Tények és tévhitek az adalékanyagokról

Az adalékanyagok szót meghallva általában egészségre káros, mesterséges vegyületek jutnak eszünkbe, amelyeket azért adnak az élelmiszerekhez, hogy általuk befolyásolják, javítsák a termék minőségét, állagát, eltarthatóságát. De vajon ez tényleg így van? Összegyűjtöttük a leggyakoribb tévhiteket, és azt is elmondjuk, mik a valódi tények.

Tény: Az adalékanyagok alkalmazása nem új keletű dolog, hiszen az emberiség már évszázadokkal ezelőtt is használt ételeik elkészítéséhez különböző anyagokat, amelyekkel javították azok ízét, tápértékét, feldolgozhatóságát.

Az adalékanyagok kizárólag mesterségesen előállított vegyületek – tévhit. Számos olyan természetes vegyületet is adnak a termékekhez, amelyeket szintén az úgynevezett E-számokkal jelölnek, ugyanakkor nem kémiai úton előállított vegyületek. Ilyen például a karamell, C-vitamin, különböző természetes színezékek, tejsav, enzimek.

Az adalékanyagok károsak az egészségre – tévhit. Egy adalékanyag csak akkor adható az élelmiszerekhez, ha toxikológiai szempontból teljes körűen bevizsgált, és a felhasználás körülményei között, a rendelkezésre álló kutatási eredmények alapján ártalmatlannak bizonyult, tehát a fogyasztó egészségét nem veszélyezteti. A szervezetünkbe kerülő anyag nem haladhatja meg azt a mennyiséget, amelyet egy nap maximálisan el lehet fogyasztani anélkül, hogy bármilyen káros hatást eredményezne. Ez az érték a megengedhető napi beviteli érték (ADI= Acceptable Daily Intake). Az általános fogyasztási szokások során veszélytelen anyagok, ugyanakkor túlérzékenységi reakció (allergia) bárkinél jelentkezhet ezekkel szemben is.

Az adalékanyagokat az élelmiszergyártók szabadon felhasználhatják – tévhit. A Magyar Élelmiszerkönyv előírja a felhasználások körét, és ezt a gyártóknak kötelező hatállyal be kell tartani. Az élelmiszerek előállítása során csak engedélyezett adalékanyagokat lehet a termékekhez adni, és kizárólag abban a mennyiségben és minőségben, amelyet a szabályok előírnak. A mennyiségre vonatkozóan az előírások szerint az a legkisebb mennyiség adható egy termékhez, amellyel az elérni kívánt kedvező hatás még biztosítható. Minőség szempontjából pedig fontos, hogy összetételük állandó, tisztaságuk pedig a legnagyobb mértékű legyen.

Használatukkal megtévesztik a vásárlót – részben tény, részben tévhit. Nem adhatók az élelmiszerekhez abból a célból, hogy a fogyasztót megvezessék, hogy elfedjék a rossz higiénés körülményeket, a nem megfelelő alapanyagokat, illetve előállítási technológiát. Ugyanakkor, ha egy terméknek lehet fokozni a fogyaszthatóságát azzal, hogy élénkebb színt kölcsönöznek neki, vagy fokozzák az eltarthatóságát, akkor élnek is ezzel a lehetőséggel az előállítók. A tejtermékeket nem vásárolnánk meg, ha a zsír kiülepedne a terméken, ezért egységes, homogén anyagot érnek el az emulgeálószerekkel. Ezáltal egy természetes élelmi anyagból egy kevésbé természetes anyag készül, de emiatt a fogyasztók nem szenvednek, és nem is szenvedhetnek hátrányt.

Minden hozzáadott anyagot feltüntetnek egy termék összetételi leírásában – tény. A szabályozások szerint köteles a gyártó az adalékanyagokat kivétel nélkül megnevezni, vagy az E-szám megadásával felsorolni az élelmiszer címkéjén.

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Irinyi-Barta Tünde, okleveles táplálkozástudományi szakember