Stressz és emésztőrendszer

Sokszor halljuk a betegektől: Mostanában nagyon stresszes vagyok, biztosan ezért vannak panaszaim... - Valóban, feszült élethelyzetekben gyakran tapasztaljuk refluxbetegség, irritábilis bél szindróma, fekélybetegség, gyulladásos bélbetegség megjelenését vagy kiújulását.

A stressz fogalma a köztudatban ártalmas, kellemetlen állapotot jelent, ez azonban csak az érem egyik oldala, mivel az életben maradás és fejlődés záloga éppúgy lehet, mint betegségek forrása. A név a latin ”strictus” szóból származik, jelentése „igénybevétel”. A stressz a szervezet reakciója minden olyan környezeti hatásra, amely alkalmazkodást, változást igényel. Ezt a kiváltó tényezőt nevezzük stresszornak. Mivel környezetünk folytonos változásban van, stresszmentes élet nem létezik!

Függetlenül attól, hogy mi ez a hatás, a szervezet arra törekszik, hogy megoldja a problémát és visszatérjen a komfortzóna állapotába. Ennek érdekében az ideg- és hormonrendszer irányításával az életműködések áthangolódnak: felgyorsul a légzés és szívműködés, a vérkeringés a zsigerek felől a vázizomzatba terelődik, megemelkedik a vérnyomás és a vércukorszint, a figyelem összpontosul. Ez életmentő lehet vészhelyzetben (az ősember világában ilyen volt például a támadó vadállat elől menekülés), vagy fizikai-szellemi teljesítmény fokozója és öröm forrása megoldható, véges ideig tartó megterhelés esetében. Ez az „eustressz”, vagyis „jó stressz”. Az eustressz állapotát minden ember a maga módján tudja átélni: van, akit a sziklamászás, és van, akit matematikai feladványok megfejtése érdekel. A feladat megoldása sikerélményt jelent és egyúttal lehetőséget a pihenésre, regenerációra.

Gondot a hosszú ideig tartó és nem megoldható stresszhelyzetek jelentenek. Az eredménytelen küzdelem a szervezet fokozatos kimerüléséhez, súlyos esetben összeomlásához és betegségek kialakulásához vezet. Ezt a fázist nevezzük a mindennapi szóhasználatban stressznek (bár helyesebb volna a „distressz” vagy „kártékony stressz” kifejezést használni). Bármi lehet stresszforrás akkor, ha megélése félelemmel, fájdalommal, szorongással vagy boldogtalansággal jár. Ez megint csak egyénileg változó: egy élethelyzet (például munkahelyváltozás) jelenthet nehezen kezelhető feszültséget éppúgy, mint természetes folytatását az eddigi munkának. Ahogyan Selye János, a magyar származású kutató fogalmazott: „nem a stressz(helyzet) öl meg minket, hanem az, ahogyan reagálunk rá.”

A stresszreakció nem tudatos esemény. Kiindulópontja az agy limbikus rendszer nevű része, amely a tudatos és tudattalan idegi működések közötti kapcsolat helye. A stresszhelyzet megoldásához szükséges összpontosításban is döntő szerepe van, hiszen ez a terület a figyelem, érzelmek, hosszú távú memória központja is.

A tartós stressz állapota az egész szervezetre, így az emésztőrendszer működésére is rányomja a bélyegét, ami az emésztőrendszeri betegségek jelentős részénél tetten érhető. A stresszreakció egyik nagy vesztese ugyanis az emésztőrendszer, hiszen a táplálkozás ilyenkor ráér, és az emésztéshez szükséges energiát a szervezet a küzdelemre fordítja.

Vegetatív idegrenszeri és hormonális hatások eredményeképpen megváltoznak a bélmozgások, romlik az emésztés és a bél vérellátása. Ehhez járul még, hogy az immunrendszer összehangolt működése is felborul, ennek következtében fokozódik a bélfal gyulladásos hajlama. Mindezek együttesen a bélflóra összetételében is kedvezőtlen változásokat okoznak. A bél közérzetének romlása a bél-agy kommunikáción keresztül újabb stresszingert jelent, ami tovább rontja a helyzetet.

Bővebben Fej vagy has? Funkcionális emésztőszervi betegek komplex kezelése

Bélmozgások

A bélrendszer folyamatos mozgása, melyet a bél önálló beidegzése és a vegetatív idegek vezényelnek, továbbítja az elfogyasztott ételt 5-6 méter hosszú útján az emésztéstől a salakanyagok eltávozásáig. Ezt a hullámzó, körkörösen összehúzódó-elernyedő mozgást nevezzük perisztaltikának. Az egyenletes, összehangolt perisztaltika az egészséges bélműködés alapfeltétele.

Stresszhelyzetben a szervezet igyekszik megszabadulni a már felesleges terhet jelentő salakanyagoktól és lelassul az emésztés. Ennek érdekében a felsőbb szakaszokon (nyelőcső, gyomor, vékonybél) lelassul, a vastagbélben felgyorsul a perisztaltika. Ennek következményeként a bélmozgások rendezetlenné válnak, ami sokféle panasz formájában nyilvánulhat meg: teltségérzés, puffadás, fájdalmak, sürgető székelési inger.

Emésztés, emésztőnedvek

A bélrendszer, a máj és a hasnyálmirigy által termelt nedv feladata kettős: emésztés és védelem.

