Miként vészelhetjük át a világjárvánnyal járó mentális terheket?

A koronavírus-világjárvány harmadik hullámába lépett hazánk is, ami hatalmas lelki, mentális terhet ró az emberek millióira. A családok, az egyedül élők, az idős emberek, a fiatalok, a diákok megszokott életritmusa, életminősége, léte, a munkavégzés és a tanulás módja, lehetősége teljességgel megváltozott az elmúlt egy esztendő alatt.

Kialakult és „beköltözött” egy korábban ismeretlen állapot minden háztartásba, emberi kapcsolatba, egyre több nyomot hagyva maga után. A létbizonytalanság, az anyagi problémák, a munkanélküliség, az egymástól való elszigetelődés, a távolságtartás, a vírussal való fertőződés, a tartós összezártság mind hatással van a családi miliőre. A stressz, a bizonytalanság érzés, a megélhetésért való aggodalom különösen veszélyezteti azokat, akik már korábban is szenvedtek mentális vagy tartós lelki problémáktól, ráadásul nincs, akivel megosszák gondolataikat. Ez épp úgy érinti az ifjakat, mint a középkorúakat vagy az idősebb korosztályt. Utóbbiakat főként azért, mert egészségük védelme érdekében ők élnek a legelszigeteltebben a szeretteiktől.

Ha az idősotthonok lakóira vagy a kórházban fekvőkre gondolunk, esetükben végképp nincs látogatás, kapcsolat a rokonokkal. A magány mellett, a szeretet és gondoskodás hiánya is ronthat egészségi állapotukon.

A szakemberek tudása és ismerete szerint az egy éve tartó pandémiának csak a lakosság minél nagyobb számú, koronavírus elleni vakcinával történő oltása szabhat gátat, és mentheti meg a lakosságot a további fertőződéstől, enyhe vagy intenzív tünetekkel járó koronavírusos megbetegedéstől és a haláltól.

Továbbá, a COVID-19-világjárvány terjedési ütemének, illetve a fertőzöttek, a megbetegedettek és halálozások számának csökkenését és a hazánkban is jelen lévő brit és cseh mutáns törzsek visszaszorítását is a vakcinával, a lakosság nagyszámú átoltottságával lehet megfékezni. Bölcs döntés a nyitás halasztása, az újra gyorsan terjedő koronavírus-fertőzés harmadik hulláma miatt. Akik ezt tagadják, az emberi élet megmentését tagadják.

A mind nagyobb számban történő, országos szinten, szervezetten zajló oltási folyamat mellett a szabálykövetés, a higiénés szabályok maradéktalan betartása továbbra is az életünk alapvető része marad mindannyiunk egészsége érdekében.

Az internetes közösségi oldalakon olvasható hozzászólásokból napról napra tetten érhető, hogy miként romlik az emberek mentális és pszichés állapota, tűrőképessége a mi életünkben eddig még soha meg nem tapasztalt világjárvány miatt. Ahogy nő a koronavírus-járvánnyal „együtt töltött hónapok” száma, – a lakosság érdekében, a vírus terjedésének féken tartása végett meghozott és szükséges – szabályozások, korlátozó intézkedések mellett, azzal párhuzamosan születnek az összeesküvés elméletek, a bölcsebb kommentek íróinak gúnyolása, az esztelen rosszallások kifejezése, a logikus érvek és rendelkezések elutasítása, a meggondolatlan véleményformálások, a türelmetlenség ezer arca, s gyakorta az agresszív hangnem. Ezek a negatív üzenetet közvetítő megnyilvánulások nem csupán a lelki és idegrendszeri teherbíró képességen múlnak, hanem a hozzászólók intellektusán, tájékozottságán, szociális helyzetén, tűrőképességének mértékén.

