A futás, az agyműködés, a szex és a fogyás - Hogyan hatnak egymásra?

Régóta keringenek feltételezések azzal kapcsolatban, hogy a rendszeresen futók agya hatékonyabban működik. Tényleg okosabbak is lehetünk általa? A szex komolyan elnehezíti lábainkat, és a futás nem biztos, hogy fogyást is eredményez? Nézzük szépen sorban…Hogyan hat a szex a futóteljesítményre?

A rendszeres testmozgás fontosságát nem lehet eleget hangoztatni. Ha másra nincs is időnk, lábaink mindig „kéznél vannak”: a futás az egyik legegyszerűbben végezhető testmozgás, ám van néhány, a köztudatban tévesen élő hiedelem vele kapcsolatban.

Bizonyára nagy elhatározás szükséges ahhoz, hogy valaki a futást válassza teste karbantartásához – főleg, hogy az elején még vízhólyagokra is számíthat. A szakértők ennek ellenére a szabad levegőn végezhető mozgásformák közül leginkább a futást javasolják. A legtöbb esetben azzal érvelnek, hogy közben izmaink 70 százaléka végez munkát, s minden mozgások legegyszerűbbjéért cserébe edzett testet kapunk, ám nem minden mellékhatás nélkül…

A testmozgás és az agyműködés kapcsolata

Régóta keringenek feltételezések azzal kapcsolatban, hogy a rendszeresen futók agya hatékonyabban működik. A testmozgás és az aközben tapasztalható gyorsabb vérkeringés következtében agyunk vérellátása is javul; nem véletlen, hogy a profi sportolók nagyon jól tudnak egy-egy dologra összpontosítani. A rendszeres mozgás tehát elménket is formában tartja, mivel agyunk sportolás közben óriási koordináló tevékenységet fejt ki.

A németországi Ulm városának kutatói annak a kérdésnek néztek utána tudományos eszközökkel, hogy a sportolók tényleg jobban gondolkodnak-e. „Bizonyosságot nyertünk arról, hogy a sportolás hatékonyabbá teszi agyunk működését” – erősíti meg Manfred Spitzler, az Ulmi Egyetem 3. számú Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika igazgatója, aki egyben az Ideggyógyászati Kutatóközpont vezetője is.

Rendszeres testmozgás mellett tehát agyunk szürkeállománya gyorsabban és hatékonyabban dolgozza fel az oda érkező ingereket - mutatták ki az ulmi tudósok egy kerek száz résztvevő segítségével elvégzett kísérlet során.

Már a futás megkezdése után hat héttel is megtapasztalható a pozitív változás a vizuális-térbeli emlékezőképesség és a koncentrációs készség terén. Ezt egy 17 hétig tartó edzésprogram is alátámasztotta, amely pszichológiai tesztek, az agy elektromos aktivitásának mérése és genetikai/molekulabiológiai vizsgálatok során objektív módszerekkel is megmutatkozott.

A leginkább az döbbentette meg a sokat látott kutatókat, hogy a sportolók agya jóval kitartóbbnak bizonyult, ugyanis meg tudta akadályozni, hogy az agyi teljesítmény szempontjából igen fontos dopamin szintje csökkenjen. A hormon koncentrációja akkor szokott esni, amikor valamilyen külső körülmény hatására agyunk erőteljes munkába fog. Tény tehát, hogy a sportolók agya ugyan hatékonyabban működik, ám a tanulás folyamata során mégsem élveznek előnyöket: például egy idegen nyelv szavainak megjegyzéséhez nekik is ugyanannyi munka szükséges.

A sportolás fogyást eredményez

Nem minden kutatás igazolja a tudósok előzetes feltételezéseit, s gyakran előfordul, hogy a kutatók valami egészen mást bizonyítanak be este, mint amiért reggel bekocogtak munkahelyükre. Ezt történt a chicago-i Loyola Egyetem munkatársaival is: bár másra keresték a választ, arra kaptak kétség kívüli tudományos bizonyítékot, hogy a rendszeres testmozgás önmagában – ha nem párosul csökkentett kalória-bevitellel – nem garantál fogyást minden esetben.

Az amerikai kutatók ezt azzal az – amúgy vitatott – módszerrel állapították meg, hogy 149 nigériai és 172 afroamerikai, Chicagoban és Maywoodban élő nőt hasonlítottak össze. A nigériaiak esetében átlagosan 57,6 kilót, míg az amerikaiaknál 84,5 kilót mutatott a mérleg. A tudósok első feltételezése szerint a jelentős különbség azzal magyarázható, hogy az afrikaiak jóval többet mozogtak, ám ez a gyanú tévesnek bizonyult: az amerikai nők szervezete átlagosan 760 kilokalóriát égetett el naponta, miközben az afrikaiaké sem sokkal többet, átlagosan 800-at.

A különbség olyan csekély, hogy statisztikailag nem tekinthető mérvadónak. „A minimális testi aktivitás önmagában nem tehető felelőssé a népbetegségnek számító elhízás esetében” - mondja Amy Luke, a tanulmány szerzője. Bár a sportolók teste több energiát használ fel, ők ezt azzal kompenzálják, hogy több kalóriát visznek be szervezetükbe. „Szívesen mondanánk azt, hogy a sportolás pozitív hatással van a fogyásra, ám ez nem minden esetben állja meg a helyét” - fűzi hozzá Richard Cooper a tanulmány társszerzője is.

Az amerikai és nigériai nők testsúlyának feltűnő eltérése tehát minden kétséget kizárólag a táplálkozásbeli különbségekből fakad: míg az afrikaiak bőségesen fogyasztanak szénhidrátot, kevés zsír- és fehérjebevitel mellett, addig az amerikaiak egy-egy étkezésének 40-45 százalékát a zsírok teszik ki, amelyet főleg készételekkel pumpálnak magukba. „Aki tehát nem változtat étkezési szokásain, csupán sportolással nem fog lefogyni” – hangsúlyozza Amy Luke.

A szex nehezíti a futást

Számos foci- és bokszedző tiltja le versenyzőit a fontosabb mérkőzések előtt a szexről. A tudomány jelenleg nem képvisel egységes álláspontot a szex efféle feltételezett hatásával kapcsolatban. Legalábbis úgy tűnik, hogy más-más tanácsokkal kell ellátni a női és férfi versenyzőket.

Az Oxfordi Egyetem a Londoni Maraton 2000 résztvevőjének bevonásával elkészített tanulmánya azt az eredményt hozta, hogy azok a nők, aki a sportesemény előtt szexuálisan aktívak voltak, átlagosan öt perccel hamarabb teljesítették a távot, mint inaktív konkurenseik. Ez azzal magyarázható, hogy az aktus után – a férfiakkal ellentétben – a nők tesztoszteronszintje (férfi nemi hormon) növekedett, s ez eredményezte a nagyobb teljesítményt.

A férfiak esetében az aktus után csökken a tesztoszteron koncentrációja, s ezzel a fizikai teljesítőképesség és agresszió (is) lankad. Emellett a felszabaduló boldogsághormonok ellazulást és túlzott higgadtságot okoznak, s a sportoló férfi nem veti be magát kellő aktivitással a sporteseménybe.

(WEBBeteg - K.J.)