A magas vérnyomás kronoterápiája - I. rész

Nem elegendő a megfelelő gyógyszert a megfelelő helyre eljuttatni, hanem az is szükséges, hogy ez megfelelő időben történjék. – Dr. Patricia J. DeCoursey

Mi is az a kronobiológia?

A szervezet a belső biológiai egyensúlyának megőrzésére, stabilizálására törekszik a homeosztázis elmélete szerint. Ebből következne, hogy a különböző kórállapotok kockázata, intenzitása egy adott időszakban állandó. Azonban egy élő szervezet működése és betegségeinek fellépése számos esetben egy sajátos, ismétlődő biológiai ritmust mutat, melyet egy teljes körforgás időtartamával jellemezhetünk. Amennyiben ez az időtartam egy napnak, azaz 24 órának felel meg, cirkadián ritmusról beszélünk.

E ritmusok fellelhetők mindenütt a természetben, az egysejtűektől kezdve az állat- és növényvilág többsejtű szervezeteiig. Jól járó biológiai óra szabályozza a madarak őszi vonulását, egyes állatok téli álmát vagy a virágok napszakonkénti nyitási és záródási időpontját. A belső órának tekintett rendszer igen bonyolult biológiai részfolyamatok, részletritmusok összeszerveződéséből áll, melyek különböző élettani és pszichológiai funkciókat vezérelnek. Az ehhez szükséges információt a gének tartalmazzák.

Számos szervezet, így az ember napi órarendjének, cirkadián ritmusának alapvető meghatározója az éjszaka és nappal, azaz az alvás- ébrenlét ritmikus változása. A legtöbb ember az éjszakai alvás után reggel kel fel. Az éjszakai műszakban dolgozók általában napközben pihennek, ezért a belső órájuk átállítódik, a cirkadián ritmusuk eltolódik, megfelelve a tényleges alvási-ébrenléti szokásaiknak. A kronobiológia ezekkel a biológiai ritmusokkal és létrejöttük mechanizmusával foglalkozik.

A pihentető alvás hiánya aztán balesetek okozója lehet a közlekedésben vagy a munkahelyen, de növeli a magas vérnyomás megjelenésének a valószínűségét is. A biológiai óránk átmeneti zavarával magyarázható közvetett módon a közismert tavaszi fáradtság vagy a hosszú repülőutak (pl. az Atlanti-óceán átrepülése) során fellépő időeltolódásból eredő panaszok jelentkezése is, és bizonyos idő eltelte szükséges ahhoz, amíg a szervezetünk alkalmazkodik az új körülményekhez.

Németországban egy földalatti kísérleti laboratóriumban önként vállalkozókat vizsgáltak. A laboratórium ablak nélküli szobáiban óra és rádió vagy egyéb hírforrás nélkül 4-6 hétig tartózkodtak a kísérleti alanyok anélkül, hogy bármilyen értesülésük lehetett volna a tényleges időről. A szokásos napi tevékenységüket (ébrenlét, munka, pihenés, alvás, étkezés stb.) saját belátásuk szerint kellett beosztaniuk.

A megfigyelésekből és a mérésekből a vizsgálat vezetői azt a következtetést vonták le, hogy a kísérleti alanyok napja átlagban 25 órás volt, biológiai órájuk tehát egy órát késett. A 24 órás naphoz való idomulást külső tényezők közvetítik, amelyek közül a legfontosabb a napfény. A szem recehártyájában található fotoreceptorok értesítik az agyban található két speciális területet (az ún. szuprachiazmatikus gócokat) a világossági viszonyokról. Ezen agyi területek indítják el a melatonin nevű hormon kiválasztását, amely a 24 órás ritmus vegyi meghatározója. A napi életritmusunkat azonban olyan egyéb tényezők is befolyásolják, mint az étkezések időpontja, a szociális tevékenységek vagy a munka és a pihenés fázisai.

