Laktózérzékenység: sokaknak az egy pohár tej is túl sok

A tejcukor-érzékenyek számát közel másfél millióra becsülik hazánkban a szakemberek, tízezernél több ember vizsgálata alapján. Az érintettek már kevés tej(termék) elfogyasztása után is hasi fájdalmakról, puffadásról, erős gázképződésről, hasmenésről panaszkodnak, ám többségük nem tudja, rosszullétét valójában mi váltotta ki, és esetleg sosem hallott a laktózintoleranciáról…

A laktóz a természetes táplálékok közül csak a tejben, egyes tejtermékekben előforduló kettős cukor (tejcukor), ami az emésztés során közvetlenül nem képes felszívódni. A folyamatban segítő enzimre van szükség: a tejcukrot a vékonybél bolyhainak tövében található sejtek és a normális bélflóra baktériumai által termelt laktáz bontja egyszerű cukorrá. A létrejövő glükóz (szőlőcukor) és galaktóz már felszívódik, s az emésztőrendszerből a véráramba jut.

A laktáz enzim hiánya, vagy csökkent termelődése miatt egyeseknél az összes tejcukor, másoknál egy része, lebontatlanul jut tovább a vékonybélből. Ez az állapot a tejcukor-érzékenység (a laktózintolerancia). A belekben továbbhaladó emésztetlen laktózt végül a vastagbél baktériumai bontják le rövid szénláncú savakká (pl. tejsavvá) és gázokká. Hogy ez utóbbit milyen mértékben, arra jellemző az alábbi adat: alig féldecinyi tej laktóz-tartalmából, azaz 2 grammnyi tejcukorból, csaknem másfél liter hidrogén gáz képződhet.

Személyes kór-vallomások

Annamari (36 éves)

Nem veleszületett, hanem szerzett tejcukor-(laktóz)intolerancia jelentkezett nálam, ami szerencsére mára elmúlt... Úgy kezdődött, hogy terhességre készülve, 2008 novemberében folsavat kezdtem szedni. Ettől vagy csak ezután? - tíz napig tartó, hányással is kombinálódó hasmenésem lett. Az összefüggésre nem gondoltunk, pláne, hogy a folsav felfüggesztése után további gondok: emésztési panaszok jöttek. Hányinger, hasmenés ekkor ritkábban gyötört, viszont időről-időre allergiás pöttyök jelentek meg az arcomon. Mivel tüneteim nem voltak állandóak, ételallergiára gondoltunk. Végül egyértelmű magyarázatot egy véletlen adott: 2009 februárjában egy utazásról hazaérve, belaktam tejből, joghurtból. Ez nyilvánvalóvá tette a tünetek eredetét, főleg az orvosit végzett páromnak, és sejtését a felkeresett gasztroenterológus megerősítette. A csaknem 2 hétig tartó hányás-hasmenés „lenullázta” a bélbolyhokat. Hozzátette, amíg azok újra fel nem épülnek, intoleráns leszek. Akár 1 évig is. Az elvégzett vérvételes és kilégzéses tesztek tejcukor- és mellette még tejfehérje intoleranciát is igazoltak. Bár nálam igen alacsony volt az optimális értékektől való eltérés, ám testem, lakmuszpapírként működve, rögtön jelezte, ha valami, bizonyos összetevőjében, kicsit is „hasonlított” a tejtermékekre. A laktóz miatt azonnal pöttyös lett a szám környéke. De megismertem a puffadást, a kellemetlen hasi tüneteket, a gázképződést is. Hányás-hasmenés csak nagyobb mennyiségű tejtermék befalása után jelentkezett. Az orvos úgy ítélte meg, gyógyszeres kezelésre nincs szükségem, csak probiotikumot ajánlott a tejmentes diéta mellé – ennek betartása elmulasztotta a tüneteket. A tejcukor-intoleranciám tényleg pont 1 évig tartott. Úgy tudom, az élet során változhat az érzékenység szintje. Egy ismerősöm születése óta laktóz-érzékeny kislánya például 3 éves korára kinőtte. Megfelelő diétával még a súlyosabb állapotokat is karban lehet tartani. Igaz, nem ismerek ilyen beteget, nem tudom felmérni, hogyan lehet együtt élni a súlyos formával, azt viszont a magam példája alapján állíthatom, még a gyenge intolerancia is nagyban rontja az életminőséget.

