Pánikbeteg a családban - Hogyan segíthetünk hozzátartozóként a pánikrohamok leküzdésében?

A feszültség és a stressz az élet természetes velejárói. A kérdés inkább az, tudjuk-e ezeket a helyzeteket megfelelően kezelni. Mit tegyünk, ha azt tapasztaljuk, hogy valakit annyira magával ragad saját gondolatainak áramlata, hogy elveszti a kapcsolatot a valósággal? Hogyan tudjuk visszahozni egy barátunkat, családtagunkat a jelenbe egy pánikrohamból?

Az ünnepek elmúltával a bevásárlóközpontok forgalma alaposan megcsappan, ennek ellenére hétvégenként sokan látogatnak el nagybevásárlást tenni. A tavasz közeledtével egyre több szabadtéri programot és fesztivált hirdetnek, addig is péntek-szombat estéken a belvárosban a szórakozásé a főszerep. A reggeli és délutáni csúcsforgalomban akár egy órát is a tömött tömegközlekedési eszközökön töltünk, tülekedve, talpalatnyi szabad helyet keresve.

Az a közös ezekben az eseményekben, hogy elkerülhetetlen a hömpölygő tömeg, a sok zaj, a villódzó fények és érzékszerveink túlingerlése. Sokan kifejezetten élvezik ezt a nyüzsgést, másokban azonban könnyedén feszültséget kelt. Számukra kész rémálommá válhat, ha ez a felfokozott állapot még olyan gondolatokat is idéz bennük, mint „mindjárt fellöknek, kishíján eltaposnak... nincs elég oxigén, nem kapok levegőt, úgy ver a szívem... mi lesz, ha rosszul leszek, mi lesz, ha összeesek, és senki nem veszi észre, ha senki nem segít... már homályosodik a látásom, nehezen kapok levegőt, kivert a víz, nem bírnak el a lábaim, hányingerem van... menekülni kéne, de nem bírok megmozdulni... mi van, ha szívinfarktusom van, mi van, ha most meghalok...”.

A „százarcú” pánikzavar sokféle módon kerítheti hatalmába az embert. Az egyik fajta roham spontán, derült égből villámcsapásként érkezik. Egyes kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy a szervezet tévesen riaszt, és menekülésre sarkall, pedig nem is jön semmiféle ellenség. A másik fajta roham a szorongásos, mely a félelem révén keríti hatalmába áldozatát. Például hirtelen erősen kezd verni az illető szíve, mire eszébe jut, hogy ez biztosan infarktus. A rettegés ördögi kört indíthat el, és a végén kialakul a pánikzavar. A pánikrohamok sajátos megjelenési formája továbbá szerfüggő betegeknél a megvonási tünetek súlyosbodásához kapcsolódik. Alkohol- és drogambulanciákon a leszokó betegek gyógyulását gyakran kísérik rohamok, de ezt el kell különíteni a klinikai szintű pánikzavartól.

Kapcsolódó Pánikroham vagy infarktus? - Hogyan lehet megkülönböztetni?

Hogyan vehetjük észre, ha valaki segítségre szorul?

Egy pánikbeteg elméjében a korábbi gondolatok másodpercek alatt végigfutnak, lavinaszerűen indulnak be, és ha nem tudja idejében megállítani, akkor teljesen elveszíti a racionalitásérzékét, és csak arra tud gondolni, mennyire rosszul van, és hogy talán mindjárt meghal, vagy öntudatán kívül valami rettentő kínos, esetleg balesetet okozó dolgot fog tenni.

Külső szemlélőként azt vehetjük észre, hogy a pánik által hatalmába kerített személy izzad, elsápad (ritkán kipirosodik), remeg, levegő után kapkod, zavart a tekintete, és lehet, hogy nem is reagál, ha megszólítjuk. Esetleg arra panaszkodik, hogy sajog a mellkasa, szédül, hányingert érez vagy légszomja van. Úgy érzi, mindjárt megőrül vagy meghal.

Mit tegyünk egy pánikbeteggel roham esetén?

A segítségnyújtás két fő célja a megnyugtatás és a kontroll érzésének növelése.