Szervezetünk kronobiológiája

Az ébrenlét és az alvás ciklusai mellett szervezetünk egyéb folyamatai is napi ritmus szerint változnak. A különböző biológiai, élettani paramétereket csúcspontok és mélypontok napi, reprodukálható változása jellemzi. A testhőmérséklet pl. reggel alacsonyabb, mint este, a gyomorsav főleg este és éjszaka választódik ki nagyobb mennyiségben, kora reggel nő a vérnyomás a leggyorsabban.

A nők éjszaka gyakrabban szülnek, mint nappal. Ritmikusan történik a szervek vérellátása, működése is. Ezek hátterében két, a szervezetünkben zajló élettani folyamatokat nagyban befolyásoló szabályozó rendszerünk ciklikus működése perdöntő. Az egyik a vegetatív idegrendszer, melynek szimpatikus ága a nappali időszakban, a paraszimpatikus része az éjszakai időszakban vezérli szervezetünket. A másik a hormonális szabályozó rendszerünk, amely szintén meghatározott napi ciklikusságot mutat.

Éjszaka, elalvás után éri el a csúcspontját az egyik mellékpajzsmirigy hormon (kalcitonin), majd alvás során később, az éjszaka második felében emelkedik maximumára az agyalapi mirigyből származó pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH), a mellékvesekéreg-stimuláló hormon (ACTH), a nemi stimuláló hormonok (FSH és LH), a növekedési hormon, a prolaktin vagy a már korábban említett melatonin. Számos – a keringés és vérnyomás szabályozásában is fontos szerepet játszó – hormon, biológiai anyag csúcskoncentrációja a hajnali, kora reggeli órákban jelentkezik, pl. plazmakortizol, mellékvesevelő hormonok (katekolaminok), reninaktivitás, angiotenzin, aldoszteron.

Érdekes, hogy ugyancsak a kora reggeli időszakra tehető a vér viszkozitásának és a véralvadásban fontos szerepet játszó vérlemezkék (trombociták) összecsapzódási hajlamának fokozódása is, ami a keringésszabályozás vegetatív és hormonális reggeli változásaival együtt bizonyos szív- és érrendszeri betegségek előfordulásának esélyét jelentősen megnöveli a hajnali-kora délelőtti napszakban. A délutáni időszakra tehető a vérzsírok (koleszterin és triglicerid), illetve az inzulinszint tetőzése. Mindez visszatükröződik a szervezet egészének a működésében, s ahogy már utaltunk rá, bizonyos betegségek időbeni jelentkezése viszonylag jól meghatározható napszaki ritmust mutat.

Az epeköves görcs, a fekélybetegség vagy a nyelőcső savas refluxa okozta panaszok, a köszvényes roham főként éjszaka jelentkeznek. Ugyancsak éjszaka, de időben kissé később okoz fulladást a szívelégtelenség, jelentkezik az akut tüdővizenyő, még később az asztmás roham, illetve kora hajnalban a migrénes fejfájás.

Nemzetközi vizsgálatok bizonyítják, hogy a szívizominfarktus, angina pectoris, a hirtelen szívhalál, a súlyos kamrai ritmuszavarok, hipertóniás sürgősségi esetek, stroke jelentkezése reggeli csúcsponttal, 6–12 óra között a leggyakoribb. Több mint 66 000 akut szívinfarktuson átesett beteg adatainak elemzése alapján azt találták, hogy a szívroham kockázata reggel 6 óra és dél között 40 százalékkal nagyobb, mint más napszakban. Ugyanebben a vizsgálatban több mint 19 000 eset alapján a hirtelen szívhalál gyakoriságának 29 százalékos emelkedését észlelték a kora reggeli órákban. Több mint 10 000 eset adatait figyelembe véve pedig azt mondhatjuk, hogy az akut stroke kockázata 49 százalékkal nő reggel 6 óra és dél között.