- A megnövekedett, napi szintű és túlzott mértékű stressz, a bizonytalan élethelyzet, a fokozott készenléti állapot teljességgel legyengítheti az emberek immunrendszerét is, ami megnövelheti a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát, és a szorongásos, depressziós kórképekét is. S nem különben a fertőzésekre való hajlamot. Bizonyos, hogy egyetlen ember sincs, akire valamilyen módon ne lenne hatással az egy éve tartó koronavírus-világjárvány – sorolja Katona Tünde pszichológus, s hozzáteszi: - Az idősebb, nagyobb védelemre szoruló korosztály kifejezetten érintett a megbetegedések miatt is, így számukra a legideálisabb az otthon tartózkodás, a fertőzésveszélytől való elszigetelődés, az otthon történő szükségszerű gondozásuk, a családtagok olyan segítségnyújtása, amivel nem sodorhatják őket veszélybe. Az unokáikkal csak nagyon kevesen találkozhatnak, hiszen épp a fiatalabb korosztály a látens vírushordozó, ami a nagyszülőkre, dédszülőkre életveszélyes lehet. A szépkorúak leginkább akkor kerülnek kapcsolatba a külvilággal, egyes emberekkel, ha a napi rutinjuk során kénytelenek boltba, piacra, netán orvoshoz menni. A maszkviselés fontosságát fegyelmezetten elismerik, óvják is magukat, de ez bizony plusz terhet jelent sokuk számukra az üzletekben, az utcán, a villamoson, buszon, hiszen sokkal nehezebb a levegővétel, renyhébb az oxigénellátás a maszk alatt. Ezzel együtt hősiesen betartják az egészségük védelmét szolgáló szabályokat.

A magány, a négy fal fogsága, az egyedüllét napról napra erősítheti a kilátástalanság érzését, a szorongást, az arra hajlamosak esetében a depresszióra, pánikra való érzékenységet. Erről azonban nem tudnak az idősebbek senkivel beszélni, hiszen, ha a gyermekeik telefonon vagy online beszélgetés formájában keresik őket, titkolják végtelen szomorúságukat. Semmiképpen nem akarják terhelni családtagjaikat, akik csak kivételes esetben érzik meg a bajt, a szülők, a nagyszülők lelki, mentális állapotának hanyatlását. Fontos, hogy a saját pánikhangulatunkkal, kesergésünkkel mi se terheljük őket. Érdeklődjünk napi teendőikről, kívánságaikról, és mind több örömteli hírt osszunk meg velük, beszélgessenek az unokáikkal is. Csaljanak mosolyt az arcukra.

Ez is érdekelheti Mit tehet Ön a pánikrohamok ellen?

Ez is érdekelheti Pánikbeteg a családban - Hogyan segíthetünk hozzátartozóként?

- A megélt vagy elfojtott félelemmel mára emberek milliói élnek hazánkban. Akiknek nincs anyagi tartalékuk, netán az állásukat is elveszítették, valamilyen betegséggel küszködnek, családfenntartóként kell helytállniuk a szoros szabálykövetések mellett. Meddig képesek a nehezebben élők mentális sérülés nélkül helytállni, ép idegrendszerrel, megfelelő szociális viselkedéssel elviselni a koronavírus-járvány immár harmadik hullámának összes terhét? – kérdezem a szakembertől.

- Olyan ez a mögöttünk lévő egy év a koronavírus-világjárvány fogságában, mint a dominóelv. Ha a felnőttek, a szülők egyre nehezebben viselik a létbizonytalanságot, a munkájuk elvesztését, a betegségtől való félelmet, a megrendült anyagi és lelki stabilitást, a gyermekek is ezt a mintát követik. Életkoruk miatt még nem rettegnének a járványtól, de a szülők idegessége, nyugtalansága, türelmetlensége, pánikhangulata beleivódhat a gyermekek tudatába, s eszerint kezdenek viselkedni, gondolkodni. A kiszámíthatatlanság érzése a felnőttek és a gyermekeik alaphangulata lesz az otthonukban is, ami az óvodai, iskolai viselkedésüket befolyásolhatja például feszültség, renitens magatartás formájában, vagy épp a túlzott zárkózottság képében. Az elfojtás, a fel nem oldott félelem nagyon veszélyes mindenki számára.

- Vajon a túlzott híráradat, a különböző csatornákon érkező információk a koronavírus-világjárvánnyal, s főként a magyarországi aktuális helyzettel kapcsolatosan előnyösek, vagy tovább növelik a stresszt?

