Amit tudni kell a kalciumról

A kalcium rendkívül fontos ásványi anyag, minden sejtnek, szövetnek szüksége van rá. A kalciumnak a csontok szilárdságának biztosításán kívül meghatározó szerepe van az idegek és izmok ingerelhetőségében, az izomösszehúzódásban, sőt még a véralvadásban is.

A szervezet kalciumtartalmának 99 százaléka a csontszövetben található, mely egyben kalciumraktárként is funkcionál. A maradék kalcium a vérben és a sejtekben van, ahol a koncentrációja csak szűk határok között változhat, mert csak egy bizonyos koncentrációtartományon belül tudja élettani funkcióit megfelelően ellátni. Hogy a mennyisége állandó maradjon, hormonok és vitaminok szabályozzák a felszívódás és kiürülés, valamint a csontba való beépülés vagy felszabadulás egyensúlyát is.

A kalcium felszívódása és a D-vitamin kapcsolata

A mellékpajzsmirigyben termelődő parathormon a csontok fokozott bontásával és az aktív D-vitamin képzésének elősegítésével növeli a kalciumszintet. A D-vitamin a kalcium bélből való felszívódását, és a vizelettel való kiválasztás csökkenését segíti.

A napi ajánlott mennyiségű D-vitamin megfelelő kalciumszintet biztosít az egészséges csontozat kialakításához, viszont túl nagy mennyiségben még a csontokból is felszabadítja a kalciumot, ezért nem szabad túlzásba vinni szedését. Hiányában szinte biztosan nem szívódik fel elég kalcium.

Milyen tünetei lehetnek az alacsony kalciumszintnek?

Az alacsony kalciumszint izomgörcsöket, izomfájdalmat, érzészavarokat okozhat, mert fokozódik az idegek és az izmok ingerelhetősége, vagyis kisebb ingerekre hevesebben reagálnak. Hosszú távon csontritkulás alakul ki elegendő mennyiségű kalcium nélkül.

A kalciumszint csökkenésének lehetséges okai

Több okból is csökkenthet a kalciumszint, melyeknek más-más a terápiája. A legegyszerűbben a kevés kalciumfogyasztás orvosolható, méghozzá tej, tejtermékek, bab, mandula, szezámmag, brokkoli vagy narancs formájában, de számos más élelmiszer is tartalmazza. Nagyobb mértékű hiány esetén alkalmazhatunk kalcium-pótlást is.

Kalciumhiányt okozhat még a mellékpajzsmirigy alulműködése, D-vitamin-hiány, vesebetegségek és hasnyálmirigy-gyulladás is, ezekben az esetekben a kiváltó ok megszüntetése nélkül nem jön rendbe a kalcium-háztartás. Várandósság és szoptatás során is megnő a kalcium-szükséglet, pótlásra pedig leggyakrabban tejfehérje-allergia esetén van szükség, amikor a legfőbb kalciumforrástól esik el a beteg, ezért szükség van külön kalcium-bevitelre.

Hogyan pótolható a kalcium?

Sokféle vény nélkül kapható készítmény áll rendelkezésre kalcium-pótlásra, melyek hatóanyagai a kalcium különböző sói. Kalcium-karbonát jól felszívódik, bár felszívódása pH-függő, és néhány embernél gyomor-bélrendszeri tüneteket és székrekedést okozhat.

A kalcium kalcium-laktát, -glukonát, -foszfát vagy egyéb szerves só formájában is kapható, ezek felszívódása jobb a karbonát-sóénál, és kevésbé okoznak gyomor-bél panaszokat.

A kalcium-citrát könnyen emészthető és nagyon jó hatásfokkal szívódik fel, ugyanis a felszívódás nem függ a kémhatástól. Alkalmazásakor vesekőképződéstől sem kell tartani, ugyanis a citrát savanyítja a vizeletet, így nem tudnak kiválni a kalciumkövek.

A kalcium-tartalmú készítmények gyakran tartalmaznak D-vitamint is, mely elősegíti a felszívódását.

Mikor nem ajánlott a kalcium szedése?

Akinek kalciumtartalmú veseköve van, annak nem ajánlott kalcium szedése, ugyanis lerakódásával növelheti a kő méretét. Aki hajlomos a vesekövességre, az kérje ki kezelőorvosa tanácsát, és kalciumszedés esetén fogyasszon sok folyadékot.

Hosszú idejű szedéskor ajánlott a rendszeres kalcium-szint és vesefunkció-ellenőrzés, ugyanis az esetlegesen magas kalciumszint növeli a kalcium-kiválasztást, és ez károsíthatja is a vesét, valamint rossz veseműködés esetén csökken a kalcium kiválasztása, ami magas kalciumszintet okozhat.

Akik szívelégtelenség miatt szívglikozidokat szednek, kalcium szedése előtt kérjék ki kezelőorvosuk tanácsát, ugyanis a magas kalciumszint fokozza a szívglikozidok toxikus hatását, főképp veseelégtelenség esetén.

Ekkor túlságosan lelassul a szív, és ritmuszavarok alakulnak ki. A tiazid típusú vízhajtók vagy lítium egyidejű szedése csökkenti a kalcium kiválasztását, ezért megnőhet a szintje a vérben.

A kalcium sok anyaggal komplexet képez, ami nehezen szívódik fel, és így csökken mind a kalcium, mind a másik anyag hatékonysága, emiatt bevételük között legalább 3 órának el kell telnie.

Ilyen hatóanyagok a tetraciklin és kinolon antibiotikumok, a csontritkulásra szedett biszfoszfonátok, a nátrium-fluorid, a spenótban és a rebarbarában lévő oxálsav, valamint a teljes kiőrlésű gabonafélékben található fitinsav. A kalcium csökkenti a szív-érrendszeri betegségekre szedett kalcium csatorna blokkolók hatását.

Kalcium - mellékhatások, túladagolás

A kalcium szedése ritkán okoz mellékhatásokat, esetleg némi gyomor-bélrendszeri panaszt. Bár a kalcium adása önmagában ritkán vezet túladagoláshoz, arra kell figyelni, hogy ne szedjünk belőle túl sokat.

Főként vesebetegek vagy magas D-vitamin szinttel járó betegségek kezelése során történő nagy adagok tartós alkalmazásakor fordulhat elő túladagolás. Korai figyelmeztető jel a száj körüli zsibbadás, bizsergés és melegséghullám a testben.

A túladagolás tünetei a hányinger, hányás, székrekedés, hasi fájdalom, izomgyengeség, mentális zavarok, nagyfokú szomjúságérzés, vesekőképződés, súlyos esetben szívritmuszavarok.

A magas kalciumszint tartós fennmaradását okozhatja A-, vagy D-vitamin túladagolás, a mellékpajzsmirigy túlműködése, rossz indulatú daganatok, csontokat roncsoló betegségek vagy veseelégtelenség is.

Tovább Kalciumpótlás, kalciumbevitel | A magas kalciumszint jelei és kiváltó okai

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kovács Anikó, gyógyszerész