Amikor a szervezet nem képes koleszterint termelni - Smith-Lemli-Opitz-szindróma (SLO)

A Smith-Lemli-Opitz-szindróma egy öröklött, genetikai betegség, ami a gyermek fejlődését már az anyaméhben befolyásolja. Mi áll a hátterében? Mik lehetnek a tünetek? Hogyan ismerhető fel? Milyen kezelési módok vannak?

A betegséget 1964-ben David Smith, Luc Lemli és John Opitz írta le elsőként. Az SLO szindróma róluk kapta nevét.

1993-ig a betegségről csak annyit tudtak, hogy genetikai eredetű, de a pontos okát nem ismerték. Minél tipikusabb tünetek jelentkeznek, annál könnyebben diagnosztizálható az SLO-szindróma. Ma már vérvizsgálattal pontosan kimutatható vagy kizárható a betegség. A szindróma tünetei és súlyossága is nagyon változó lehet. Azoknál a beteg gyerekeknél, akiknél súlyos szervi eltérések nincsenek, a betegség a várható élettartamot nem befolyásolja.

1993-ban fedezték fel, hogy az SLO-szindrómás gyermekek szervezete nem képes koleszterint termelni, ami egy létfontosságú anyag, és 80%-ban a szervezet állítja elő, 20%-ban pedig táplálékainkból jutunk hozzá. Koleszterinre szükség van a sejtmembrán és az idegsejtek hüvelyének kialakulásához, valamint bizonyos hormonok és vitaminok felépítésében is részt vesz. Ezenkívül nélkülözhetetlen az emésztést segítő epesavak termelődéséhez is. Az egészséges magzat már a terhesség 8. hetétől képes saját maga koleszterint termelni. Ez időtől kezdve, más építőanyagokkal ellentétben, a magzatnak nincs szüksége anyai koleszterinre. Mivel a szervek a 4. és 12. hét között fejlődnek ki, és ehhez megfelelő mennyiségű koleszterinre van szükség, néhány SLO-szindrómában szenvedő gyermeknek bizonyos szervei hiányosan fejlődnek ki.

Miután felismerték, hogy a betegség a koleszterin-anyagcsere zavarával jár, lehetővé vált, hogy a labortesztek segítségével pontos diagnózist állítsanak fel.

A betegség sajnos nem gyógyítható.

Az SLO-szindróma tünetei

Az SLO-szindróma fejlődési és növekedési zavarokkal, fejlődési rendellenességekkel jár. Az alábbi tünetek jellemzőek:

• Kis fej
• Kicsi orr, széles orrnyereggel
• Szájpadhasadék
• Lencsehomály, más néven szürke hályog
• Lecsüngő szemhéj
• Pici áll
• Rövid hüvelykujj
• Több ujj vagy lábujj
• Feltűnő tenyérvonalak
• Összenőtt 2. és 3. ujj
• Húgycsőelzáródás
• Szívhibák
• Gyomorkapu-szűkület
• Vesefejlődési rendellenesség
• Tanulási és kommunikációs nehézségek
• Izomgyengeség

Néhány gyermeknél csupán egy vagy két tünet alakul ki, így például a 2. és 3. ujj összenövése és a lágy szájpadon lévő hasadék, míg más kis betegeknél majdnem mindegyik elváltozás megjelenik. Mivel belső szervi rendellenességek is előfordulhatnak, főként a gyerekek szívét és veséjét ultrahanggal meg szokták vizsgálni.

A betegség lefolyása

A legtöbb SLO-szindrómás gyermeknek problémát jelent a táplálkozás. Csecsemőkorban nyelési nehézségeik lehetnek az izomgyengeség és a szájpadhasadék miatt. A gyomor gyakorta abnormálisan kicsi, és a gyomorsav visszafolyik a nyelőcsőbe (reflux), vagy gyomorkapu-szűkület alakul ki. A gyomor-bél perisztaltika gyakran zavart szenved, így a gyomortartalom nem a vékonybélbe jut, hanem ellenkező irányba áramlik, ami sokszor hányáshoz vezet.

Szív- és vesefejlődési rendellenességek, ritkán krónikus májbetegség is kialakul. Azok a gyerekek is, akik rendesen tudnak enni és inni, nem növekednek rendesen, és felnőttként kis növésűek lesznek.

Majdnem minden SLO-szindrómás gyermek agya fejletlen születésekor, és később is lassabban fejlődnek, mint az egészséges gyerekek. Később a szellemi képességek korlátozódása is megmutatkozhat, ami különböző mértékben fejeződik ki. Noha nem minden SLO-szindrómában szenvedő gyermek tanul meg futni és beszélni, sokan igazán jól megértik és használják a nyelvet, és gyakorlati képességeik is szépen fejlődnek. A felnőttkori önálló, független életvitel azonban valószínűtlen.

A várható élettartam a súlyos szervi rendellenességek miatt csökken.

A helyes táplálkozás és az orvosi ellátás azonban sok páciens számára lehetővé teszi, hogy normális életkort érjen meg.

A betegség biokémiai háttere

Az SLO-szindrómás gyerekeknél a 7-dehidrokoleszterol-reduktáz enzim csökken, vagy hibásan képződik egy genetikai hiba miatt. Ez az enzim minden testi sejtben előfordul, és a koleszterin előanyagát, a 7-dehidrokoleszterolt (7DHC) koleszterinné alakítja át. Ezért mutatható ki az SLO-szindrómás gyerekek vérében olyan sok 7-dehidrokoleszterol, és jelentősen kevesebb koleszterin.