Sok tapasztalatot szereztem a témában – mivel pöttyeim megjelenése hamar jelzett, rögtön tudtam következtetni rá, hogy az éttermekben milyen alapanyagból készült az étel... Sajnos, a pöttyök után a „hasmars” is jelzett. Mindez nagyon megnehezíti az étkezést, az étterembe járást, de legfőképpen a bevásárlást. Hiába szerepel bizonyos élelmiszerek címkéjén, hogy laktózmentes, még mindig van/lehet benne tejfehérje, ami esetemben szintén gond. Talán érthető, hogy az élelmiszerek beszerzésénél nagy körültekintéssel próbálom kideríteni, mik az összetevők. A kérdezgetés, a tisztázás során rengeteg vitám támadt, mert az árusoknak fogalmuk sincs arról, hogy egyes termékek mit tartalmaznak. Nem is értették, miért kellene egy vevőnek bármit is tudnia a részletekről. Az is előfordult, hogy ferde szemmel néztek rám, mondván, kóser terméket ne náluk keressek...

A betegek érdekvédelmi szervezete sokat segít, az életmódra vonatkozóan is hasznos infót lehet kapni tőlük. A Táplálkozástudományi Intézet pedig minden évben kiadja a tejcukor- (a laktóz)mentes ételek listáját, és megnevezi azt a néhány (bio)-boltot, ahol ezen termékekhez hozzá lehet jutni. A lista olyan, mint egy biblia. Az érintett mindenhová magával viszi, hogy a bevásárlásainál tutira menjen, és hát persze rákényszerül a főzésre. Pár hét alatt meg is lehet szokni az egészséget szolgáló újfajta táplálkozást.

A múlt, a gének, az ember egyedisége

A tejcukorra elsősorban csecsemőkorban van szükség. Az anyatej cukor-tartalma szinte csak laktóz formájú, ez az újszülött számára kulcsfontosságú tápanyag. Az élővilágban az emlősállatoknál és az embernél a tejcukor-bontó képesség az életkor előrehaladásával fokozatosan csökken, hiszen a későbbi években már az anyatejes táplálás nem létfontosságú. Ugyanakkor az ember később is fogyaszt (főként tehén-) tejet.

A felnőttkori (primer) laktázelégtelenség bármely életkorban kialakulhat, oka genetikai. Több kutató valójában ezt is „természetes” állapotnak tartja, s magyarázatát az évezredekkel ezelőtti kétféle táplálkozási kultúra eltérésében látja. Míg a földművelő népek rizs alapú táplálkozásában a hús mellett a szója biztosította a fehérjebevitelt és a kalciumpótlást, addig a pásztornépeknél a tej, a tejtermékek töltötték be ugyanezt a szerepet. 10-12 ezer évvel ezelőtt, a tejtermelő állatok (marha, kecske) tartása mellett történhetett meg a génmutáció, ami egyeseket toleránssá tett a laktózzal szemben. A térség lakói számára ez esetleg az életben maradást jelentette, a túlélők pedig szükségképpen a nem laktóz-érzékeny gént örökítették tovább. Tehát elmondható, a felnőttkori tejcukor emésztési képességet továbbörökítő gén-mutáció a pásztornépeknél alakult ki. Genetikai vizsgálatok tanúsága szerint, az összes laktóz-érzékeny embernél – az egymástól távoli etnikai csoporthoz tartozóknál is – megtalálható ugyanaz a DNS variáns. Kutatók feltevése szerint valójában ez az eredeti gén-forma, ami a tejtermékek fogyasztásának elterjedésekor mutálódott, s lett belőle laktózt „tűrő” (toleráló, emésztő) gén. Még azt is említsük itt meg, hogy az élőlények közül egyedül az ember tejcukorbontó képessége marad meg felnőttkorban is, ezért tudja megemészteni az étrendjében meglehetősen fontos szerepet betöltő tejet, tejtermékeket.