Kronoterápia

Ma már azt is tudjuk, hogy egyes betegségek lefolyását, valamint a gyógyulás folyamatát befolyásolni lehet a biológiai óra ritmusának a figyelembevételével, illetve ütemének szabályozásával, sőt a kronobiológusok azt is megállapították, hogy egyes betegségek gyógyítása is eredményesebb, ha a gyógymód az élettani funkciók természetes ritmusához igazodik. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a kronoterápia, amelynek tehát a célja a kezelés hozzáigazítása a betegség ritmusához.

Elméletileg az optimális kezelés akkor a legvalószínűbb, ha a megfelelő mennyiségű gyógyszer a legalkalmasabb időpontban jut a célszervbe. Ugyanakkor a gyógyszer-mellékhatások veszélyét úgy lehet minimalizálni, ha a beteg nem kap gyógyszert akkor, amikor nincs szüksége rá. Számos gyógyszer farmakokinetikai („amit a szervezet tesz a gyógyszerrel”) és farmakodinamikai („amit a gyógyszer tesz a szervezettel”) tulajdonságaiban jól kimutatható a napi ingadozás.

Az egyik legkorábbi kronofarmakológiai témájú közlemény a német Björn Lemmer nevéhez fűződik, aki 1994-ben több mint száz olyan gyógyszert sorolt fel, amelyek koncentrációjában és hatásában jelentős ingadozás figyelhető meg 24 órán belül. Ezek között számos, a szív- és érrendszerre ható gyógyszer is szerepel. Nézzünk néhány példát ezek közül.

A szív-érrendszeri betegségek megelőzésére alkalmazott 100 mg dózisú aszpirin a legmagasabb terápiás szérumszintjét kb. 3,5–4 órával a bevételét követően éri el, mely ezután fokozatosan csökken a nap további részében. Ezért a reggel szedett aszpirin szérumszintje nem esik egybe a thromboemboliás szív-érrendszeri kórképek leggyakoribb reggeli előfordulásával, s pont éjjel és kora reggel a legalacsonyabb a védő hatása, amikor a fizikai tevékenység hiánya egyébként is tovább fokozza a vérlemezkék növekvő összetapadási képességét.

Az aszpirint este 21-22 óra körül adva, bár reggelig lezajlik a csúcshatása, antiaggregációs hatásának irreverzíbilis volta miatt még mindig jobban érvényesül a védő hatása! Ráadásul vizsgálatok bizonyítják, hogy az este alkalmazott aszpirinterápiának vérnyomáscsökkentő hatása is van, szemben a reggel adottal, mivel bizonyos hormonok hajnali vérnyomásemelő hatása mérséklődik.

A koleszterin bioszintézisének cirkadián ritmusára az jellemző, hogy a májbeli koleszterinképződés nagyobb fokú az esti órákban, még koplalás esetén is. Ezért a koleszterin termelődését gátló statinok esti alkalmazásával nagyobb mértékben csökkenthető a szérum koleszterinszintje, mint azonos reggeli dózissal. Ezáltal nem csak a vérzsírok csökkenthetők eredményesebben, hanem a szív- és érrendszeri események előfordulási aránya is. Ezért a jelenleg forgalomban lévő statinok többségénél azt ajánlják, hogy a gyógyszer bevételére az esti étkezés és lefekvés között kerüljön sor.

Hypertonia és a kardiovaszkuláris rendszer

A Magyar Hypertonia Társaság és a Magyar Nephrologiai Társaság szakmai támogatásával betegtájékoztató folyóiratot indított útjára a Tudomány Kiadó a magas vérnyomással élők ismereteinek bővítésére. A lap hasznos tudnivalókat tartalmaz a betegségről, kezelésének módjáról, szövődményeiről és elkerülésük lehetőségeiről. A tájékozottság, a betegséggel kapcsolatos tudnivalók elsajátítása vitathatatlan szerepet játszik a kezelés sikerében, a jó vérnyomásértékek elérésében, az életminőség javításában, a szövődmények elkerülésében, késleltetésében. A kiadvány szakmai felügyelet mellett készül, ellenőrzött írásokat tartalmaz. A Hypertonia kiadvány megrendelése

(Hypertonia)