Hogyan lehet megbirkózni a traumatikus élményekkel?

Egy erőszakos, traumatikus esemény hatására a világ kiszámíthatatlanná, veszélyessé, ijesztővé válik. A sérülések és balesetek traumatikus nyomot hagynak a sérülteken és hozzátartozóikon, de azokat is érinti, akik egészségügyi szakemberként, önkéntesként vagy csak egyszerű szemtanúként próbálnak meg segíteni az áldozatokon.

A traumatikus élményekkel nehéz megküzdeni, s míg egyesek maguktól felépülnek az őket ért sokkból, mások számára annak utóhatási sokkal fájdalmasabbak, és mindenképpen megváltoznak a történtek hatására, noha ez nem mindig érzékelhető azonnal. Egyeseken azonnal észrevehető a traumatikus stressz hatása, mások erősen tartják magukat, próbálják magukban elnyomni az őket ért szörnyűségeket.

Egy traumatikus esemény után érzett érzelmek széles skálán mozognak, s leginkább a szélsőséges félelem vagy tehetetlenség érzése jellemző, ezek állandóan ismétlődnek, s ez nagymértékben zavarja a normális, mindennapi életet. A szenvedő fél üresnek, zsibbadtnak érezheti magát, akit az őt ért stressz kirekeszt a körülötte lévők életéből, állandó gyász vagy bűntudat gyötri.

Gyakori az úgynevezett flashback jelenség, mikor az érintett újból és újból átéli az eseményeket, vagy tolakodó emlékek formájában az átélt, borzalmas emlékek jelenetei akár a legegyszerűbb dolgok hatására asszociatívan kísértenek, éjszakánként pedig rémálmok formájában törnek elő. Teljesen normális – legyen szó felnőttről vagy gyerekről – ha még hónapokkal a sokkoló események után is szomorúságot, félelmet, hangulatingadozást tapasztal. Fontos azonban tudni, hogy a tragikus események nem csak az érintett személyt, hanem annak egész családját, mikroközösségét érinti.

Fontos, hogy az érintettek megoszthassák az eseményekkel kapcsolatos gondolataikat, érzelmeiket. Szakértők szerint kritikusan fontos a feldolgozás szempontjából, hogy az eseményekről 72 órán belül beszéljen a sérült – ez biztosíthatja, hogy ne legyen a traumának állandó pszichológiai következménye.

Mind a gyermekeket, mind a felnőtteket biztosítani kell róla, hogy az érzéseiket elfogadják és megértik, s ezeket az érzéseket nem szabad sem elítélni, sem büntetni. Egy traumatikus esemény lelki hatásai nem múlnak el a testi sérüléssel, és az idő sem jelent gyógyírt. Vannak azonban bizonyos lépések, melyek segítik a gyógyulást.

A traumát átéltek és családtagjaik számára

• Szánjon időt arra, hogy beszéljen az eseményekről, s ha lehet, leginkább akkor, mikor a traumával kapcsolatos gondolatai, érzései feltörnek Önben.
• Olyan emberekkel beszélgessen, akik törődnek Önnel, akiknek fontos!
• Lépjen kapcsolatba a barátaival azonnal, ha úgy érzi, a segítségükre, lelki támogatásukra van szüksége!
• Lehetőleg minél többet legyen együtt valakivel a nap folyamán!
• Amennyire csak lehetséges és képes rá, próbálja meg folytatni a szokásos napi rutinját!
• Fontos, hogy több időt töltsön együtt a gyerekekkel lefekvés előtt.
• A traumatikus események érintettjeinek legtöbbjét egyfajta bűntudat is gyötri, de ezeknek az érzelmeknek, gondolatmeneteknek a meghallgatása sokkal fontosabb, mint meggyőzni őket arról, hogy nincs okuk így érezni!

A barátok számára

Hallgassa figyelmesen barátját, s kérdezze meg, szeretné-e hallani az Ön tanácsát! Ne vegye magára a traumától szenvedő haragját vagy egyéb negatív érzését!

• Mutassa ki, hogy megérti őt és érdekli, hogyan érez. Ajánlja fel segítségét, illetve hogy bármikor meghallgatja őt!
• Amikor csak tud, legyen együtt sokktól szenvedő barátjával! Ne hanyagolják az addigi rendszeres tevékenységeiket – ez segít elterelni a figyelmét az eseményekről - , de fogadja el, ha barátja időnként magányra vágyik!