A pici gyerekeknél, amíg fejlődésükhöz ez szükséges, megfelelő mennyiségű a laktáz. A későbbi éveikben azonban csökken az enzimszint, vagy meg sem marad a laktáz-aktivitás. Kutatók két pólusként, mind a keleti, mind az északi népeknél tanulmányozva a genetikus vonalat a laktóz malabszorpció különféle előfordulási gyakoriságát találták: a skandinávoknál 5-15, Japánban 89%-os az arány – a japánoknál már a 3 éves korosztály harmada érintett, az iskoláskorúak 85, a felnőttek 90%-a pedig már nem képes bontani (megemészteni) a laktózt.

A laktózbontás képessége, vagy hiánya

A különböző népeknél tehát nagyban eltérő az, hogy melyik életkorban szűnik meg a tejcukorbontás, ami több tényezőtől – elsősorban a földrajzi helytől, fajtól, sőt, a szociális körülményektől – is függhet. A fejlődő országokban, ahol gyakori a fehérjében, kalóriában való szegénység (az alultápláltság), a parazita-infekció, az emésztőszervek fertőzöttsége és gyulladása (gasztroenteritisz), sőt, ezek együttes előfordulása sem ritka – a laktózbontó képesség már 1 éves kor előtt elveszhet.

Az úgynevezett felszívódási zavarok leggyakoribb formája a laktóz malabszorpció. Csaknem mindenkinél előfordul az élet folyamán átmeneti hipolaktázia, elsősorban bélfertőzés, hasmenés következményeként. Ilyenkor a bélhámsejtek sérülése áll a panasz hátterében (mint személyes példánkban, Annamari esetében). A kiváltó ok megszűnése után általában gyorsan, ritkábban csak pár héttel később rendeződik a helyzet.

Dóri (42 éves) beszámolója:

Két éves koromban, piros kiütéseim miatt anyám orvoshoz vitt. A szomszédok értetlenkedtek, szerintük csak bolhás voltam. A háziorvos viszont azonnal a „tejallergia” diagnózist adta – ami nálam a laktóz intoleranciát jelentette. A tej, tejtermékek megvonása nyomán kiütéseim pár nap alatt sorra elmúltak. Egyéb panaszom akkor nem volt. Tejterméket ma is csak ritkán, kis mennyiségben tudok enni. Szervezetem 2 hét alatt termel annyi laktózt, amennyi egy pohár tejet tud bontani. Eztán célszerű legalább 2 hét szünetet tartanom a következő pohár tejig. Léteznek ugyan – babáknak is adható – laktáz enzim tartalmú cseppek, mégis inkább azt a megoldást választom, hogy kerülöm a számomra problémás termékek fogyasztását.

Sokszor felmerül bennem, vajon „kinövi-e” az ember ezt az érzékenységet. Érdekességként említem, hogy kisiskolás koromra panaszom nyomtalanul eltűnt. Attól kezdve habzsolni kezdtem a tejtermékeket, ám ennek is meglett a böjtje. Csaknem 20 éves koromban újra előjött, igaz, kicsit más kórképpel, és jóval agresszívabb formában. Egész testemen viszkető kiütések jelentek meg, én varangyos békának láttam őket. A bőrgyógyász meg tejfehérje allergiának. Pár hétre megvonták tőlem az állati fehérjéket, s erre valóban eltűntek a varangyok. Sokáig húst sem ettem. Ám mindez csak kitérőnek bizonyult, mert 7 éve újra jelentkezett a laktóz intolerancia: állandó puffadás, hasfájás, a belek fájdalma, émelygés. Ekkor fordultam gasztroenterológushoz, aki panaszaim feltérképezése után meghozta a verdiktet. Akkor ugrott be, tejcukor-érzékenységemről kiskoromban szüleim már tudtak.