A megnyugtatás legjobb módszere a figyelemelterelés. Keressük a tekintetét, próbáljuk elérni, hogy ránk figyeljen a másik, ehhez óvatosan kezünkbe foghatjuk a fejét, és nyugodt hangon kezdjünk el valami egészen másról beszélni neki vagy mutatni valami érdekes dolgot, amit megfigyelhet. A lényeg, hogy ne magára, ne a saját testére és testi tüneteire koncentráljon. Ha képes a személy elmozdulni (lehet, hogy fel-alá mászkál, de az is, hogy gyökeret ver a lába), mindenképpen segít, ha ki tudjuk vinni a tömegből, ahol szívhat egy kis friss levegőt, és ihat egy kis vizet. Amíg nehezen mozdítható, addig ezt inkább ne erőltessük, a rángatással feleslegesen további stresszhatásnak tennénk ki.

A kontroll érzését úgy szerezheti vissza a személy, ha felhívjuk figyelmét, hogy amit érez, az a túláradó gondolatok következménye, de ezek a gondolatok csak a fejében léteznek, ezek a gondolatok nem a valóság. A légzéskontroll eléréséhez irányítsuk figyelmét a saját légzésére, és közös légvételekkel próbáljuk elérni, hogy mélyítse és lassítsa ezek számát, minden kilégzésnél érezze, ahogy a kifújt levegővel csökken a feszültség a testében, szíve lassabban kezd verni, szűnni kezd a szédülés és a hányinger, egyre nyugodtabbnak érzi magát.

Egy pánikroham nagyon gyorsan, tíz perc alatt is a tetőpontjára hághat, a lecsengetése azonban akár egy óráig is eltarthat. Bármit is teszünk, hatalmas megtartó erővel bír, ha az érintettel éreztetjük, hogy nincs egyedül, nem hagyjuk magára, vele leszünk, míg jobban lesz.

Ha ismerősünkkel először fordul elő ilyen eset, mindenképpen érdemes felkeresni a háziorvost. A szív vagy pajzsmirigy rendellenes működéséből adódó betegségek is kiválthatnak pánikrohamot, de ez nem pánikzavar, és másfajta kezelést igényel. Esetenként azonban az is elég lehet, ha az érintett megérti, hogyan alakul ki a roham, így következő alkalommal képes lehet átkeretezni a helyzetet és az állapotát, így magának meg tudja állítani.

Kezelési technikák és tartós megoldás

„Ha megfelelő ételeket fogyasztunk, ha elsajátítjuk a helyes légzést, ha sokat mozgunk, és idegeskedés helyett megpróbáljuk megteremteni lelkünk békéjét, akkor minden esélyünk megvan rá, hogy megbirkózzunk pánikrohamainkkal.” – tanácsolja Shirley Trickett, a pánikbetegség elismert szakembere Csak semmi pánik! című könyvében. A kezdeti stádiumokban valóban sokan képesek saját maguk kezelni állapotukat, megfelelő változtatásokkal és stresszcsökkentéssel megelőzni a további rohamok megjelenését és a szorongás elhatalmasodását.

Ha azonban súlyosabbá válik a helyzet, vagy úgy látjuk hozzátartozónkon, hogy egyedül nem tud megküzdeni ezekkel a helyzetekkel, mindenképpen keressünk fel egy szakembert. Nyugtató és antidepresszáns hatású gyógyszerek helyett a kognitív viselkedésterápiás módszerekkel már néhány alkalom alatt jelentős változások érhetők el. Az események elemzése, a kiváltó okok feltárása és a megfelelő technikák elsajátítása révén a pánikbetegek megtanulják kezelni szorongásaikat, teljesen felépülnek és rohamaik elmúlnak. „A pánik és más szorongásos állapotok gyógyulása azon áll vagy bukik, van-e erőnk az ellenőrzésünk alá vonni az elszabadult érzelmi reakciókat.” – állítja Szendi Gábor pszichológus. Egyszóval szembe kell szállnunk félelmünk tárgyával, és meggyőződnünk rettegéseink alaptalanságáról, hogy ismét teljes és szorongásmentes életet élhessünk.

Tovább A pánikrohamok kezelési lehetőségei | Mit tehet az érintett a pánikrohamok ellen?

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Dervalics Dóra, pszichológus