Szomatoform vegetatív diszfunkció - testi tünetek lelki okokból

A szomatoform rendellenességek közé összefoglalóan olyan pszichológiai állapotok sorolhatóak, amelyek során egy személy olyan testi tüneteket tapasztal, amelyek nem magyarázhatók orvosi vagy neurológiai diagnózissal, tényleges szervi elváltozással.

A tünetek az enyhétől, a ritkán előfordulótól a súlyosig és krónikusig terjedhetnek, és az egyén nem tudja befolyásolni őket. Miért fontos erről a kórképről beszélni? Mert a tünetek, a fájdalom és a szenvedés nagyon is valóságosak a beteg számára.

A szomatoform rendellenességek esetén a fő jellemző a testi tünetek ismételt jelenléte, valamint a beteg részéről az orvosi vizsgálat iránti folyamatos igény, annak ellenére, hogy a rendkívül részletes és hosszas kivizsgálások után az orvosok véleménye, és az ismétlődő negatív leletek is azt bizonyítják, hogy a tüneteknek nincs fizikai alapja. Jellemző lehet az is, hogy ha bármilyen testi rendellenesség esetleg jelen is van, az nem magyarázza meg a tünetek természetét és mértékét vagy a beteg szorongását és betegséggel való túlzott foglalkozását.

Talán ön is hallott már a szívneurózisról, amely a szomatoform vegetatív diszfunkciók közé sorolható, de nem ez a rendellenesség az egyetlen lehetséges változata.

Mi is az a szomatoform vegetatív diszfunkció?

A szomatoform vegetatív diszfunkciók közé tartoznak azok a kórképek, ahol a panaszok és tünetek kimutatható szervi eltérés nélkül olyan szerv vagy szervrendszer megbetegedésére utalnak, amely részben vagy egészben a vegetatív (autonóm) idegrendszer befolyása alatt áll.

A szomatoform autonóm diszfunkció különbözik az egyéb szomatoform rendellenességektől abban, hogy a panaszok és a tünetek jellemzően egy adott szervvel vagy testszakasszal kapcsolatos problémák köré összpontosulnak. Azaz az érintettek a szív-érrendszert, a gyomor-bélrendszert, a légzőrendszert és az urogenitális rendszert érintő tüneteket tapasztalnak.

Mik lehetnek a tünetek?

A szomatoform vegetatív diszfunkció esetén a vegetatív idegrenszer tünetei és az ezekre vonatkozó szubjektív panaszok képezik a betegségtudat alapját. Szervi megbetegedés nem mutatható ki, bár a panaszok egy része az orvos által is észlelhető, de ezek a vegetatív izgalmi állapot tünetei.

A tünetek általában kétfélék, és egyik sem utal az érintett szerv vagy szervrendszer testi rendellenességére. Először is vannak olyan panaszok, amelyek az autonóm izgalom objektív jelein alapulnak, mint például gyorsabb szívdobogás, izzadás, kipirulás, remegés. Ehhez kapcsolódik szorosan a beteg által megélt félelem és szorongás, mely a fizikai rendellenesség lehetőségével kapcsolatos. Másodszor, vannak szubjektív, nem specifikus vagy változó jellegű panaszok, mint például múló fájdalmak, égő érzések, nehézségek, szorító érzések, nyomó, feszítő fájdalmak, égő, nyilalló érzések, melyek változó intenzitásúak, valamint a puffadás vagy tágulás érzése, amelyeket a páciens egy adott szervhez vagy szervrendszerhez kapcsol.

A beteg anamnézisében több negatív orvosi vizsgálat szerepel, de a testi panaszok hátterében szervi megbetegedés mindezek ellenére sem mutatható ki. A beteg szüntelenül aggódik a meghatározott szerv vagy szervrendszer egy súlyos betegségének a lehetősége miatt. Jellemzően állandóan panaszkodik a betegségéről.

Az aggodalom nem enyhül az orvos ismételt magyarázatai és megnyugtatásának a hatására sem. Sok esetben pszichológiai stressz, életvitelbeli nehézségek, problémák is fellelhetők a tünetek mögött.

A kórkép többnyire krónikus, hullámzó lefolyású. Krónikus lefolyás esetén az esetleges negatív életesemények, környezeti stresszorok a tünetek felerősödését okozzák. A pszichológiai tényezők feldolgozásával a fájdalom csökkenhet, illetve megszűnhet. Ha a tünetek a környezet fokozott odafordulását, törődését váltják ki, és/vagy a beteg személyisége kiegyensúlyozatlan, a fájdalom tartóssá válhat, a kimenetel kedvezőtlen. Ezt másodlagos betegségelőnynek is nevezzük, mivel a betegséggel, a tünetekkel az egyébként másképp el nem érhető figyelemre, gondoskodásra, törődésre tehet szert a beteg.

A betegek életét jellemzően egy súlyosabb betegségtől, vagy a tünetek rosszabbodásától való állandó aggódás és következményei rendkívül megnehezítik. Ennek következtében akár alvászavar, lehangoltság, szorongás, ellazulásra való képtelenség, rossz közérzet, változékony hangulat, feszültségérzés, érzelmi labilitás, fokozott érzékenység is megjelenhet. A beteg addigi életmódját nem vagy csak nehezen tudja folytatni, munkáját nehezebben vagy egyáltalán nem tudja ellátni, a korábbi életére jellemző dolgok pedig egyre kevésbé érdeklik. Ennek következtében társadalmi kapcsolatai csökkennek, az érintett személy izolálódhat.