- A pánikkeltés sehová nem vezet, még akkor sem, ha „túlbuzgó”, tájékozatlan, gyakorta műveletlen emberek káros, uszító, másokat sértegető, netán a vírust tagadó álláspontot képviselnek. Legkártékonyabbak most azok, akik az oltakozással kapcsolatos negatív véleményüknek adnak hangot. Nem szabad vitába szállni velük, sem hallgatni rájuk.

Mindenki életében hatalmas a változás, talán azt is elfeledjük, hogy milyen volt az életünk a pandémia előtt, szabályok, félelem, COVID-19-betegség nélkül. Ezt csak úgy lehetséges átvészelni, ha nem uszító viselkedést tanúsítunk, hanem a közös célra összpontosítunk a szabályok követése mellett, az oltások mielőbbi felvételére, ezzel a járvány legyőzésére törekszünk, aminek a pontos idejét sajnos senki nem ismeri. Csak olyan híreket hallgassunk és olvassunk, ami hiteles, amit érdemes követni.

Higgyünk a szakembereknek, és ne keressünk mindenben mögöttes gondolatokat.

- A home office, az online oktatás a gimnáziumokban, az egyetemeken, a barátoktól, a munkatársaktól való elszigetelődés, a kijárási korlátozás szükségszerű - nem is érdemes lazítani, amíg az átoltottság nem éri el a kívánt arányt hazánkban, ami legalább 4 millió embert jelent -, ám ugyancsak megviseli a fiatalabb korosztályt és a felnőtteket is.

- A mindennapok hatalmas átalakulásában éljük az életünket, ezt el kell fogadni, nincs értelme lázadozni ellene. Az kétségtelen, hogy a gimnazistáktól, az egyetemistáktól elvette a vírus a legszebb hallgatói hónapjaikat, és a tanulás, a vizsgázás módját is nehezen szokták meg, hiszen nem is természetes ez az állapot, de szükségszerű. A társaiktól távol vannak, egyedül otthon, nem csoda, ha néha a szabályszegésen gondolkodnak, de ismét azt mondom, veszélyes a szabálykövetést megszegni épp az egészségük miatt, s mint látens vírushordozók hazavihetik a COVID-19-fertőzést. Nincsenek edzések, mozik, baráti összejövetelek, hétvégi kiruccanások, vendégeskedések. Ezt csak a legszűkebb családi körben lehet megtenni. Vannak bátrabbak, akik vonatra ülnek, vagy kocsiba, és a másik városban élő szerelmükhöz utaznak pár napra. Sajnos ezekben az esetekben a látens vírusfertőzés veszélye elég komoly. Hazatérve, nem biztos, hogy ők koronavírusos betegek lesznek a kalandos út után, de a szüleik, nagyszüleik talán igen. Ők sérülékenyebbek, főként, ha krónikus betegek.

Az ifjakat éppúgy megviselheti lelkileg és mentálisan is a pandémia, mint a családfenntartókat, a közép- vagy idősebb korosztályt. Türelmetlenek lesznek, nem találják a helyüket otthon, hiába kell tanulniuk, épp a fiatalsággal együtt járó szabadság, baráti találkozók, hétvégi összejövetelek, az egyetemi élet hangulata nincs jelen az életükben. A deprimáltságra hajlamos ifjak, vagy a túlmozgásosak, a serdülők épp a hormonváltozás miatt, az öngyilkossági gondolatot korábban már megélők sokkal nagyobb figyelmet kívánnak a családtól, a barátoktól. Olyan célokat tűzzünk ki számukra, amiből a legkisebb mértékben derül ki, hogy a mi ötletünk. Motiváljuk őket, adjunk kedvükre való feladatokat, vagy válasszanak maguk, olykor engedjük meg, hogy egy-egy szabálykövető barátjukkal találkozzanak a szabad levegőn, beszélgessenek, focizzanak, üljenek ki egy szabadtéri padra, a szabályok maximális betartásával.

Öngyilkosság - Hogyan ismerjük fel az előjeleket?

Az is bebizonyosodott, hogy az összezártság miatt számos családban a konfliktusok, az alkalmazkodás készsége mára szinte kifulladt. Egyre több a veszekedés, a vádaskodás, az összeférhetetlenség megélése, s ezzel párhuzamosan a válások száma is. Minden embernek más és más a stressztűrő képessége és az ingerküszöbe, ami a különböző személyiségszerkezetből és a megküzdési mechanizmusokból adódik.

