A lehetetlen tényleg nem létezik

Életmentő szívműtét, túlélt főági tüdőembólia, Borderline-szindróma, Ultramaraton... Igen, ezek mind Tomán Edina ultramaratoni futónő életéhez köthetők. Története nemcsak a betegeknek, hanem az egészséges embereknek is bátorítást adhat.

Négy évvel ezelőtt, 22 éves koromban, hosszú órákon át voltam a klinikai halál állapotában, mialatt szívemet kiemelték a helyéről, s megszabadították a méretét veszélyes mértékben megnövelő diónyi nagyságú vérrögtől, majd felnyitották tüdőmet, s felszabadították bennük a már napok óta elakadt keringést. Az országban akkor még egyedülállónak számító műtéttel új életet kaptam. – írja az Amikor megállt az idő című könyvében.

Tomán Edina a szinte esélytelennek tűnő műtétje után futni kezdett, és mindenki ámulva figyelte a teljesítményét. A futás olyannyira az élete részévé vált, hogy lehetőséget kapott arra, hogy a londoni olimpia megnyitója előtt a fáklyafutók egyike legyen.

Forrás: Tomán Edina Blogja

Miért pont a futás?

A műtét előtt is futó voltam. Igaz, nem ilyen nagy távokat futottam, de a futás alapvető életérzése már akkor is magával ragadott. Aztán a betegségem után ezt akartam visszakapni. És aztán egyre többet és többet akartam ebből az érzésből, mígnem a maratonnál hosszabb távoknál kötöttem ki – válaszolta a WEBBeteg kérdésére Tomán Edina.

Test és lélek – Egy futó szemével

A maraton tulajdonképpen a napi edzéseimben szereplő távolság. Az ennél hosszabb távok azok, amikre felkészülök, amiken versenyzek. Gondolok itt 50, 60 vagy akár 100 kilométeres távokra. Ezeknek a távoknak az átéléséről egy újabb könyvet lehetne írni... Alapvetően minden egyes verseny más és más. Mindegyiken vannak problémák, mert ezeket a távokat már nem lehet gond nélkül, mosolyogva teljesíteni. Általában titkon mindig abban reménykedek, hogy végig tudok menni a versenyen sérülés nélkül. Sajnos a térdem elég gyenge pontom, ezért mindig az az alap gondolatom, hogy ne sérüljek le annyira, hogy ne tudjam a távot befejezni.

Nyilván, fizikai fájdalom nélkül ezek a távok nem mennek, ezért ennek tudatában, ezzel együtt, de valahol éppen ezeknek az átéléséért futok. Lelkileg különböző periódusok vannak. Az első órák még könnyedén mennek, viszont 8-10 óra futás után nyilván minden szempontból elfárad az ember. És ekkor jön az ultrafutás lényege: a küzdés. Nincs ahhoz fogható érzés, mint 12 óra, vagy ennél is hosszabb ideig tartó futás után beérni a célba, és azt mondani: megcsináltam! Azért a katarzisért, amit a célban élünk át, megéri minden testi és lelki szenvedés – meséli Tomán Edina.

Test és lélek – orvosi szemmel

A kifejezetten hosszú távú futás (maratoni, vagy a még hosszabb távú, akár több száz kilométeres ultrafutás) hatalmas kihívás szellemileg és fizikailag is. Nagy kitartás és kiváló fizikai kondíció szükséges a sikeres teljesítéshez.

Test

Az órákig tartó, jelentős fizikai megterhelés már az edzések során is, de még inkább a versenyen, többféle fiziológiai változást okoz a szervezetben. Ezek a változások, sajnos, egészségkárosodáshoz is vezethetnek.

Amennyiben a keringési rendszer nem tökéletesen ép, mindenképpen fokozott kockázatot jelent egy ilyen terhelés. Az extrém fizikai igénybevétel megváltoztatja a só- és vízháztartást, amely a verseny alatti fokozott stresszhormon-kiáramlással együtt akár veszélyes ritmuszavarokhoz is vezethet. A túlzott mennyiségű vízivás mellett a nátriumszint csökkenése okozhat életveszélyes idegrendszeri károsodást. A só- és vízháztartás megváltozásával a vér más összetevőinek koncentrációja is módosul, ezért fokozott lehet a vérrögképződés kockázata is.

