Tánc közben szárnyal a lélek: a táncterápia szorongáscsökkentő hatása
A zene közös létrehozása vagy egy együtt eljárt tánc során olyan energiák szabadulnak fel, melyek erősebbé és boldogabbá teszik a benne részt vevőket, miközben a csoporthoz tartozás érzése is eltölti őket, ami alapvető emberi szükségletünk.
Zenélünk és táncolunk, ha boldogok vagyunk, hogy kifejezzük örömünket; ha szomorúak vagyunk, hogy kiadjuk fájdalmunkat; ha reménykedve egy felsőbb erő segítségét várjuk. Zene bárhol, bármilyen körülmények között, bármilyen eszközök segítségével születhet, és ahol életre hívják, ott valamit megmozgat az emberekben, mozgásra készteti őket.
A tánc hatásai szervezetünkre
Tánc közben szervezetünkben endorfin, azaz boldogsághormon termelődik, miközben a stresszhormonok (például a kortizol) lebomlanak. A tánc és mozgás közben felszabaduló endorfinnak fájdalomcsillapító hatása is van. A jobb és bal agyféltekét összehangoló mozgás a dopamin termelését stimulálja, amelynek félelemoldó és euforikus hatást tulajdonítanak. A jóleső ellazulásért pedig a szerotonin felelős.
A tánc nyugtatja az idegeket, ezáltal segíti a stresszhelyzetek könnyebb kezelését. A közben hallgatott zenének szintén lazító hatása van: a lágy melódiákra végzett, lassú mozdulatok segítenek lecsillapodni, elcsendesíteni a túláradó gondolatokat, belső békére találni és a jelenre fókuszálni. Aki pedig a tüzesebb ritmusokat kedveli, annak felpörgeti a vérkeringését a ritmusos mozgás, így hatékonyabban dolgozik és erősödik a szív. Ezáltal csökkentheti a szívbántalmak és a magas vérnyomás kialakulásának kockázatát.
A tánc terápiás hatásai
A mozgás és tánc pszichoterápiás alkalmazása |
Az Amerikai Táncterápiás Egyesület definíciója szerint “a mozgás és tánc pszichoterápiás alkalmazása az egyén érzelmi, kognitív és testi integrációját segíti”. |
Több kutatási eredmény is felhívta már a figyelmet a tánc szorongáscsökkentő, illetve a stresszel való megküzdést támogató hatására. Ezek a tényezők fontos védőfaktorokat jelentenek a levertséggel és a depresszióval szemben, így segít megelőzni ezeknek a negatívabb állapotoknak a megjelenését.
A tánclépések elsajátítása mindkét agyfélteke működését ösztönzi. Fejleszti a koncentrációt, az emlékezőképességet és a vizuális memóriát, javítja a ritmus- és az egyensúlyérzéket, valamint növeli az improvizációs és az alkalmazkodóképességet is. Tánc közben a mozdulatok végtelen lehetőségét élhetjük meg. Különböző önismereti és táncterápiás csoportok is kihasználják ezt a jelenséget, hiszen egy ilyen csoportban a résztvevők egy miniatürizált szociális univerzumot hoznak létre, melyben hasonló szerepet fognak betölteni és hasonlóképpen fognak viselkedni, mint a való életben. Kapcsolódásaik során lehetőségük nyílik egy biztonságos környezetben a megszokottól eltérő viselkedésformákkal való kísérletezésre, új szokások kialakítására, melyeket aztán képesek lesznek átültetni a való életükbe.
Hol érhető el a módszer hazánkban? |
Hazánkban a Magyar Mozgás- és Táncterápiás Egyesület, az Integrált Kifejezés- és Táncterápiás Egyesület, illetve a Magyar Szomato-pszichoterápiás Egyesület (Integrative Core Dynamics) csoportjai a legismertebbek, ahol mozdulatok útján vehetünk részt önismereti munkában. |
Nem utolsósorban pedig a tánc hatására pozitívabb irányba változnak a saját testtel kapcsolatos érzések, növeli az önbizalmat, és elégedettebbnek, magabiztosabbnak fogja érezni magát a személy. Azok a testtudati rendszerek és tánctechnikák, melyek a test természetes tudására és megismerésére építenek, a teljes személyiség jelenlétét feltételezik, azaz a test-lélek-szellem egységében gondolkodnak.
