A leves szerepe az étrendben

Mind hazánkban, mind a világ számos országában népszerű fogás a leves, mely évszázadok óta az emberi táplálkozás egyik legmeghatározóbb eleme. Nem hiányozhat egy ünnepi asztalról sem, és a hétköznapi étkezések, munkahelyi, iskolai menük fontos szereplője.

Számtalan változata, elkészítési módja ismert: lehet édes, sós, savanyú vagy csípős; hideg vagy meleg; hígabb vagy krémesebb; előétel vagy tartalmas főfogás; készülhet csontokból, húsból, zöldségekből, gyümölcsökből.

Miért érdemes levest ennünk?

Nem csupán élvezeti értéke miatt szeretjük, hanem jótékonyan hat testünkre is. Évszakonként mást-mást kíván a szervezetünk: nyáron a hűsítő gyümölcslevesek, könnyedebb zöldséglevesek esnek jobban, pótolják az izzadással elveszített folyadékot, míg a hűvösebb idő beköszöntével a melegen tálalt, gazdag leveseket részesítjük előnyben. Megfázásos, influenzás időszakban gyógyító hatású lehet egy nagy tányér gőzölgő húsleves, hiszen folyadék- és gazdag ásványianyag-tartalma segíti az immunrendszer hatékonyabb működését, enyhíti a torokfájást és az orrdugulást.

A levesek tápanyagtartalma függ az összetételtől. Fehérjeforrást a húsok, a halak, a hüvelyesek és a sűrítőanyagként használt tejtermékek adnak, szénhidrátot szolgáltatnak a levesbetétek, míg egészséges rostokat, vitaminokat (proA-vitamin, B- és E-vitamin) és ásványi anyagokat (kálium, magnézium) fogyasztunk el a levesben főtt zöldségekkel vagy gyümölcsökkel. Zsírtartalmuk általában alacsony. A főzés során a hígító anyagba – általában víz – oldódnak az értékes tápanyagok, amellyel azok könnyebben emészthetővé, gyorsabban felszívhatóvá válnak.

A levesekkel elfogyasztott folyadék mennyisége hozzájárul a szervezetünk megfelelő szintű folyadékháztartásához (hidratál), segíti az emésztést, fokozza az emésztőnedvek termelődését, a salakanyagok eltávolítását, szabályozza a vérnyomást és a hőháztartást, serkenti az agyműködést, a teljesítő- és ellenállóképességet.

Néhány hasznos tipp

Érdemes időt hagyni a levesfőzésre, mert lassú tűzön jobban kioldódnak a tápanyagok, és hatékonyabban hasznosulnak szervezetünkben.

A leves szerepelhet az étrendben előételként, amelynek célja az étvágygerjesztés, az emésztés beindítása, fokozása.

Tálalási mennyisége általában 200-250 ml (például erőleves, gyümölcsleves, krémleves). Ettől nagyobb mennyiség azok számára ajánlott, akik testtömegcsökkentő étrendet követnek, hiszen a nagyobb mennyiségű folyadék megtelíti a gyomrot, fokozza a jóllakottságot, teltségérzetet nyújt, és akik az ebédet levessel kezdik, kimutathatóan kevesebb kalóriát fogyasztanak el más ételekből.

Fogyókúra esetén nem ajánlottak a magas beltartalmi értékű levesek, valamint a habarással, rántással, tejszínnel sűrített változatok sem. Helyette érdemes a zöldségkrémlevesek (például póréhagyma, cukkini, cékla, gomba, spenót) közül választani, amelyeket passzírozással, turmixolással lehet besűríteni.

A főételként tartalmasabb, húsokat, zöldségeket és levesbetétet is magába foglaló ragulevesnek magas a beltartalmi értéke, kalóriában gazdag, nagyon laktató, ezért az ajánlott fogyasztási mennyisége ~500 ml, amely után már csak egy könnyedebb második fogás ajánlott.

Levesből érdemes egyszerre nagyobb mennyiséget készíteni, így hetente 2-3 főzéssel az egész hét lefedhető. Hűtőszekrényben állagvesztés nélkül 2-3 napig is eláll, sőt az ízek összeérése miatt még finomabb is lehet másnapra. Arra érdemes figyelni, hogy hűtőből kivéve csak akkora adagot melegítsünk fel ismét, amennyi biztosan elfogy. A melegítés után megmaradt levest már ne tegyük vissza a hűtőbe. Az alaplevet (legyen az zöldség- vagy húsleves alaplé) fagyasztóban hosszú ideig megőrizhetjük, és számtalan étel elkészítéséhez felhasználhatjuk a későbbiekben.

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Irinyi-Barta Tünde, okleveles táplálkozástudományi szakember