Genetikai okok

Az SLO-szindróma autoszomális recesszív öröklődésű, mint a legtöbb anyagcsere-betegség. A betegség kialakulásához tehát mindkét szülőnek hordoznia kell a hibás gént. Ha egy gyermek csak egyik szülőjétől kapja meg a betegség génjét, akkor az SLO-szindróma nem tud kifejlődni, mivel a másik szülőtől kapott domináns, egészséges gén elnyomja a recesszív, betegség kifejeződéséért felelős gént.

Ha egy családban már született SLO-szindrómában szenvedő gyermek, annak a valószínűsége, hogy a következő gyermek is beteg lesz, 25%. Ez azt jelenti, hogy ha mindkét szülő hordozza a recesszív gént, a valószínűség szerint minden negyedik gyermekük beteg lesz.

Az SLO-szindróma egy ritka betegség. Európára és az USA-ra vonatkozó adatok szerint minden 60.000. gyermeket érint. Az ázsiai és afrikai népesség körében sokkal ritkábban fordul elő.

Hogyan diagnosztizálható a betegség?

Születés után

Ha felmerül az SLO gyanúja, a laboratóriumi diagnosztikához vérvizsgálat szükséges, melynek során a vér koleszterin- és 7DHC-szintjét határozzák meg. Nagyon ritkán előfordulhat, hogy egy-egy betegnek normál vagy közel normál a koleszterinszintje, de a 7DHC-szint náluk is emelkedett. A koleszterinszint mérése mellett ezért kell a 7DHC-szintet is mindig ellenőrizni. Azoknál a betegeknél, akiknél a laboratóriumi vizsgálat igazolta, hogy a normál határérték alatti a koleszterinszintjük, illetve magas a 7DHC-szintjük, genetikai vizsgálat szükséges a diagnózis megerősítéséhez.

Az esetlegesen fennálló fejlődési rendellenességek kimutatásához képalkotó vizsgálatokra is szükség van, így pl. CT-, MR-, szívultrahang-vizsgálatra.

Differenciáldiagnosztikai szempontból fontos elkülöníteni az SLO-t a lathosterolosis, a desmosterolosis, a Dubowitz-szindróma, a Cornelia de Lange-szindróma, az Oculo-Digito-Esophageal-Duodenal-szindróma, a Noonan-szindróma, a Pallister-Hall-szindróma betegségektől, valamint a 13-as, illetve a 18-as kromoszóma triszómiájától és a 13-as kromoszóma pszeudo-triszómiájától.

A terhesség alatt

A terhesgondozás során az ultrahangvizsgálatok alkalmával fény derülhet esetlegesen fennálló fejlődési rendellenességre, illetve felmerülhet annak gyanúja, ebben az esetben magzatvíz vétele szükséges, amiben megmérik a 7DHC-szintet.

Ha a családban ismert DHCR7-mutáció előfordulása, akkor a korionboholyból vett minta molekuláris elemzésével igazolható vagy zárható ki a betegség.

Az SLO-szindróma kezelése

Bár az SLO jelenleg gyógyíthatatlan betegség, koleszterinpótlással és megfelelő kezelésekkel sokat javulhat a betegek állapota.

A koleszterinszintézis zavarának felismerése lehetővé teszi, hogy az orvosok beavatkozzanak az anyagcserébe, és így kezeljék a betegséget. Koleszterin adásával csökkenthető a testi sejtek koleszterinhiánya. A koleszterint vagy tisztított por vagy keményre főzött tojássárgája formájában adják a gyermeknek. A tojássárgája jelentősen hatékonyabban szívódik fel a gyomorból, így már kis mennyiség is elegendő belőle. Az allergia kialakulásának veszélye miatt egy éves kor alatti csecsemőnek tojássárgája még nem adható. A gyomorszondán vagy PEG-szondán keresztül táplált gyermekeknek a koleszterin egyszerűbben beadható por formájában, mivel a tojássárgája speciális előkészítést igényelne ahhoz, hogy ne tömítse el a szondát.

Por formájában 100 mg koleszterin adagolása szokásos naponta testsúlykilogrammonként, tojássárgájából pedig napi 40 mg testsúlykilogrammonként, rendszerint három-négy alkalomra elosztva. Egy tojássárgája kb. 240 mg koleszterint tartartalmaz. A port legjobb zsírt tartalmazó élelmiszerekbe keverni, például tejbe, joghurtba, folyékony vagy pépes élelmiszerbe.

A koleszterinkezelés kezdetekor sok gyermek fejlődése jelentős előrelépést mutat, és testsúlyuk is gyarapodik. Viselkedésükben is javulás mutatkozik.

A koleszterinnel azonban maga a betegség nem gyógyítható meg, mivel az anyaméhben kialakult fejlődési rendellenességek visszafordíthatatlanok.

Emellett szükség lehet még HMG-Co-A-reduktáz-gátló sztatinok szedésére, epesavpótlásra, szükség szerint hormonkezelésre, a fennálló fejlődési rendellenesség függvényében sebészeti műtéti korrekcióra, illetve a szellemi képességek fejlesztésére is.

Szerző: WEBBeteg - Bak Marianna, biológus szakfordító
Forrás: Smith-Lemli-Opitz-Syndrom (Orphanet), SLO szindróma (Smith-Lemli-Opitz Szindrómás Gyermekekért Alapítvány)
Lektorálta: Dr. Csuth Ágnes, családorvos