A narkolepszia tünetei: amikor az álom betör az ébrenlétbe
frissítve:
A narkolepszia a központi idegrendszer ismeretlen eredetű krónikus betegsége, amely mind az alvást, mind az ébrenlétet érintő összetett szabályozási zavar. A betegség elsősorban az alvás-ébrenlét ritmusát érinti.
A narkolepszia a hiperszomniák közé tartozik, amely a népesség 0,3-0,6%-át érinti. A betegségre való hajlam öröklődik. Ez azt jelenti, hogy minden 2000 emberből egy narkolepsziában szenved. Magyarországon mintegy 5-6000-re tehető a narkolepsziabetegek száma, ez az érték azonban alábecsült. Feltételezhető, hogy a valós szám a becsült többszöröse.
Ennek oka az, hogy a betegséget nem ismerik fel, a klinikai megnyilvánulásokat epilepsziának, átmeneti agyi keringészavarnak (TIA), depressziónak, skizofréniának tartják.
A narkolepszia tünetei
A narkolepszia jellegzetes tünetegyüttes, mely tünetek többsége a betegek számára ijesztő és gyakran megmagyarázhatatlan.
- alvási rohamok
- kataplexia (ébrenlét közben történő hirtelen izomtónusvesztés, melynek következtében a beteg átmenetileg lebénul)
- valóságszerű álomélmények
- alvási bénultság
- automatikus tevékenységek
A beteg naponta több alkalommal elalszik 5-30 percre, gyakran álmodik is, ám ébredés után frissnek érzi magát.
Érzelmi hatásokra (mint például öröm, nevetés, düh, félelem) a beteg izmai hirtelen tónustalanná válnak (ez az úgynevezett kataplexiás rosszullét). Az érintett izmok számától és elhelyezkedésétől függően jelentkezhet a fej előrecsuklása, az ajak lebiggyesztése, a szemhéjak lecsukódása, a térd megroggyanása, esetleg a látás, hallás vagy a beszéd nehezítettsége, zavara.
Közvetlenül az elalvás bekövetkezte előtt, az alvás és ébrenlét határán, hallucinációk léphetnek föl, melyek legtöbbször különböző látványokból és hangokból állnak, és gyakran a beteg számára ijesztő tartalmúak.
Az alvási bénulás során a beteg a felébredés után néhány másodpercig nem képes akaratlagos mozgásokra. A jelenség önmagában is előfordul, a narkolepszia egyéb tünetei nélkül is.
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kónya Judit, családorvos