A mozgásterápia folyamata
A mozgásterápia folyamatában szervesen összefüggő munkamódok: a testtudati, valamint a kapcsolati munka, az alkotás folyamata és a verbális feldolgozás.
A testtudati munka során a figyelmet a testi tapasztalásokra irányítjuk. Ebben az állapotban el lehet jutni egy értékítélettől mentes, hétköznapi létezésünktől meglehetősen eltérő és új jelenléthez, ami kíváncsivá tesz, feléleszti a keresés, kísérletezés vágyát. Ezekben a helyzetekben az intenzív figyelmi állapot szinte teljesen betölti a tudatunkat. Folyamatos önészlelés és önfelfedezés zajlik, érzékszervi és mozgásos aktivitásba ágyazva.
A kapcsolati munka során egyszerre figyelünk a saját mozgásunkra, szándékainkra és a másikéra; folyamatos finomhangolódás történik. A társakkal való mozgásos kapcsolatban átélhető a kölcsönösség és elismertség élménye. A mozgás- és táncterápiás csoportban a kapcsolódás és az egyedüllét állapotainak hullámzása, váltakozása történik. A kapcsolati munka után mindig lehetőséget kapnak a csoporttagok egyedüli munkára, a kapcsolatban megtapasztaltak mozgásos és térbeli felidézésére, beépítésére, továbbfejlesztésére.
Az alkotás a terápiás folyamat szerves része, amely kezdettől fogva jelen van, fejlődik, és a terápiás folyamat előrehaladtával egyre inkább láthatóvá válik. A testtudati és kapcsolati munka során, ahogy fejlődik a test integrált egészként való élménye, ahogy gazdagodik a térhez és a másokhoz való kapcsolódás képessége, úgy nő a páciens improvizációs készsége, és a kezdetben rendezetlenül felszínre kerülő mozgásanyagok egyre árnyaltabban, differenciáltabban formálódnak meg.
A csoportülés megbeszéléssel kezdődik és zárul. A megbeszélés magában foglalja a mozgásos tapasztalatok felidézését, az azokhoz fűződő gondolatok megosztását; egymásnak szóló visszajelzéseket, a mozgásban elinduló vagy megvalósuló dinamikák felszínre kerülését és tisztázását; személyes narratívák kidolgozását és a közös csoporttörténet formálódását; valamint a terapeuta mélyítő beavatkozásait, értelmezéseit.
Pszichoterápiás alkalmazási területek
A módszert a pszichózisok terápiájában alkalmazták először. A kapcsolati munka során és a testtudat fejlődésével erősödhet a realitással való kapcsolat, mely megnyithatja az utat a verbális terápiák számára. Az azonosulások, a csoportos interakciók fejlesztik a szociális készséget. Általában kiegészítő terápiás formaként, de megfelelő keretek között (a szükséges gyógyszeres kezelés mellett) önállóan is alkalmazható. Az utóbbi években előtérbe került a személyiség-, főleg a borderline zavarok gyógyításában.
A testi tapasztalások sokfélesége, a megfelelő terapeuta-páciens kapcsolat hozzásegíthet egy trauma elfojtott érzelmi minőségeinek felszínre kerüléséhez, illetve a teljes emlékezéshez, például poszttraumás stressz szindróma (PTSD) esetén, bántalmazás és szexuális abúzus áldozatainál.
A pszichoszomatikus betegségek gyógyításában az érzelmek átélését, felismerését segítő testi tapasztalatok és a testérzetek észlelése, felismerése és ezek átdolgozása állnak a fókuszban.
Autisztikus gyerekek, vakok, mozgássérültek esetében a módszer célja a terápia mellett a fejlesztés, testképépítés, és segítheti a kapcsolati dimenziók átélését.
Függőségek (drog, alkohol) gyógyításában a mozgásélmény “drog nélküli örömöt” ad, segíti a csoporthoz tartozás érzésének erősítését, a dramatikus elemek pedig a saját múlt feldolgozásához, illetve a töredezett narratívák helyreállításához nyújtanak segítséget.
Tovább Miért jó énekelni? - Az éneklés pszichés vonatkozásai
Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Dervalics Dóra, pszichológus