kognitív teljesítményben visszaesés mutatkozik az alvásmegvonás hatására. Hiába pótolt be végül valamennyit a hiányzó alvásból, sokórányi pihenés örökre elveszett az életéből – szögezte le dr. Bódizs Róbert docens.
Ez is érdekelheti Alváshiány - Összeadódik, de egyszerre nem pótolható
Szerző: WEBBeteg - Fazekas Erzsébet újságíró
Felhasznált források: Semmelweis Egyetem Szenior Akadémia; Review of Sleepfaring (PubMed); Neurological Findings After Prolonged Sleep Deprivation (JAMA); Memory Process and the Function of Sleep (Researchgate, pdf)