Az emésztés során az emésztőenzimek, sósav és epesavak a táplálékot kisebb, a bélfalon át felszívódó elemekre bontják. Az enzimek „önemésztő” hatásától ugyanakkor meg kell védeni a belet, ezt a célt szolgálja a felszínt bevonó nyákréteg.

Stresszhelyzetben mindkét funkció károsodik. Kevesebb enzim és kevesebb nyák termelődik, aminek következtében romlik az emésztés és a bélfal sebezhetővé válik.

A nyáktermelés csökkenése miatt sérülékenyebb nyálkahártya és a lelassult perisztaltika miatt hosszabb ideig tartó savhatás aztán refluxos panaszokat, fekélybetegséget eredményez. (Tehát nem a gyomorsav túltermelése a bűnös, ahogyan sokan gondolják.)

Vérellátás

A vegetatív idegek a szervezet azon részeihez terelik a vért, amely a küzdelemhez szükséges: szív, tüdő, vázizomzat. Ez az átrendeződés a bélrendszer rovására történik, ezért a bélfal vérellátása romlik, ami hozzájárul a bélfal sérülékenységéhez és a nedvtermelés csökkenéséhez.

Gyulladás

Az immunrendszer megfékezése központi jelentőségű a stresszreakcióban: a szervezet a helyzet megoldására összpontosít. Ennek érdekében a limbikus rendszer (ezen belül a hipotalamusz) által termelt hormon (CRF: Corticotrop Releasing Factor) útján a mellékvesében fokozódik a kortizol nevű hormon termelése. A kortizol erős gyulladáscsökkentő, emellett vércukorszint-emelő és így energiafelszabadító hatású, ami nélkülözhetetlen a stressz legyőzéséhez.

Ha a stressz hosszú ideig fennáll, a kortizol szintje tartósan emelkedett marad, paradox módon mégis erősödik a szervezet gyulladásos hajlama. Ez azért van így, mert az immunrendszer működésének finom egyensúlya több ponton károsodik és a kortizol már nem tudja gyulladáscsökkentő hatását kifejteni. (A kortizolt az immunrendszer receptorai nem ismerik fel, „eltéved”, rossz helyre kötődik, emellett a hormonális szabályozás is felborul, ami a hipotalamusz CRF hormonjának túltermeléséhez vezet, ami megint csak gyulladáskeltő hatású.)

A fokozott gyulladásos hajlam aztán allergiás, autoimmun betegségek formájában nyilvánulhat meg. Ezért gyakori feszült élethelyzetekben a gyulladásos bélbetegségek megjelenése vagy fellángolása.

Bélflóra

A bélflóra egy külön világ: mintegy ezerféle baktériumtörzs és egyéb mikroorganizmus él a bélcsatorna teljes hosszában, legnagyobb számban a vastagbélben, a bélfelszínt borító nyákrétegen. Az egyes fajok egymással kölcsönhatásban működnek és ez annál stabilabb, minél több törzs alkotja a bélflórát (ezt nevezzük diverzitásnak). Összetétele genetikailag meghatározott, minden emberre egyedileg jellemző, mint az ujjlenyomat.

Jelentőségét csak az utóbbi években kezdjük felismerni, ugyanis nemcsak az emésztésben vesz részt, hanem az ideg-, hormon- és immunrendszerrel kölcsönhatásban befolyásolja az egész szervezet működését. Stresszhelyzetben a megváltozott perisztaltika és a csökkent nyáktermelés szétzilálják a felszínen úszó bélflórát, amit tovább ront a fokozott gyulladásos hajlam. Az eredmény: a bélflóra sokszínűsége sérül, elszaporodnak a kórokozó baktériumok.

Bél-agy kommunikáció

A bél romló állapotáról az agyba részben a bolygóidegen, részben a vérbe jutó, a bélben termelődő hormonhatású és idegi ingerületközvetítő anyagokon keresztül jutó információk további stresszingert jelentenek.

Összefoglalva

Stressz hatására a bélműködés, immunrendszer és bélflóra egyaránt megváltozik. Romlik az emésztés, fokozódik a bél gyulladásos hajlama, ami a bél-agy tengelyen keresztül újabb stresszort jelent.

Következmény: funkcionális jellegű bélpanaszok (diszpepszia, irritábilis bél szindróma), reflux-, fekélybetegség, gyulladásos és allergiás bélbetegségek kialakulása vagy kiújulása.

Mit tehetünk?

Szemléletváltás: Ne csak a testi tünetekre koncentráljunk, keressük a panaszok mögött álló stresszállapotot! Ennek felismerése, lehetőség szerint megoldása a gyógyulás döntő lépése lehet.

A szervi emésztőszervi betegségek (vastagbélgyulladás, Crohn-betegség, fekélybetegség) gyógyszeres kezelése, ételallergia esetében a megfelelő diéta tartása kötelező.

Probiotikumok szedése, prebiotikus étrend tartása erősíti a bélflórát, javítja a bél állapotát.

Pszichoterápia, különböző alternatív gyógymódok (autogén tréning, jóga) javíthatja a stresszkezelő képességet.

A gyógyulás annál könnyebb és gyorsabb, minél rövidebb ideje tartó panaszokról van szó!

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Pászthory Erzsébet, gasztroenterológus
Kép szerzője: Dr. Pászthory Erzsébet, gasztroenterológus