- Úgy tudom, hogy a WHO számos anyagot készített a koronavírus-világjárvány rövid és a már a hosszú távú mentális hatásairól, poszttraumás következményeiről is.

- Igen, ez így van. S éppen ennek a tanulmánynak az egyik része, hogy a híráradat mérték nélküli befogadása, követése nagymértékben növelheti a feszültséget. Az viszont teljesen érthető, hogy az, aki megfertőződik a koronavírussal, sokkal intenzívebben követi a tüneteit, ha van ereje, akkor utánaolvas, de ez a szorongást is növelheti, hiszen a nem enyhe fokú COVID-19 megélése, bizony számos kellemetlen, kínzó kísérőtünettel jár, amik hetek, hónapok múlva sem csitulnak minden esetben. Ezért őket mentálisan is, és az egészségi állapotukat tekintve is utógondozásban, rehabilitációban részesítik. A WHO 2030-ra a major depresszió társadalmi, gazdasági, egészségre gyakorolt terheinek jelentős emelkedését vetíti előre. A koronavírus-világjárvány ezt sajnos felülírhatja, mivel a szokottnál sokkal gyorsabban növekszik a depresszióban szenvedők száma hazánkban is. Ezt viszont csak akkor tudjuk gyógyítani, ha a beteg eljut a pszichiátriai rendelésre és megkapja a személyre szabott kezelést, ami lehet kombinált, vagyis gyógyszeres és pszichoterápiás. Ha kigúnyolják a beteg embert, nem teszi meg az első lépéseket a szakemberek felé, menekülési útvonalat keres, ami semmiképpen nem szolgálja a talpra állását, a lelki, mentális egészségének visszanyerését.

Ugyancsak a WHO tájékoztatásában olvasható, hogy érdemes a home office előnyös oldalát megélni. Nem kényszerként tekinteni rá, hanem egy új helyzetként, amikor otthon dolgozhatunk, de közben van időnk a gyermekeinkre, a családra, az otthonunk szépítgetésére, bármire, amit a munkába járás napi 2-3 órája egyébként elvesz az életünkből. Tehát nem feltétlenül kell a megfertőződéstől való félelemre és a családért való kimerítő aggódásra fókuszálni reggeltől estig, így a feszültségünket is könnyebb kordában tartani.

Ha betartjuk a higiénés szabályokat, a szükségszerű korlátozó intézkedéseket, ha szerencsések vagyunk és van munkánk, havi fizetésünk, egészséges a családunk, felesleges a mentális problémákat erősíteni, melyek egyébként nagyon hamar fizikai, testi tünetek formájában is megjelennek. Semmiképpen nem szabad beleragadni egy negatív életérzésbe, ami könnyen depresszióhoz vezethet, s a jelen helyzetben, az egészségügyi ellátás sajátos működése miatt, szakemberhez sem könnyű fordulni. Ez fokozottan vonatkozik azokra, akik karanténba kényszerülnek, és képtelenek pánik és szorongás nélkül megélni a sajátos helyzetet, amiben korábban soha nem volt részük. Saját magunk támaszainak kell lennünk, felfedezni, hogy mivel töltjük legszívesebben a kényszerszobafogságot, s elfogadtatni magunkkal, az élet most ezt hozta, nem tehetünk ellene semmit. Ráadásul a technika segítségével nem is kell, hogy magányosnak érezzük magunkat, hiszen beszélgethetünk a szeretteinkkel, a barátainkkal. Lényeges, hogy ne süppedjünk önsajnálatba, és ne higgyük azt, hogy eljött a világ vége. Figyeljünk egymásra, és magunkra is!

A védőoltások gyorsan haladó beadása sokat javíthat a jelenlegi helyzeten.

Tovább Hogyan éljük túl a COVID-19 okozta lelki sérüléseket?

Ez a cikk is érdekelheti A fiatalok online aktivitásának veszélyei - Öngyilkosság és internet? Van-e összefüggés?

Forrás: WEBBeteg
Balogh Mária, újságíró
Szakértő: Katona Tünde, pszichológus