Érzelmi következmények

Egyikünk sincs felkészülve arra, hogyan dolgozza fel a traumatikus eseményeket, ám az érzelmi és fizikai tünetek felismerése sokat segít a gyógyulásban. A leggyakoribb, traumatikus eseményt követő stressz-reakciók a következők:

• flashback
• tolakodó emlékek
• alvászavar
• ingerlékenység
• koncentrációs zavar
• fejfájás, hasfájás, emésztési zavar
• szorongás, túlzott aggodalom a biztonság kérdésében
• pánikroham, sírásroham
• gyermekeknél ismételt ágybavizelés, vagy éretlenebb viselkedés
• kerülő magatartás – minden olyan személy, hely, dolog elkerülése, ami a traumára emlékeztethet, vagy kiválthatja az azzal kapcsolatos nyomasztó érzéseket
• érzelmi kiüresedés – a traumatizált személy úgy érzi, semmit nem érez, így nem tud nevetni vagy sírni
• elidegenedés – másokkal való kommunikáció nehézsége, fizikai intimitásra való képtelenség
• alkoholba, drogokba vagy evésbe való menekülés
• depresszió és traumatikus gyász – a tünetek közé tartozik a negativitás, értéktelenség érzése, elsöprő fáradtság
• bűntudat és önvád
• csökkent önbecsülés és önbizalomvesztés

Noha valószínű, hogy sok tünet közvetlenül a traumatikus esemény után jelentkezik, a legtöbb esetben pár hét múlva alábbhagynak. Amennyiben a tünetek nem enyhülnek, és többször is ismétlődnek, poszt-traumás stressz reakcióról beszélünk.

Milyen lépéseket kell megtennie, ha a tünetek jelentősek?

A tünetek aggodalomra adnak okot, ha zavarják a szokásos tevékenységet, a viselkedésváltozás jelentős, vagy ha több mint két hétig tartanak. Forduljon orvoshoz minden újonnan jelentkező fizikai tünettel. Amennyiben nem tud szabadulni a pánik, bűntudat, depresszió vagy stressz érzésétől, vagy ezek extrémek vagy hosszan tartóak, esetleg öngyilkossági gondolatai vannak, kérje pszichológus segítségét!

További hasznos tanácsok

Segítsen! - A másokon való segítés fontos része a gyógyulási folyamatnak. Pozitív érzéseket ébreszt, illetve segít abban, hogy fontosnak érezze magát. A másoknak való segítés mellett azonban fontos, hogy a saját érzéseivel is foglalkozzon, ne hárítsa azokat.

Mozogjon! – A rendszeres testmozgás jelentősen növeli a stressz reakciókkal szembeni ellenállást, illetve enyhíti a stressz tüneteit.

Táplálkozás – Kutatások bizonyítják, hogy a zsírok, cukor, koffein, alkohol és dohányzás csökkentése növeli a stresszel szembeni ellenállást, és segíti a gyógyulást.

Megfelelő alvás – Lehetőleg ne akkor szundítson, mikor normális esetben ébren kéne lennie. Feküdjön le, mikor álmos, vagy mikor általában ágyba szokott menni, és ébredjen akkor, mikor egyébként szokott, anélkül, hogy visszaszundítana!

Időbeosztás – Próbáljon megfelelni annyi szokásos kötelezettségének, amennyinek csak lehetséges! Ne vonja ki magát hosszabb időre, de kerülje azt is, hogy a stressz érzelmi hatásaival való szembenézés helyett a munkába vesse magát!

Beszélje ki! – A barátok támogató kapcsolata nagyon sokat segít. Beszélje meg velük az érzéseit, aggodalmait, de legjobb, ha olyannal tudja megosztani mindezt, aki átélt már hasonlókat. Ne féljen nyíltan kimondani, mire van szüksége- így elkerülhető, hogy félreértsék az igényeit.

Adjon időt magának a magányra, megbocsátásra! – A gyász időt vesz igénybe, de az önmagának és másoknak való megbocsátás fontos lépés a gyógyulásban!

Tovább Együttélés a traumával: Hogyan lehet megbirkózni az emlékbetörésekkel?

(WEBBeteg – Cs. K., fordító)