Jellemző, hogy a szomatoform vegetatív diszfunkciótól szenvedők képtelenek megbirkózni a felmerülő akadályokkal, érzelmeiket nehezen vagy egyáltalán nem képesek kifejezni, és hogy a testi panaszok hátterében lévő pszichés okokat nem vagy csak nehezen fogadják el.

Differenciáldiagnosztikai szempontból a szomatizációs zavar és a generalizált szorongás zárandó ki.

A szomatoform vegetatív diszfunkció típusai, lehetséges megjelenése

Ha a szív-érrendszeri tünetek dominálnak, szívneurózisról vagy más néven Da Costa-szindrómáról beszélhetünk. Ez a leggyakoribb és a betegekből – a szívinfarktustól való félelem miatt – leginkább aggodalmat kiváltó tünetegyüttes.

Ha a gyomor-bélrendszeri tünetek a vezetők, gyomorneurózisról van szó. De ide sorolható az irritábilis bél szindróma vagy a pilorusspazmus is. Pszichogén formái esetén aerofágia (levegőnyelés), hasmenés, diszpepszia, puffadás vagy csuklás is jelentkezhet.

Ha a vizeletkiválasztó rendszer problémái jelentkeznek dominánsan, dysuria psychogenicáról van szó, vagyis a vizeletürítés lelki eredetű akadályozottságáról. De előfordulhat, hogy fokozott vizelési gyakoriság nehezíti meg a beteg életét.

Ha a légzőrendszeri tünetek a vezetők, visszatérő, fizikai elváltozással nem magyarázható köhögés, vagy hiperventilláció fordul elő, és az ezekből adódó következmények felelősek a panaszokért.

A szomatoform vegetatív diszfunkcióhoz sorolható a neurocirkulációs aszténia is, amely nagyon ellentmondásos diagnózisnak számít. A mai napig nincs konszenzus arról, hogy létezik-e a betegség vagy sem. Egyes szakértők tagadják a betegség fennállását, míg mások ilyen diagnózist állítanak fel. A neurocirkulációs aszténia a kardiovaszkuláris rendszer polietológiai funkcionális elváltozása. Különféle légzőszervi, neurológiai, vegetatív, szív- és érrendszeri tünetek jellemzik.

Bővebben a szívneurózisról

Szívneurózis esetén a szív és keringési rendszer jellemző funkcionális panaszai dominálnak. Ezek: mellkasi szorító fájdalom, heves vagy szapora szívdobogás, fulladásérzés, aritmiás szívműködés érzése, bizonytalan, mellkasra lokalizált kellemetlen érzés, vagy szegycsont mögötti (retrosternalis) nyomásérzés, fojtogató légszomj, vagy nyugalomban is jelentkező nehézlégzés. Mindezek mellett olyan általános panaszok is fennállhatnak, mint a fáradékonyság, bizonytalan jellegű szédülés, tenyérizzadás, fokozott verejtékezés, rohamokban jelentkező arckipirulás (flush), vagy épp kézremegés.

Természetesen a részletes kardiológiai kivizsgálás, mely magában foglalja a fizikális vizsgálat mellett a részletes laborvizsgálatot, EKG-t, terheléses EKG-vizsgálatot és szívultrahangot is, szervi elváltozást ez esetben nem mutat ki. Szívneurózis diagnózisa csak ez esetben állítható fel.

A szomatoform vegetatív diszfunkció kezelése, terápiás lehetőségek

A hatékony terápia érdekében fontos a zavar mielőbbi felismerése és adekvát kezelése. A betegek a háziorvosokat, illetve a szervtüneteknek megfelelő szakorvosokat keresik fel, többnyire jóval gyakrabban, mint egyébként. Sokszor kérnek másodvéleményt a sorozatos negatív eredmények miatt. Pedig fontos lenne, hogy ne végezzenek felesleges vizsgálatokat, beavatkozásokat, ne rendeljenek felesleges gyógyszereket, különös tekintettel a fájdalomcsillapítókra és a nyugtató-, altatószerekre. A kezelés során törekedni kell a betegség, illetve a tünetek korrekt értelmezésére és megértetésére.

Ha diagnosztizálták a szomatoform vegetatív diszfunkciót, a pszichoterápia és a pszichológiai tanácsadás két jó lehetőség a kezelésre. Ajánlott lehet még az ellazulást elősegítő masszázs, a fizikoterápia, a fitoterápia, az akupunktúra is akár a terápia mellett. B-, illetve E-vitaminnal lehet még tovább erősíteni a szervezetet, de a vitaminkúra önmagában, pszichoterápia nélkül nem oldja meg a tüneteket. A betegeknek a kezelés folyamán a családorvos felügyelete alatt érdemes maradnia. A terápia általában 2-3 hónapig tart, egyes páciensek esetében viszont hosszabb ideig, 1-2 évig is elhúzódhat, és nagyban hozzájárul a kór megszűnéséhez, ha rendeződnek a beteg életét megkeserítő, a munkával, a létfenntartással kapcsolatos gondok is.

Tovább A pszichoszomatikus sérülékenység: lelki okok a betegségek hátterében?

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos

Felhasznált irodalom:

• Somatoform autonomic dysfunction (International Statistical Classification of Diseases and Related Health Problems 10th Revision)
• Somatoform autonomic dysfunction-a case report (Nitte University Journal of Health Science)