A jelen állapotom tartósnak látszik: tejszín fogyasztása azonnali hasmenést vált ki, a túró és a tejföl émelygést, hasfájást okoz. A joghurt és a sajt nem vált ki tüneteket, ami meglepő, de orvosok szerint ez jellemző lehet erre a kórképre.

Ismerek olyan súlyosabb állapotú érintettet, aki egyszerűen nem eszik tejterméket és ekkor semmi panasza nincs. Extrém esetekben akár egyes tabletták bevétele is okozhat problémát, mert a gyógyszerek nagy része tartalmaz valamennyi laktózt. Ami az életminőség romlását illeti, ezt a bajt (tudatosan nem mondok betegséget) nem tartom akkora problémának. Egyre több finom laktózmentes terméket kapni. Az éttermi étkezésnél arra kell figyelni, hogy ne együnk krémlevest. Aki a sajtot sem bírja, észreveszi, hogy mire tettek belőle.

A laktóz-érzékeny betegnek kezelésre, az intolerancia következményeinek megelőzésére van szüksége. Ez azt is jelentheti, hogy teljesen eltiltják a tejfogyasztástól, a laktóz tartalmú termékektől. Ám táplálkozás élettani szempontból a tej – egyéb komponensei miatt –, nem hagyható ki teljesen az étrendből, ezért a tejes ételek pótlására szintetikus laktázra van szükség. Másik alternatíva a laktóz-mentesített tej, tejtermékek fogyasztása, amire már hazánkban is van mód (kapható rágótabletta, csepp, amit a laktóz tartalmú étkezés előtt kell bevenni. Még étkezés közben is hatásos, ám a tejcukor elfogyasztása után már nem.)

Matyi (67 éves)

Felnőttkorában vette észre, megváltoztak székelési szokásai, hasgörccsel, gázosodással kísért emésztési panaszai lettek. Mit tegyen, kért tőlem tanácsot. Javasoltam, forduljon a gyomor-bélrendszer betegségeivel foglalkozó orvoshoz. Évekkel később nagy örömmel mesélte, a gasztroenterológus rögtön egyértelmű diagnózist mondott, ő pedig követte az orvos minden tanácsát, utasítását. Most, erre a cikkre készülve, eszembe jutott, vajon mi a helyzet vele ma: – „Még gyógyszert kell szedned, vagy esetleg pusztán avval, hogy kerülöd a tejtermékeket panaszmentes lettél?” Lakonikus válasza így hangzott: – „Is-is. Tudatosan kerülöm a tejtermékeket – a sajt kivételével. Annak nem tudok ellenállni. Ha mégis eszem, elrágcsálok mellé 1-2 tablettát. Így nincsenek tüneteim. Egyik orvosom szerint már nem is vagyok laktózérzékeny.” – Tovább kérdeztem volna, mire alapozza ezt, de ismerősöm kitért a válasz elől. Úgy döntött, ez túl intim kérdés, nem is akar többet foglalkozni a témával.

Lehet, hogy stigmának érzi panaszát? Értetlen volna vele a környezete? Tovább érdeklődtem tehát – Annamarinál, aki megadta a választ:

Ha már személyes történetemet elmondhattam, megragadom az alkalmat, és üzenek a magát egészségesnek gondoló többségnek. Ne tekintsék csudabogárnak, vagy hisztisnek a laktóz-intoleranciában szenvedőt, pusztán azért, mert fogalmuk sincs arról, mit jelent ez az állapot. A közösség megtanulhatná, hogyan kell egy tejcukor-érzékeny embert „kezelni”. Egyesek baráti megértéssel végighallgatják, mi a panaszom lényege, mások megpróbálnak számomra külön vendégváró csemegét készíteni, ám a legjobb szándék mellett sem tudják eltalálni, mi lehet az. Nagyon sok olyan ételben van laktóz, amire az átlagember nem is gondolna. Másfelől meg szomorúan jellemző az a történet, hogy egyszer, rutinból, megkérdeztem anyámtól, van-e tej a feltálalt ételben. „Csak egy egészen kicsi!”, válaszolta. Én meg erre azt: „akkor csak egészen kicsit leszek pöttyös, és egy napig lesz hasmenésem. Kicsi szerencsével!”

