Érdemes-e édesítőszereket fogyasztanunk, ha egészségügyileg nem indokolt?
megjelent:
Hiedelem, aggodalom és félelem övezi a mesterséges, más néven intenzív édesítőszereket, azok alkalmazását az élelmiszeriparban és az otthoni felhasználás során. Miért fogyasztjuk ezeket a vegyületeket, ha nincs is rá szükségünk?
Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) szigorú biztonságossági vizsgálatoknak veti alá ezeknek a kémiai anyagoknak a használatát és fogyasztását, de vajon ki merjük-e jelenteni, hogy biztonságosak és nyugodtan fogyaszthatjuk ezeket a nem természetes édesítőket? Az általunk megkérdezett dietetikus úgy véli, nagyon fontos a mértékletesség, és nem minden esetben szükséges ezek használata!
Nem mindegyik édesítőszer mértéktelen alkalmazása kelt riadalmat, éppen ezért nem is szabad egy kalap alá venni például az aszpartámot a szteviol-glikozidokkal, a xilittel vagy az eritrittel. Nem mindegy ugyanis, hogy természetes édesítő anyagokról, cukoralkoholokról vagy intenzív édesítőszerekről beszélünk. Sőt, ez utóbbi csoport még további két alosztályra oszlik: természetes eredetű édesítőszerekre és mesterséges eredetű édesítőanyagokra. Nézzük meg részletesebben!
Az édesítésre használt anyagok csoportjai
A természetes édesítő anyagok (pl. méz, növényi szirupok, gyümölcspépek vagy aszalt gyümölcsök, finomítatlan répa- és nádcukor) energia- és szénhidráttartalmuk közel azonos a cukoréval, a legtöbb értékes anyagot is tartalmaz, ezért mértékkel ajánlható azoknak, akik egészségesen szeretnének táplálkozni, egészségtudatosak, és szeretik a természetes édes ízeket.
A különféle szénhidrátok redukciójával készült cukoralkoholokat (pl. maltit, xilit (más néven nyírfacukor, mely a háziállatokra mérgező, ne engedjük őket hozzáférni!), eritrit, szorbit, mannit, izomalt, laktit) leggyakrabban gabonák szárából és héjából állítják elő. Energiatartalmuk ugyan alacsonyabb a cukorénál, de az eritrit kivételével tartalmaznak kalóriát, szénhidrátot, így a vércukorszintet is emelik és inzulinválaszt is kiváltanak.
Az alkalmazási engedéllyel rendelkező úgynevezett intenzív édesítőszerek - acélszulfám-K (E950), aszpartám (E951), aszpartám-acelszulfám só (E962), ciklamát (E952), neoheszperidin DC (E959), szacharin (E954), szukralóz (E955), taumatin (E957), neotám (E961), szteviol-glikozidok (E960) - többsége, például a szacharin, a ciklamát vagy a szukralóz nem bomlik le a szervezetben, és változatlan formában ürül ki, azonban például az aszpartám aszparaginsavra és fenil-alaninra bomlik, illetve metil-alkohol is keletkezik; a szteviol-glikozidok a bélrendszerben szteviolra bomlanak és vizelettel ürülnek ki.
Ráadásul az sem mindegy, hogy sztívia vagy szteviol-glikozidok! Ha a sztívia növény levelét beáztatjuk, kioldódik belőle az édes íz, amely természetes eredetű édesítőanyag, azonban ha kémiai úton állítják elő, akkor ugyan természetes eredetű, de már intenzív édesítőszer lesz belőle, ezt nevezzük szteviol-glikozidoknak. Becsapós lehet, mert nem mindegy, hogy sztívia van az adott termékben, vagy a sztíviából kivont, ám kémiai úton előállított édesítőanyag. Előfordult már, hogy sztíviaként reklámozták az édesítőszert, de valójában szteviol-glikozidot tartalmazott.
Miért van szükség kutatásokra, engedélyeztetésre a forgalmazásukhoz?
A mesterséges édesítőszerek élelmiszer-adalékanyagok, az E-számok kódrendszerében az E900-as csoportba sorolják őket. Az élelmiszer-adalékanyagok felhasználását illetően hazánkban ugyanaz a jogszabály érvényes, mint az Európai Unióban. Jelenleg a 1333/2008/EK rendelet írja le az adalékanyagok felhasználásának szabályait:
„Egy adalékanyag csak akkor és olyan mennyiségben adható az élelmiszerhez, mely a fogyasztó egészségére nem jelent kockázatot, nem vezeti félre a fogyasztót, használata technológiailag indokolt és más módon nem helyettesíthető, valamint alkalmazása előnyökkel jár a fogyasztó számára”.