Számos tudományos cikk szól arról, hogy az ízületi, és izomkárosodáson kívül, bár nem jelentős mértékben, de a vese és a szívizom károsodása is kimutatható. A versenyeket követő napokban, hetekben fokozatosan regenerálódik a szervezet. A szélsőségesen nagy fizikai igénybevételhez képest a mérsékelt terhelés immunrendszerre gyakorolt hatása is kedvezőbb.

Az emberiség sorsát a határok keresése sokszor előremozdította, de ezek a próbálkozások gyakran egyéni áldozatok révén vezettek eredményre. Orvosi szempontból az ultrafutással járó extrém terhelésnek több káros, mint előnyös hatása van – fejtette ki Dr. Molnár Dóra.

Lélek

Tomán Edina története már így is figyelemre méltó, azonban létezik még egy betegség, ami tovább bonyolítja az életét, a neve a borderline szindróma.

Mi is az a borderline szindróma?

A borderline személyiségzavarban szenvedők nehezen kezelik érzelmi, indulati életüket. Rendkívül gyakoriak a szélsőséges érzelmi megnyilvánulások. A végletekig képesek szeretni és gyűlölni, sokszor ugyanazt az embert. Mind depressziós, mind mániás tünetek előfordulhatnak.

Szinte állandó jelleggel szoronganak, viszont a szorongásoldókhoz nagyon gyorsan hozzászoknak. Kapcsolataikban is rendkívül változékonyak; hol erősen kötődnek, hol önállóságukat bizonygatják bármi áron. Irányításra, támogatásra szorulnak, de alig tűrik azt. Indulataikat nehezen, szinte egyáltalán nem tudják kontrollálni; gyakoriak az agresszív megnyilvánulások.

Viselkedésük szélsőséges, kiszámíthatatlan. Indulatosak, gyakran manipulatívak, jeleneteket rendeznek, máskor visszahúzódóak, akár teljesen regresszív állapotba is kerülhetnek. Időnként pszichotikus tünetek is megjelenhetnek. Gyakran szenvednek éppen önmaguktól is, nincs stabil, kialakult énképük.

Hiányoznak a hosszú távú célok, elképzelések, önálló életvitelük nehézkes, gyakran feszegetik az erkölcsi normák határait, nem ritka a törvénnyel való ütközés sem.

A borderline szindróma előfordulása

A probléma gyakori, a felnőtt hazai lakosság kb. 10 százalékának, a családorvosukhoz fordulók 20 százalékának, a pszichiátriai osztályos betegeknél pedig kb. 30-40 százalékának van valamilyen fokú és jellegű, diagnosztizálható személyiségzavara.

Míg a legtöbben félnek szembesülni a betegségükkel, addig Tomán Edina nyíltan és őszintén vall érzéseiről, ha kell könyvben, filmben vagy akár egy előadáson is. Két könyvet írt életéről (Amikor megállt az idő; Szívtangó), és főszereplője volt a Fél lélegzet című filmnek, amelyben a borderline szindróma betegségét interjúban is felvállalta.

Történetem papírra vetettem. Én magam is meglepődtem, hogy könyveim milyen sok – súlyos beteg – embernek jelentenek bátorítást. Meg akarom mutatni, hogy a lehetetlen tényleg nem létezik, hogy a legmélyebb gödörből is ki lehet mászni, és hihetetlen magasságokat lehet elérni és meghódítani. Vissza akarom adni az emberek elveszett hitét, erejét és akaratát. És az ezekhez szükséges esszenciális méltóságot. - írja Edina.

A sport segíthet?

A borderline személyiségzavarral küzdő emberek stressz hatására olyan szélsőséges érzelmi állapotba kerülnek, ahol ösztönösen, a tudatos kontrollt elveszítve viselkednek. Ez a tulajdonság sikeressé teheti őket olyan sportokban, melyek vakmerőséget, bátorságot igényelnek. Ilyen az amerikai foci, az ökölvívás vagy a ketrecharc. A kevésbé agresszív sportok inkább a feszültség levezetését szolgálják vagy segítenek elterelni a figyelmet a szélsőséges érzelmi állapotokról. Ezekben az esetekben terápiás hatása van a sportolásnak. Mindemellett előfordulhat az is, hogy a betegek a bennük lévő érzelmi űrt próbálják megtölteni a sportolásból adódó fájdalommal és szenvedéssel, vagy rosszabb esetben a fizikai erőpróbát önbüntetésként használják. – fejtette ki Dr. Veress Dóra, pszichiáter.

(WEBBeteg - Dr. Veress Dóra, pszichiáter, Dr. Molnár Dóra, kardiológus)