Kezelés, életminőség

A tejcukor-érzékenység kezelése a laktózt tartalmazó ételek (főleg a tejtermékek) étrendből való – többnyire nem is teljes! – kiiktatását jelenti. Orvosi adatok szerint az érintettek 20-30%-a képes egyszerre negyed liter tejet (kb. 12 g laktózt) elfogyasztani, tünetek megjelenése nélkül. 50%-uk tűrőképesség kb. fél l liter tejet (kb. 24 g laktózt) is elbír. Viszont 1 liter tejnél (kb. 50 g laktóz) már minden laktózérzékenynél megjelennek a tünetek. Ezeket az enzimpótló terápia megszünteti. Segít a tejcukorbontó enzimet tartalmazó rágótabletta szedése.

A laktóz malabszorpció kimutatására a lehelet hidrogén-próba szolgál, ami egyértelműen és gyorsan jelzi, ha megnő a lélegzet különben igen alacsony hidrogéntartalma. Az éhgyomorra megivott tejcukortartalmú folyadékban lévő laktóz az érzékenyeknél emésztetlenül jut a vastagbélbe, ahol a bélbaktériumok különböző gázok fejlődése közben elbontják. A hidrogén a bélfalon át a véráramba, onnan a tüdőbe, végül a lélegzetbe jut. Ha átlag feletti a páciens lélegzetének hidrogéntartalma, valószínűsíthető a tejcukor-érzékenysége. Érdekes tény, hogy a számszerű érték és a beteg panaszainak erőssége között olykor nincs összefüggés.

Írjuk fel a hűtőszekrény oldalára!

Nagy veszélybe sodródik az, aki érintettként, semmit nem tud a tejcukor-érzékenységről! A tejmentes diéta megoldást hozhat ugyan tüneteire, ám egyéb zavart is előidézhet. Hiszen több létfontosságú anyag, így a csontfejlődéshez szükséges D-vitamin, kalcium, foszfor is van a tejben, tejtermékekben. Az ismétlődő hasmenések, a bélbaktériumok bontotta laktózból keletkező erős savak magas koncentrációja nem maradhat következmény nélkül a vastagbélben. Az ott kialakuló tumort több szakember összefüggésbe hozza a tejcukor-érzékenységgel. Úgy vélik, a diétával karbantartott, probiotikumokkal kompenzált laktóz-intolerancia valószínűleg nem jár ilyen következménnyel. Ha nem azonosítják időben a panaszt, s az érzékeny egyén folytatja a laktóztartalmú termékek fogyasztását, a vékonybél állandó irritációja miatt tovább csökkenhet a laktáz-enzim termelése. A negatív spirál a teljes laktózérzékenységbe futhat. (Hasmenés esetén ezért sem ajánlott a tejfogyasztás.)

A folyamat fordítva is igaz. Egy hosszabb, laktózmentes diéta részben vagy teljesen helyreállíthatja a laktáz termelődését. Az optimális megoldás az, ha mindenki teszteli egyéni tejcukortűrő képességét, és annyi laktóztartalmú tejterméket fogyaszt, amennyivel még elkerülhetők a tünetek.

Más étellel együtt fogyasztott tej (laktóztartalmú tejtermék) lassabban ürül ki a gyomorból, így elég idő marad a kevesebb enzimnek a tejcukor emésztéséhez, evvel csökkenthető vagy elkerülhető a kellemetlen tünetek megjelenése. A langyos, a meleg tej is lassabban ürül ki a gyomorból, ezért a szervezet a hideg tejnél jobban tolerálja. A magasabb zsírtartalmú tej tovább marad a gyomorban, ezért jobb, hatékonyabb lesz a vékonybél laktóz emésztése. A napjában több részletben fogyasztott kis adag tej laktóztartalmát a csökkent mennyiségben termelődő enzim is képes elbontani.

(WEBBeteg – Fazekas Erzsébet újságíró)