Még mindig kevés a hiteles adat arra vonatkozóan, hogy valóban biztonságosan alkalmazhatjuk-e ezeket a mesterséges édesítőszereket, és hosszú távon nem okozhatnak-e problémát. Pangl-Szarka Dorottya dietetikus a WEBBeteg.hu portál kérdésére elmondta azt is, nem tudjuk pontosan, hogy képesek-e felhalmozódni a szervezetben, felszabadulhatnak-e káros anyagcseretermékek, megváltoztatják-e az inzulin- és vércukorháztartást, hatással vannak-e az ízérzékelésünkre. Ráadásul egyes kutatások azt bizonyítják, hogy a bélflóra állapota összefügghet a mesterséges édesítőszerek nem megfelelő, mindennapos, akár napi többszöri használatával. Többen panaszkodnak az édesítőszerek mellékízére, amit nehéz megszokni. Volt rá eset, hogy ilyen mesterséges eredetű édesítőszereket tett a teájába és a kávéjába, illetve ezzel ízesítette a süteményeket, pudingokat az egyik betegem, és egy idő után fejfájásra panaszkodott. Amikor elhagyta az édesítőszert, csökkent a fejfájása, idővel pedig meg is szűnt a probléma. Arról, hogy volt-e összefüggés az édesítőszer típusával, alkalmazásával, nem készült tudományos írás, de mindenesetre elgondolkodtató.
Ha nem vagyunk cukorbetegek, egyáltalán indokolt a használatuk?
Felvetődik a kérdés, miért fogyasztjuk ezeket a kémiai vegyületeket, ha nincs semmiféle anyagcserezavarunk, nem vagyunk cukorbetegek? Azt gondoljuk, jobb lesz az életünk, egészségesebben étkezünk, ha mesterséges édesítőszereket pakolunk a kávénkba, ilyen sütiket eszünk, zéró üdítőket és gyümölcsleveket, szörpöket iszunk.
Sőt, van aki azt gondolja, hogy ezektől a termékektől fog majd fogyni, és így becsapja magát azzal, hogy bátran bűnözhet, hiszen minden cukormenetes! Nem árt tudni, hogy legtöbbjüknek hasonló az energia- és szénhidráttartalmuk, mint a cukrozott édességeknek, italoknak. Ellenkező hatást érhetünk el, ha indokolatlanul fogyasztjuk ezeket a mesterséges édesítőszeres termékeket, mert becsapjuk az agyunkat és a szervezetünket, hiszen édességre, pontosabban cukorra vágyunk, de valójában nem kapjuk meg, így felborulhat az anyagcsere egyensúlya.
A WHO azon az állásponton van, hogy az egészséges emberek számára nem javasolt az energiamentes édesítőszerek használata a fogyáshoz. Úgy vélik, a lényeg, mint mindenben, itt is a mértékletesség, a végső cél pedig az lenne, hogy összességében csökkentsük az édes ízhez való vonzódásunkat.
Mire törekedjünk akkor?
Át kellene gondolnunk, hogy szükséges-e cukorral ízesítenünk a reggeli kávénkat vagy teánkat? Elhagyható-e például a tablettás édesítőszer vagy ragaszkodunk az édes ízhez? Ha nem, milyen más opció van? Teszi fel a kérdéseket Pangl-Szarka Dorottya. Nem a kávéról vagy a teáról kell lemondanunk, nem erről van szó, de át kellene gondolnunk az étrendünket, mi hagyható el és mi mivel helyettesíthető:
- A tablettás édesítőszerekben általában több különböző vegyület található, nem csupán egyféle mesterséges édesítőszer. Mindenképpen olvassuk el az összetevőket, vagy beszéljük meg az adott termék alkalmazását dietetikussal, mert túlzott és rendszeres használatuk hosszú távon nem támogatja az egészséget.
- A reggeli teába tegyünk egy vagy fél teáskanál mézet, kiváló édesítőszer, ráadásul természetes cukorforrás.
- A kávéba, ha mindenképpen édesen szeretjük, tehetünk eritritet, amely cukoralkohol, glikémiás indexe 0, azaz nem emeli a vércukorszintet és nincs felszívódó szénhidráttartalma.
- Sütéshez, főzéshez ajánlható az eritrit-stevia keverék, azaz a “négyszeres erősségű” édesítőszer. Nevét arról kapta, hogy négyszer édesebb a cukornál, tehát negyedannyit kell használni belőle.
- Több idős cukorbeteg arról panaszkodik, hogy nem tudja megfizetni a drágább, de az egészségére nézve kedvezőbb hatású édesítőszereket, például a cukoralkoholokat, ezért az olcsóbb édesítő tablettákat vásárolja. Számukra megoldás lehet, ha nem minden esetben és csak minimálisan használnak ilyen típusú édesítőszereket.
Ezek is érdekelhetik
Szerző: WEBBeteg
Tóth András, újságíró
Szakértő: Pangl-Szarka Dorottya, dietetikus (Facebook/Étrendem)
További források: Amit az édesítőszerekről tudni kell (Nébih)
